Évadkritika: Love, Death + Robots - 1. évad

|

Megrázó, kegyetlen, impozáns, gyönyörű, humoros, felejthetetlen. Szinte csak ilyen jelzőket tudunk a Netflix újabb animációs gyöngyszemére mondani, aminek sikeréhez még a magyarok is hozzájárultak.

Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor azzal érdemes kezdenem ezt a kritikát, hogy az első híresztelések, információk és az előzetes alapján kicsit sem mozgatott meg a Love, Death + Robots. Nem láttam a lényegét, az értelmét, illetve ennek az egésznek a szükségességét. Csak egy erőszakos, brutális, cicikkel és seggekkel tarkított antológiasorozatnak tűnt, aminek megítélésén még az sem segített, hogy Tim Miller állt mögötte (nekem még a Deadpool sem tetszett, mert Miller túlságosan elvitte az öncélú poénkodás irányába). Emiatt kissé szájhúzva kezdtem neki a Love, Death + Robots-nak, viszont ennyire még nem lepődtem meg egyetlen sorozaton sem: már az első epizód végeztével éreztem, hogy nemcsak rosszul ítéltem meg ezt az egészet, de egy maradandó élményben lehet majd részem.

Hirdetés

A Love, Death + Robots egy antológiasorozat. Összesen 18 epizódot tartalmaz az első évad (nem tudni, hogy akarnak-e vagy már csinálják is a másodikat), ami első hallásra meglepően soknak tűnhet − viszonyításképp az örök érvényű Twin Peaks harmadik évadja volt 18 epizódnyi hosszú −, ámde ha végignézünk a részek játékidején, akkor egyhamar az ellenkezőjét fogjuk állítani. 5 és fél perctől egészen 18 percig minden van itt, így a teljes évad egészen pontosan 220 percet tesz ki (mint anno A keresztapa 2 rendezői verziója). Ezzel kapcsolatosan pedig azonnal adódik is a kérdés, hogy ha egy-egy epizód szumma 6 vagy 8 perc hosszú, akkor mégis milyen történeteket tudnak így elmesélni, milyen világokat képesek ezáltal kreálni, illetve meg tudják-e szerettetni velünk, nézőkkel a megszeretni való karaktereket? Röviden; mindhárom esetben a válasz igencsak pozitív.

Az epizódok felépítettsége kapcsán csaknem mindig Örkény István Egyperces novellái jutottak eszembe − megkockáztatom, nem csak nekem. Vagyis végig arra építenek a szűkös játékidő miatt, hogy az egyáltalán nem fontos, a nézők által könnyűszerrel kitalálható elemek, fordulatok, események bemutatását kihagyják. Csak és kizárólag arra fókuszálnak, ami az adott minitörténet mozgatórugóját élteti. Persze ez szembemegy például Tarr Béla, Thomas Mann, S. Craig Zahler (Dragged Across Concrete) stílusával, viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt hiányosak lennének. Sőt! A maguk tekintetében és keretében a legprofibban kidolgozott és bemutatott sztorikat, karaktereket kapjuk egymás után.

Egy mindent átfogó történetről sajnos (?) nem tudunk szólni, hiszen mindösszesen a címbeli hármas meghatározás (szerelem - amihez vegyük hozzá szorosan a szexet -, a halál és a robotok) a közös pont ezekben a sztorikban, viszont sokszor csak említődnek ezen elemek, kidolgozásra nem kerülnek. Így mindösszesen csak a személyes kedvenceimet emelem ki, mintegy ajánló gyanánt: egy gyönyörű, páratlan vizuális élménnyel operáló történet két ingatlanügynökről (Fish Night), egy masszívan +18-as karikával bíró Gravitáció-sztori (Helping Hand), egy újabb Drakula-feldolgozás cicákkal (Sucker of Souls), egy hasfalszaggató humorral megáldott kreatív történelmi kisfilm (Alternative Histories) vagy éppen − talán a legkomolyabb hangvételű epizód − egy Solarist megidéző, "mi a valóság?" kérdéskört feszegető Beyond the Aquila Rift. (Ehhez kapcsolódva már most elárulhatjuk, hogy hamarost tervezünk egy szerkesztőségi rangsort is, amiben megszavazzuk, melyik epizód tetszett nekünk a leginkább.)

Már ennyiből kirajzolódhat, hogy ezen epizódok nem kapcsolódnak egymáshoz. Hasonló felállást kell elképzelnünk a Love, Death + Robots-cal kapcsolatban, mint amilyen a Black Mirror, az Alfred Hitchcock bemutatja avagy a szebb napokat is látott Alkonyzóna volt. Minden egyes rész egy különálló történetet mesél el, viszont nem csak tartalmi, de még strukturális felépítettségükben is erősen különböznek ezek. Elég széles e téren a paletta, hiszen a már-már élethű, fotórealisztikus animáció mellett helyt kapnak még olyanok is, mint a régi, retro képregénystílus, a japán anime, az élőszereplős és rajzolt mix vagy mindezeknek az összegyúrása. Biztosra veszem, hogy minden egyes néző meg fogja találni a neki tetsző art style-t mindenféle és fajta történet vagy üzenet nélkül is.

