A legnagyobb csalódások toplistában azokkal a filmekkel foglalkoztunk, amik nem feltétlenül voltak rosszak, de jóval többet vártunk tőlük. Ezúttal viszont 2023 legrosszabbjai következnek, az eredmény pedig - amiképpen a csalódások esetében is - a mi szerkesztőink rangsoraiból jött össze, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez lenne az általános igazság, és aki nem ért egyet, az téved.
Simán lehet bármelyik bűnös élvezet bárkinél, ugyanakkor számunkra nem ez a helyzet: az ötödik helyezettet nyilván nem mért akkora csapást az érzékszerveinkre, mint az első, ugyanakkor nem véletlenül szerepelnek itt, sok szerkesztőnk ellenszenvét váltották ki. Sajnos 2023-ban is bőven volt lehetőség pocsék alkotásokból válogatni, mi pedig az alábbiakban meg is tettük ezt.
5. Hadik
Nagy hiány van magyar történelmi és kalandfilmekből, amelyet Szikora János rendezése, a Hadik igyekezett enyhíteni, kevés sikerrel. Az egyik legnagyobb huszárcsíny elmesélése kaotikus és tét nélküli, a magyar huszárokat feddhetetlen terminátorokká avanzsálja, a heroikus küzdelmeket pedig alig lehet látni a kapkodós vágás miatt. Jellegtelen karakterek váltogatják egymást, ami azért is nagyon szomorú, mert a legkisebb szerepekre is neves színészeket szereztek meg. Talán Molnár Áron karakterében még lenne is potenciál, de a forgatókönyv vele és a dialógusokkal se tudott mit kezdeni, amik sokszor röhejesnek hatnak. Kár köntörfalazni, a Hadik egy méregdrága borzalom.
4. Halálos iramban 10.
Az utcai versenyzős kezdés valószínűleg sokak fejében él jó emlékként, Paul Walker elbúcsúsztatása pedig nagyon szép volt a Halálos iramban 7-ben, de sajnos a pénz erősebb volt annál, mintsem tisztességesen véget vessenek a szériának. Minden egyes résszel egyre több baromságot vonultattak fel, és a legutóbbi filmre már az is az istenkomplexusos Vin Diesel családjába tartozott, aki korábban még az ősellensége volt. Blőd jelenetek, bugyuta akciók és fapofával előadott közhelyek csiszolták smirglipapírral simára az agytekervényeinket, és valószínűleg csakis azért nem szerepel a Halálos iramban 10. előrébb a listánkon, mert Jason Momoa lubickolt a ripacskodásban.
3. Flash - A Villám
Azok után, amin keresztülment a produkció, kész csoda, hogy egyáltalán bemutatták, viszont valószínűleg nem sokat veszített volna vele a világ, ha nem teszik. A botrányt botrányra halmozó Ezra Miller búcsúzása a karaktertől méltatlan volt a figurához és a Flashpoint sztorihoz egyaránt, amiből kvázi paródiát csináltak. Egy kretén humortól hemzsegő limonádé lett az egész, amelyben maximum Michael Keaton Batmanje és egy-két cameo menti a menthetőt, de azokat is erősen túltolták. A Flash film nem lett nézhetetlen, de iszonyúan bárgyú ocsmány CGI-jal és megerősített minket abban, hogy a DCEU-nak mennie kell. Talán majd James Gunn helyrerakja a DC filmes univerzumát, ezt pedig sikerül elfeledtetni más projektekkel. Nem lesz nehéz, mert erősen felejthető.
2. Rebel Moon - 1. rész: A tűz gyermeke
Zack Snyder munkássága tartalmaz értékelhető elemeket, elég csak a Holtak hajnalára, a Watchmenre, a 300-ra vagy Az Őrzők legendájára gondolni. Aztán minél több projektet szállított le, annál egyértelműbbé vált, hogy a jó stílusérzékkel bíró rendező akkor tud épkézláb végeredményt lerakni, ha egy erős alapanyagra épít, és nem saját kútfőből dolgozik. Ez kiütközött többek között az Álomháború, A halottak hadserege és most a Rebel Moon esetében is, amely eredetileg Star Warsnak készült, és végülis sikerült is hasonlítania rá, legalábbis a csúfosan sikerült Skywalker korára. A két részre osztott Rebel Moon első felvonása egy végtelenül klisés és unalmas látványfilm, amelyben hiába vannak érdekes karakterek is, ha semmit nem tudunk meg róluk, és amit igen, azt fájdalmasan hosszú, üres frázisokat puffogtató monológokban. Felszínes világépítés, érdektelen sztori, didaktikus történetmesélés jellemzi, ami egy vázlathoz közelebb áll, mint egy filmhez.
1. Micimackó: Vér és méz
Miután Micimackó közkinccsé vált, és bárki felhasználhatta őt bármilyen projektjében, gyorsan el is készült a karakter első horrorfilmje, amiben nem volt köszönet. Vannak azok a trash filmek, amik annyira rosszak, hogy jó rajtuk röhögni, lásd a Sharknadót és társait. És vannak az olyan förmedvények, mint amik annyira ocsortány rosszak, hogy egy röhögést se érnek meg. Ez a Micimackó: Vér és méz. Nem lett volna probléma, ha a film kezdetektől fogva felvállalja ZS-kategóriás mivoltát, azonban véresen komolyan vette magát, próbálva mélységet adni egy öldöklős Micimackós sztorinak. Egymást követik a buta jelenetek, amik sokadszorra már rendkívül fárasztóak és irritálóak, a párbeszédeket mintha egy óvodás írta volna, és az a kevés akció is követhetetlen a kamerarángatás miatt, arról nem is beszélve, hogy a megvalósítás nevetséges. Csak akkor nézzétek meg, ha mazochisták vagytok vagy egy buliban vagytok, és a külső ingerek elnyomják a filmet.
