"- Most meg fog ölni, Snake?
- Túl fáradt vagyok… talán majd később…"
John Carpentert leginkább a horror egyik nagymestereként szokták emlegetni az olyan filmjei után, mint a Halloween, A dolog, a Christine, A köd vagy éppen Az őrület torkában. Mindezt persze jogosan, hiszen elnézve ezeket a címeket, sok rendező egyért is odaadná a teljes karrierjét. Mégis Carpenter nemcsak ebben a műfajban, hanem az akcióban is kipróbálta magát - többször is. A 13. rendőrőrs ostroma (amit még a The Punisher második évada is megidézett), A nagy zűr kis Kínában, az Elpusztíthatatlanok vagy éppen a Menekülés New Yorkból is mind-mind ékes példái a kultikus, régimódi és nem utolsó sorban a szívünkhöz nőtt alkotásoknak. Az utóbbi különösképp, hiszen most lett 40 éves és újranézve tényleg olyan, mint a jó bor. Ahogy öregszik, úgy válik még karakteresebbé.
Ha a Menekülés New Yorkból filmről beszélnünk, akkor egészen 1976-ig érdemes visszatekerni az idő kerekét. Carpenter ekkor írta meg a film forgatókönyvének első változatát. Elmondása szerint az alapötletet több oldalról gyúrta össze. Egyrészt Charles Bronson két évvel korábbi mozija, a Bosszúvágy szolgáltatta a sztori alaphangulatát (aminek üzenetével ugyan nem értett egyet), a politikai vonalat pedig Richard Nixon Watergate-féle botránya alapján fogalmazta meg. A film központi figurája, vagyis Snake Plissken is hasonlóan több helyről összegyurmázott karakter: van benne The Exterminator, Bruce Lee, Darth Vader, sőt még egy kis Clint Eastwood is (a rekedtes hangja miatt).
De pontosan miről is szól a történet? Képzeljétek el, hogy a nem túl távoli jövőben járunk, 1997-ben, egy disztópikus világban. New York egyik kerületét, Manhattant teljes egészében átalakították egy 15 méteres fallal körülvett maximális biztonságú börtönné, mivel a bűnözési arány 400%-os lett. Kijutni lehetetlen… bejutni őrültség. Snake Plisskennek (Kurt Russell), az egykori Különleges Alakulatban szolgált ex-katonának mégis az utóbbit kell megtennie, hiszen az Amerikai Egyesült Államok elnökének gépe itt zuhan le - magával az elnökkel. Ki kell őt mentenie, de mivel mostanában inkább bankokat rabol, mintsem katonaként harcolna, egy időzített bombát is ültetnek a nyakába, ami 22 óra múlva felrobban. Snake versenyt kezd futni az idővel és a lehetetlennel.
A Menekülés New Yorkból sztorija tipikusan '80-as évekbeli történet. Adott egy bőr alá kúszó és megannyi titkot, veszélyt rejtő atmoszféra, egy tökös és heresanyargató nézésű főhős, egy egyszerű alapfelállás, megspékelve egy gyorsító tényezővel a bomba képében. Elsőként nem is akartak rábólintani erre a forgatókönyvre (túl véresnek, obszcénnek és durvának gondolták), így Carpenter sokáig eredménytelenül házalt vele. Miután viszont elkészítette az 1979-es Halloweent, majd az egy évvel későbbi A ködöt, a Debra Hill által kötött szerződése szerint még egy filmet kellett készítenie. Először Az idő pallosa (The Philadelphia Experiment) forgatókönyvét ajánlották fel neki, de Carpenter a Menekülés New York mellett lobbizott. Végül a többszöri pitchelés hatására zöld utat kapott a projekt.
De az előzetes problémák itt még nem értek véget. A stúdió Snake szerepére a Bosszúvágy után Charles Bronsont szerette volna, Carpenter viszont erősen ellenezte. A leglényegesebb oka az volt (amellett, hogy azt gondolta, egy veterán színésszel nehezebb bírni a forgatáson), hogy Bronson a 60. életéve körül mozgott - Snake viszont papíron egy 30-40-es karakter lenne. Szóba került még Tommy Lee Jones, de a rendező őt sem tudta elképzelni ebben a szerepben, és továbbra is kitartott, hogy az első választása, Kurt Russell legyen a befutó. Egyrészt amiatt már kvázi rá írta a figurát, másrészt segíteni is akart Russell-nek. A színész ugyanis kitörni szeretett volna a Disney-adaptációk okozta skatulyából - ami végérvényesen sikerült is neki.
