Amióta átléptünk az új évtizedbe, minden decemberben előrukkoltunk egy olyan összeállítással, melyben az adott esztendő kevésbé ismert, méltatlanul figyelmen kívül hagyott, ám annál színvonalasabb filmjeit gyűjtjük egy csokorba. Idén sincs ez másképp, a felsorolásban pedig akadnak moziban bemutatott, VoD-on elérhető, illetve streaminges darabok is, törekedve a változatosságra. Az azonban mindegyikben közös, hogy szuper alkotások.
A csendes lány
Hiába volt Oscar-jelölt a legjobb külföldi film kategóriájában, elég kevés figyelmet kapott Colm Bairéad debütáló rendezése. Valamelyest érthető, mert egy aprócska, a címéből adódóan nem túl ingergazdag darabról van szó, ugyanakkor olyan élményt nyújt, melyre egyszerűen szüksége van néha az ember lelkének. Hétköznapi dolgokra fókuszál, elévülhetetlen és aktuális üzenettel, hogy aztán a zárásban elolvassza a szívünket. Nem mellesleg abszolút ideális néznivaló az ünnepekre.
Are You There God? It's Me, Margaret
Az idei év bombameglepetése, s egyben 2023 egyik legjobbja Kelly Fremon Craig filmje. Még a minőségi coming of age, azaz felnövéstörténetek táborában is kiemelkedő mozi, ahol kell egy kis idő, hogy ráhangolódjunk a főhős világára, de ha egyszer elkapott, garantáltan nem ereszt el. Magától értetődően beszél olyan fontos dolgokról, mint a vallás, a változás és persze a felnőtté válás. Tele van emlékezetes karakterekkel, egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Kicsit a Pixar Pirula pandájához lehet hasonlítani, csak sokkal letisztultabb, kevésbé infantilis formában.
BlackBerry
Versenyzett Berlinben és számos egyéb fesztivált megjárt, de az év végi díjszezonban is helye lenne Matt Johnson művének, ahhoz viszont túl keveset beszélnek róla. Pedig lenne miről, elvégre ahogy a cím sejteti, a világ első okostelefonjának megszületéséről, illetve annak viszontagságos útjáról szól a film. Bizonyos szempontból David Fincher A közösségi hálójával lehet rokoni kapcsolatba állítani, noha Johnson mozija szertelenebb, punkosabb stílust követ. Mindenesetre a téma iránt érdeklődőknek kötelező, de a laikusok számára is érdekes felemelkedés és bukástörténet a BlackBerry, mely a karakterdrámák és a technikai vívmányok folyamatos változásának ábrázolása mellett a humorral sem spórol. Aki pedig a két órás film mellett egy még komplexebb élményre vágyik, az háromrészes minisorozat formájában is el tudja érni VoD-on.
Egy zuhanás anatómiája
Cannes-ban Arany Pálmát nyert és az Oscaron is tényező lehet, itthon mégis alig látták, holott volt mozis bemutatója. Lehet, hogy közhelyes ez a szuperlatívusz, de Justine Triet legújabb műve lazán az év egyik legjobb filmje, ami arra használja a tárgyalótermi drámák szubzsánerét, hogy szétcincáljon egy toxikus párkapcsolatot. Intenzív párbeszédek, morális dilemmák és parádés színészi alakítások, főleg Sandra Hüllertől. Minden filmrajongónak kötelező látnivaló.
Elfogy a levegő
Sajnos nem voltunk elhavazva idén kiváló hazai alkotásokkal, de néhány minőségi darab azért született. A Magyarázat mindenre elég szépet futott, így helyette a több szempontból is hasonló Elfogy a levegőt válogattuk be, melyet alig 5000-en néztek meg, holott sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Aktuális, fontos és dühítően pontos látlelet, mely számos témába beleás és nem fél kérdéseket feltenni. A felszínes ítélkezés, a hatalommal való visszaélés, a jövő generációjának érdekei mind górcső alá kerülnek. Bicskanyitogató menet, de a lehető legjobb értelemben.