Mindezzel ellentétben nem mehetünk el szó nélkül a fentebb már pedzegetett +18-as besorolásról, hiszen ez jelen esetben nem viccből került oda. Amellett, hogy nagyon sok olyan részt számlál ez az évad, aminél valóban elég brutálisra sikeredett az erőszak (és ezt értsétek úgy, hogy eddig nem látott, nem tapasztalt formában kerülnek ezek bemutatásra, amik egyszerre nagyon kreatívak és egyszerre roppantul elborzasztóak is), nem csak kizárólag erre értendő a magasabb korhatár. Olyan történetek kerülnek előtérbe, melyek nem pusztán fizikálisan, hanem lelkileg és mentálisan is erőteljesebb hatást gyakorolhatnak a nézőre − persze erre egy epizódcímből nem tudunk azonnal következtetni. Sokszor kerülünk kérdések örvényébe, amiket az adott rész megtekintése után napokkal is görgetni fogunk magunk előtt, vagy teljesen letaglózva érezzük magunkat, és szükségszerűnek tartjuk, hogy a binge watch közben tartsunk egy kis szünetet.

Viszont a fentihez kapcsolódva még egy fontos aspektusa akad a Love, Death + Robots-nak, ami egyszerre az egyik leginkább szemet szúróbb hibája is, nevezetesen a túlzott maszkulinitás. Csaknem minden egyes epizód erősen ráment a férfiasság kidomborítására, előtérbe helyezésére, ami egynéhány esetben még meg is érthető - hiszen az adott kontextus ezt kívánja meg -, viszont a maradékban felettébb tolakodónak és öncélúnak hat. Nyilvánvalóan ehhez a maszkulin definícióhoz mi akarva-akaratlanul hozzávettük a male gaze, azaz a férfi szemszög kihangsúlyozását is (a néhol túl sok erőszak, akció, vér, belek és meztelenség mellett), így az olyan részek is kellőképpen maszkulin hatást árasztanak magukból, melyek nőt tesznek meg főszereplőnek (Helping Hand, Lucky 13, The Witness) vagy női témákról szólnak (Good Hunting). Ez magától értetődően valamilyen szinten baj, hiszen valóban már-már az arcunkba tolja ennek a kihangsúlyozását, viszont megjegyzendő, hogy nem megy a minőség rovására. Női nézők okkal akadhatnak ki teljesen érthető módon, hiszen tényleg el kellett volna pár "női" epizód is, ám még így is eléri a sorozat azt, amit el akart érni.

Pontosan ebből kiindulva más "hibát" nem tudunk felhozni a Love, Death + Robots-cal kapcsolatban (és kicsit sem szeretnénk szőrszálhasogatók lenni, hogy minden egyes teljesen felesleges dolgot megállapítsunk). Ez ténylegesen egy kiemelkedő sorozat lett, ami felettébb ritka az animációs felhozatalból. A BoJack Horseman, a Big Mouth, a Castlevania, A kiábrándult királylány (ezek egytől-egyig netflixes szériák), mind-mind meglepő példaként szolgálnak azok számára, akik szerint az animáció gyerekeknek készül. Olyan történetek kerülnek ezekben bemutatásra, amik valóban megkövetelik a rajzolt stílust, hogy a befogadás, az azonosulás, a rádöbbenés vagy éppen a szórakoztatás ekkora hatást érjen el a nézőjénél. Ebbe a sorba csatlakozik be teljes mellbedobással a Love, Death + Robots is, ami nekünk, magyaroknak egy külön ok arra is, hogy büszkék legyünk, hiszen kettő epizódot (név szerint az Ice Age-et és a The Secret Wart) a magyar Digic Pictures stúdióban készítettek. Habár magyar motívumok nincsenek bennük, de még így is, a stáblistát nézve büszkeségünk határtalan. Mi pedig, megragadva az alkalmat, itt is szeretnénk gratulálni a Digic Pictures-nek ennek okán! Még több ilyet, még sikeresebbet!

Love Deaths + Robots - 1. évad

Kinek ajánljuk
  • Akik egy végtelenül egyedi antológiasorozatra éhesek
  • Akik szerint az animáció gyerekeknek való…
  • Magyaroknak!
Kinek nem
  • Akiknek nem bírja a gyomra (vagy a szíve) a durvább történeteket
  • Akiket zavar a túlzó maszkulinitás
Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.