A stúdiónak viszont még mindig gondja akadt a forgatókönyvvel. Amellett, hogy a kicsi és kvázi lényegtelen dolgokat is meg akarták változtatni, a történettel sem voltak elégedettek. Carpenter emiatt (érezve, hogy szorítja őt a szerződés és a szőnyeg szélére kerülés) felkereste régi egyetemista barátját, Nick Castle-t, hogy segítsen neki kissé átírni ezt az egészet. (Castle neve egyébként ismerős lehet a szemfüleseknek, hiszen ő "alakította" az eredeti Halloweenben - és a 2018-as újrázásban is - magát Michael Myerst… vagyis igazából ő volt a karakter alakja.) Castle behozatala sokat segített a sztorinak - többek között neki köszönhetjük a film borúsan mosolygós végét is -, a stúdió végül leokézta az egészet, a forgatás pedig kezdetét vehette.
A forgatás sem ment annyira zökkenőmentesen, mint eredetileg tervezték. New Yorkban forgattak, de talán ez viselte meg a stábot és a környékbéli embereket, ott lakókat a leginkább. Mivel az elképzelt manhattani maximális biztonságú börtönben nincsen áram, így a város közel 10 blokkjában lekapcsolták minden este az áramat augusztustól egészen novemberig (nem néztünk utána, de lehet, emiatt is született New Yorkban annyi kisbaba…). Végig este forgattak, ami az emberek alvási szokásait is teljesen felborította. A színészek sem élvezték annyira ezeket a hónapokat, főleg ahogy Russell visszaemlékezik. A szerepre kicsit gyúrnia kellett, valamint próbált a forgatási szünetekben is végig karakterben maradni. Igaz, elmondása szerint muszáj volt egy idő után levennie a karaktere egyik jellegzetes attribútumát, a szemtapaszt. Egyszerűen érezte, hogy egy idő kezd szédülni és felbillen a mélységérzete.
Lee Van Cleef-nek (aki Snake parancsnokát játszotta) pedig nehezére esett két lépést is előre menni, hiszen balesetet szenvedett, térdét pedig alig bírta behajlítani.
A Menekülés New Yorkból aztán nagy siker lett. Köszönhetően a film keserédes lezárásának, Snake karakterének, az izgalmas akciójeleneteknek és a kicsi büdzsének. A mozi teljes költségvetése 6 millió dollár volt - a pénztáraknál pedig 25-öt hozott vissza, ami elég szép arány. Carpenter ezzel a filmmel már megvetette végleg a lábát Hollywoodban, Russell sikeresen kitört a Disney-skatulyából, és világszerte milliókat inspirált a Menekülés New Yorkból. A szokásos filmből-regény folyamat lezajlott, de képregény, társasjáték, sőt egy tervben lévő, de törölt anime is majdnem született belőle. Mégis a legnagyobb hatást talán a japán fenegyerekre, Hideo Kojimára fejtette ki. A Metal Gear Solid-sorozat és a Death Stranding atyja bevallottan nagy akciófilm rajongó, az ikonikus karakterét, Big Boss-t pedig köztudottan Snake Plisskenről mintázta. (Ebből majdnem per is lett, de Kojima és Carpenter jóban vannak, így barátilag "engedélyt" kapott hozzá.)
A Menekülés New Yorkból tipikusan az a film, ami nem tökéletes, több oldalról bele lehetne kötni, mégis az elképesztő atmoszférája, az egyedülálló karakterei, a fülbemászó zenéje és a filmtörténeti szerepe miatt nem lehet rá haragudni. Ma is pontosan ugyanolyan üdítő nézni és jóleső újra és újra elveszni ebben a mocskos és veszélyes börtönben, izgulni a szereplőkért, dúdolni a főcímdalát vagy éppen halványan elmosolyodni a végén, mint anno, a bemutatása idején. 40 éve semmit nem vesztett fényéből. A 15 évvel későbbi folytatást - Menekülés Los Angelesből - is meg lehet nézni, de érdemes lejjebb adni az elvárásokból és nem összehasonlítani ezzel az első résszel.