Vadászat - Kritika

|

- Kacsaszezon! - Nyúlszezon! - Nyúlszezon! - Kacsaszezon! TŰZ!!! - a jól ismert Bolondos dallamok gagből társadalomkritikus slashert csinálni?! Igen. Pont ennyire zavarba ejtő.

Sokszor elfelejtjük, hogy a horror zsánerének automatikusan van politikai, társadalmi vetülete, amire az alkotók nem egyszer rájátszanak, avagy szándékosan kidomborítanak, ezáltal válhat az alkotás lényegesen többé, mint egy egyszerű jump scare maraton, vagy belekben bővelkedő vérfürdő. A legtipikusabb példa George A. Romero 1978-as klasszikusa, a Holtak hajnala, amelyben a zombik a fogyasztói társadalom kritikájaként szolgáltak. De nem kell ennyire messzire mennünk, hiszen a társadalmi kérdések, ellentétek beemelése manapság kapott ismét erőre a horror műfaján belül. Jordan Peele Tűnj el! című Oscar-díjas mozija nyitotta meg igazán a sort, hogy a tavalyi Mi allegorikus Trump-bírálatával már sokkalta inkább zavarba ejtse a közönségét. Ehhez képest a tavalyi év sleeper hitje, az Aki bújt már egy lényegesen egyszerűbb, ugyanakkor közérthetőbb, szerethetőbb megnyilvánulás volt a témában a gazdagok és a szegények ellentétéről. És itt van a Vadászat, amely sutba dobja az efféle áthallásokat és nyíltan, egyenesen beleállva kritizálja az oldalakat.

Hirdetés

Ez már csak azért is zavarbaejtő vonása, mert ritkán találkozni ennyire nyíltan politizáló filmmel a mozis palettán. És mindemellett, hogy zavarbaejtő, veszélyes is. (Érthető, hogy a tavalyi texasi lövöldözés kapcsán az eredetileg szeptemberi bemutatót eltolták márciusra, most viszont a koronavírus tett be neki.) Noha a sztárvilág, az alkotók felfogása jellemzően liberálisnak mondható, a stúdiórendszer, a mögöttük álló befektetők már lényegesen konzervatívabbak. Ez pedig egyfajta ki nem mondott és feloldhatatlan ellentéte a mai filmgyártásnak, amire a politika, az oldalak nyomásgyakorlása - különösen a közösségi médián keresztül - csak még inkább rátesz egy lapáttal, gondoljunk csak a különböző csoportok petícióira és tüntetéseire, mint például a OneMillionMoms-ra, akik azért hallatták a hangjukat és biztatták a nézőket távolmaradásra, mert a Pixar új filmjében, az Előrében felbukkant egy nyíltan meleg karakter (ezt a magyar szinkron "kényelmesen" áthidalta). Az mindenképpen értékelendő Craig Zobel (Z, mint Zakariás) filmjében, hogy ezeket az ellentéteket, világnézeti különbségeket nyíltan kimondja (vagy inkább az ember képébe üvölti), azonban hogy ezeket feloldja, ahhoz már kevés mind ő, mind a forgatókönyvíró Damon Lindelof.

Lindelof pedig különös szerzete a filmiparnak, nem hiába indította útjára a Lostot a mystery boxok (jedi) mesterével, J.J. Abramsszel és szerzett magának hírnevet. Ugyanis Lindelof - gondoljunk róla akármit is - kétségtelenül remekül tud ötleteket, koncepciókat feldobni (lásd még: Prometheus), csak ezeket leütni nem tudja érdemben kellő intelligencia, elegancia híján. Erre pedig a Vadászat kiváló példa. Ugyanis hiába elgondolkodtató már önmagában az, ahogy jelen filmünk szerint az amerikai white trash-re vadásznak az elit tagjai - ezzel is felhergelve egyik, vagy másik oldalt -, ha ennek kapcsán csak közhelyes kinyilatkozásokra futja.

Mindezt ráadásul átitatva szarkasztikusnak szánt humorral, ami a koncepcióból, a mondanivalóból még inkább csak elvesz. Márpedig a mondanivaló így is egyértelmű: a hétköznapi ember gondolkodása a politika miatt polarizálttá vált, mindkét oldal stigmatizálja a másikat, amelyre nem feltétlenül lenne alapja, mert egyik sem csak fekete vagy fehér. És a film legfőbb hibája éppen annyira ebben keresendő, mint legfőbb erénye. Mert fogalmazza meg kritikáját akármennyire direkten, akármennyire slendriánul nem egyszer, pont ezzel éri el azt, hogy ne hagyja hidegen a nézőjét.

De ha ezektől eltekintünk egy kicsit (felülemelkedni nem lehet, mivel a karakterek mozgatórugója), akkor nyilván a film kivitelezését érdemes megnézni, amely alapján valamivel pozitívabb, mint a mondani való, amit megfogalmazni szolgál. A Blumhouse legújabb projektje legutóbbi filmjükhöz, A láthatatlan emberhez hasonlatosan érezhetően most is kis pénzből készült, vagyis igazán nagy neveket nem érdemes keresni benne Hillary Swanken kívül, aki karrierje egyik legirritálóbb figuráját hozza, de ezt a szerepe követeli meg, szerencsére. 

Hovatovább a film már rögtön a nyitányban igyekszik felrúgni az elvárásainkat - ebből a szempontból jobb, ha nem nézünk meg egyetlen előzetest sem - és olykor az a fajta kéjes öröm, ahogy egyik-másik oldal szereplői elhullanak átragad a nézőkre is, főhőse pedig minden furcsasága ellenére is képes rokonszenvet ébreszteni az emberben. Csak ez a recept valahogy mégsem akar összeállni. Olyan, mint amikor egy amatőr szakács nagy lelkesedéssel vág neki egy lasagne-nak és a végeredmény ugyan simán ehető, a fűszerezés el lett mérve, a hús állaga nem a legjobb, viszont a sajt meg ráégett, amit igyekezett tálaláskor ketchuppal bőségesen kompenzálni. Egy kóstolót mindenképp megér, de a lelkesedést és az igyekezetet nem tudod nem értékelni.

A kritika szerzője a filmet az Egyesült Királyságban látta, a március 13-i premiernapon! A film eredetileg áprilistól lett volna látható a hazai mozikban, a koronavírus járvány miatt azonban a Universal történelmi lépésként kölcsönözhetővé teszi több premierfilmjükkel karöltve On Demand (iTunes, Amazon) keretein belül március 20-tól!


Vadászat

Kinek Ajánljuk
  • Ha szeretjük, amikor egy horror társadalmi mondanivalóval is át van itatva!
  • Akik nem bánják, ha egy slasher mer humoros lenni!
  • Ha élvezettel nézzük, ahogy azt kapják egyesek, amit (szerintünk) megérdemelnek!
Kinek Nem
  • Akik a való életben is gyűlölik a politikát, nem hogy a filmekben!
  • Ha már egy csepp vértől is rosszul vagyunk!

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.