Flora és fia
John Carney a zenés filmek királya. Az Egyszer, a Szerelemre hangszerelve és a Sing Street után ismét készített egy olyan művet, ami tökéletesen beleillik az életművébe. A családi dráma és a poénok nem ütik ki egymást, a karakterek autentikusak és emberiek, a műfajok közti lavírozásra pedig a leheletnyi romantika teszi fel a koronát. A Flora és fia pörgős, változatos és szórakoztató, ami másfél órán belül eléri, hogy egyszerre senkinek, illetve mindenkinek olyan anyát kívánjunk, mint a címszereplő.
I Like Movies
Manapság nagy divat, hogy neves rendezők visszaemlékeznek a gyermekkorukra, hogy egyfajta reflexióként filmre vigyék a saját élményeiket. Chandler Levack nem várta meg, míg befut, rögtön a debütáló rendezése önéletrajzi ihletésű. Elsősorban a filmfanatikusokhoz szól, de aki az egzisztenciális kérdésekkel egybekötött coming of age sztorikat kedveli, az sem tesz vele rossz lóra. Mosolyogtató vígjátékként indul, s a humor sosem tűnik el, fokozatosan válik egyre komorabb és mélyebb drámává, ahol a traumák és az elhivatottság, a törtetés és a csalódások kezelése kéz a kézben járnak. Tény, hogy a főhős az elviselhetetlenség határát súrolja, de így pláne bravúr, hogy az összkép ennyire működik.
Influenszer
Már megemlítettük a horroros listánkon, de itt is fel kell tüntetni az év egyik legkellemesebb horrormeglepetését. Tipikusan az a film, amiről se egy tartalomleírást, se egy előzetest nem szabad nézni az igazán ütős élmény eléréséhez. Kreatívan járja körbe az influenszer témát, beemelve a manapság különösen aktuális AI kérdéskört, miközben a feszültséggel és a meglepetésekkel sem spórol. Megvannak a hibái, de ritka az ennyire naprakész horror/thriller, ami ráadásul karaktereiben, hangulatában és mondanivalójában is átlagon felüli minőséget képvisel.
Reality
Sydney Sweeney-re legtöbbször a kisugárzása és a nőies idomai miatt kapjuk fel a fejünket, itt azonban bizonyítja, hogy mennyire remek színésznő. Tina Satter egy FBI kihallgatás szövegét vette alapul, majd írt belőle forgatókönyvet, hogy teljesen autentikus élmény lehessen ez a megtörtént eset, amikor a címszereplő államtitkokat szivárogtatott ki a nyilvánosságnak. Az alig 80 perc alatt folyamatosan épül a feszültség, a dialógusok egyre súlyosabbá válnak és mi nézők is a cselekmény részének érezzük magunkat. Nem hátrány, ha van némi fogalmunk a külpolitikáról, de önálló kamaradrámaként is remekül működik a Reality.
The Holdovers
Alexander Payne hat éve nem rendezett, ráadásul a 2017-es Kicsinyítés talán a leggyengébb munkája volt. Most visszatért, ráadásul egy karácsonyi mozival, mely így különösen aktuális, ám nem csak ekkor éri el célját. Kicsit kakukktojás, mert nemrég látott napvilágot, így könnyen lehet, hogy megkapja a megérdemelt figyelmet, de jobb emlékeztetni az embereket, hogy itt van ez a kis csoda, amit kár lenne kihagyni. A felütés nem feltétlenül hat egyedinek a három defektes lelkű főhőssel, akik egyedül, de így mégis együtt lesznek az ünnepek alatt, ellenben a jellemábrázolások, a humor és dráma elegye, nem beszélve a magától értetődő természetességről gondoskodnak róla, hogy maradandó élményt nyújtson ez az érzelmi hullámvasút. Elhangzott már párszor, de mit lehet tenni, ha egyszer az év egyik legjobbja.