Szerkesztőségünk horrorfilmimádó tagjai (Ati, Dávid és Zsombor) összedugták a fejüket, hogy Halloweenre előrukkoljunk számotokra egy idei horrorfilmes ajánlóval. Hiszen borzongani mindig kellemes, viszont október utolsó napján (éjszakáján) egyenesen kötelező - és bizony még a szerkesztőségünk tagjai között is akadtak olyanok, akik ezen az estén tervezik bepótolni az eddig elmaradozott megnéznivalót.
Az elmondható, hogy 2023 igazán kedves esztendőnek bizonyult eme zsáner kedvelői számára, hiszen több kiemelkedő darabhoz is szerencséjük lehetett. Ez azt is jól bizonyítja, hogy az említett szerkesztőségi tagok véleménye és verdiktje is megoszlott arról, melyik filmnek hanyadik helyen kellene végeznie ezen a "toplistán" - no meg hogy az a bizonyos X és Y miért is maradt ki a másik top 10-es listájából. Eme diskurzusok tükrében az alábbi ajánlónkban található filmcímek ábécé sorrendben kerülnek felsorolásra, aztán az olvasókra bízzuk a találgatást, hogy vajon melyikük hanyadik helyen végzett.
Bízunk benne, hogy tudunk újat mutatni, illetve abban is, hogy meg tudunk erősíteni egy-egy filmcímet, amivel már régebb óta szemezgettek. Továbbá, ha Nektek is akad valami a tarsolyotokban, akkor kommentben mindenképp osszátok meg velünk és olvasótársaitokkal.
Borzongásra és szórakozásra fel!
A mumus
A 2019-es Álom doktor óta nem láthattunk színvonalas Stephen King adaptációt, Az utolsó rítust jegyző Rob Savage viszont egy teljesen korrekt darabot hozott tető alá. Lehet közrejátszik a kezdeti negatív visszhang, de abszolút kellemes meglepetésnek bizonyult A mumus. Nagymértékben, bár kissé felszínesen ábrázolva előkerül a gyászfeldolgozás, mindez egy szörnyes, démonos köntösben, mely akkor van igazán elemében, amikor csak sejtet. Remekül játszanak a fény-árnyék hatásokkal, a lény dizájnja pazar, főleg ha nem teljes alakjában látjuk és a komor atmoszféra is képes nyugtalanító perceket szerezni. Hamar elfelejtjük, de egy ködös, őszi estén ideális borzongást kínálhat. (Zs)
Beszélj hozzám!
Ha feltűnik egy film elején az A24 logója, akkor az bizakodásra ad okot. A Philippou tesók így kvázi be is védték magukat első egész estés alkotásukkal, a Beszélj hozzám!-mal, de azért valljuk be, volt egy kis félsz bennünk az előzetes infók alapján. Mégis a kész filmet látva semmi kétség sem férhetett ahhoz, hogy miért karolták fel kettejüket a stúdiónál: egy elképesztően furcsa debütálás lett a Beszélj hozzám!, ami bravúrosan mozog azon a vékony határvonalon, ami a félelmetes és a szokatlanul vicces közeget választja el - ez önmagában több, mint tisztelendő. A letaglózó végkifejlet után (ami még napokig a nézővel marad) pedig mindenképp érdemes lesz ezekre a tesókra odafigyelni a jövőben. (A)
Gonosz halott: Az ébredés
A 2018-as Ash vs Evil Dead harmadik (egyben utolsó) évadja után egészen mostanáig kellett várni, hogy egy újabb Gonosz halott csemegét kapjunk kézhez - és hogy mennyire megérte, azon mindenki meglepődött! Talán maguk a készítők sem gondolták, mekkora siker lesz az Evil Dead Rise, mind anyagilag, mind kritikailag. Egy az alapanyaghoz és annak legendájához értő kezekkel nyúló és a közegbe új irányokat beemelő horrorfilmként nemcsak a veteránokat, de a franchise-zal ismerkedő nézőket is beszippantotta. Kreatív ötletei, mesteri maszkmunkája, húsba maró nyersessége és néhol tényleg gyomorforgató jelenetei miatt azonnal bérelt helye lett 2023 legjobb horrorjai között. (A)
Gyilkos a múltból
Míg a listánkból a Sikoly VI és a Sick azt bizonyítják, hogy a klasszikus slasher továbbra is él és virul, addig a Gyilkos a múltból a szubzsáner törvényeinek lebontásával kísérletezett, és tette azt pofátlanul szórakoztató módon. A humorista berkekből érkező Nahnatchka Khan rendező tökéletesen ráérzett a slasher esszenciájára, hogy aztán páros lábbal rúgjon fel több évtizedes alapvetéseket. Itt azonban nem állt meg, és a slasher mellett az időutazós sci-fi toposzokat ugyanilyen rafinált módon gyűrte-csavarta addig, míg egy teljesen egyedi, színvonalas műfajmix kerekedett belőle. Egyedül a fináléjáért kár, mely már nem tudta kiküszöbölni az időutazásból fakadó megannyi paradoxont, de az addig tartó út a nagybetűs szórakoztatás. (D)
Influencer
Szinte a semmiből érkező indie gyöngyszem, mely tökéletes példája annak, hogy minél kevesebbet tudunk a filmről, annál nagyobbat üt. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy egy előzetest se nézzenek meg, mert előismeretek nélkül érdemes elveszni ebben a történetben. Kreatívan járja körbe az influenszer témát, beemelve a manapság különösen aktuális AI kérdéskört, miközben a feszültséggel és a meglepetésekkel sem szűkölködik. Egy direktebb motiváció nem ártott volna, de ritka az ennyire naprakész horror/thriller, ami ráadásul karaktereiben, hangulatában és mondanivalójában is átlagon felüli minőséget képvisel. (Zs)
Nincs, aki megmentsen
Brian Duffield 2020-ban elhozta az év egyik legkellemesebb meglepetését a Kirobbanó szerelemmel, most pedig horrorfronton teszi mindezt. A Nincs, aki megmentsen koncepciója végtelenül egyszerű, egy fiatal lány arra lesz figyelmes, hogy idegenek szállták meg a házát. Mármint űrlények, nem betörők. Az író-rendező azonban több helyen megcsavarja a cselekményt, nem rejtegeti a fenyegetést, a klasszikus "UFO" dizájnt használja, ami hibátlanul működik. A hangok és a zene zseniálisak, illetve egy-egy tőmondattól eltekintve nincs szöveg a filmben. Előkerül egy múltbéli trauma, a zárásra pedig egy masszív agyrúgást is kap a néző, mely bár megosztó reakciókhoz vezet, de a megoldás nem feltétlenül olyan bonyolult, mint elsőre látszik. Az azonban biztos, hogy Duffield műve üdítő színfoltja a palettának. (Zs)
Sick
Még el sem kezdődött az év, de a január elején debütáló Sick nemcsak visszahozta a klasszikus, régi vágású slasher filmek stílusát és hangulatát, de ügyesen át is ültette azt a modern közegbe. Tipikusan az a horror, ami nem akarja magát többnek beállítani, mint ami - szimplán egy másfél órás, feszültséggel teli szórakozást kínál, abból viszont tényleg kihozza a maximumot. Ehhez persze kellett egy ügyes kezű forgatókönyvíró is, de szerencsére Kevin Williamson (Sikoly) személyében erre sem lehet panasz. A Sicket látva döbbenünk rá, hogy mennyire hiányoznak manapság az ilyen egyszerű, de kreatívan és ügyesen kivitelezett horrorok a palettáról. (A)
Sikoly VI
Tavaly még a laikusokat is meglepte a Sikoly (5) sikere, így egy percig sem volt kérdés, hogy érkezni fog a folytatás. A számozott hatodik rész körül viszont rezegni látszott eleinte a léc, hiszen kevesebb, mint egy év alatt készült el a film - így volt bennünk félsz, hogy egy futószalagon gyártott fércmunka lesz belőle. Az eredmény viszont távol áll ettől: a hatodik filmben megkaptuk az eddigi legkegyetlenebb és legvéresebb Sikolyt (az X besorolás viszont továbbra is nonszensz, de legalább szép eseményjelleget kreált a film köré), ami még mindig meta, sőt már-már túl meta is néhol. Megvannak hibái, de a számtalan pozitívuma bőven kompenzál - olyannyira, hogy érkezhetnek a további folytatások is. (A)
Végtelen víztükör
Brandon Cronenberg folytatta azt az utat, amit még apja, David taposott ki neki, ám már a Gyilkos tudattal is jelezte a nézőknek, hogy ő a saját útját járja - ahogy a Végtelen víztükör is pompásan érzékelteti, hogy túl akar lépni apja árnyékán. A Végtelen víztükörrel nagy lépést tett meg ennek irányába. Bár az emberi test itt is egy eldobható porhüvellyé lesz, a központi téma a felelősségvállalás, illetve annak hiánya lesz. Mit csinál a kisember, ha tetteinek már nincs különösebb következménye? Képes-e elkerülni a sorba betagozódást, vagy a züllöttség tényleg járványszerűen kebelez be mindenkit? Nem minden kérdésére ad választ a film, és bizonyos karakterfejlődés sem teljesen megalapozott, ám Mia Goth és Alexander Skarsgard kettőse elfeledteti velünk az ebből fakadó hiányérzetünket. (D)
When Evil Lurks
A legfrissebb film a listában, hiszen konkrétan múlt hét pénteken debütált a Shudder horrorokra szakosodott streamingplatformján. Kettőnknek sikerült megnéznie még a hétvégén, és mindkettőnket levett a lábáról Demián Rugna új alkotása. Hangulatában a The Dark and the Wickedet idézi meg 2020-ból (szintén Shudderen debütált film), ám amivel Rugna mindenképp szintet lép a kortárs horrorfilmekhez képest, az a világépítés és a tabudöntögetés. A When Evil Lurksben egy első blikkre a valóságunkra hajazó világot ismerünk meg, amelynek szörnyű titkairól apránként hull le a lepel, miközben Rugna körmönfont módon építi fel a jeleneteket, melyek sokkolni fogják a nézőt. Rugna nem akar kompromisszumot kötni a nézővel, és klisés fordulatok, közhelyek helyett a saját sötét víziójának megvalósítására törekszik. Ez egy olyan különleges filmélményt eredményez, melyre évente 1-2 alkalommal kerül csak sor. (D)
