Michael Myers. Freddy Krueger. Jason Voorhees. Ghostface. Chucky. Bőrpofa. A hat legnépszerűbb és legikonikusabb slasher gyilkos karakter, akik hosszú-hosszú évek óta "szórakoztatnak" (vagy éppen borzasztanak el) minket a nagy- és a kisvásznon egyaránt. Mindegyik franchise-ban voltak hullámhegyek és hullámvölgyek egyaránt - némelyik esetében jócskán elbillent a mérleg nyelve a negatívabb irányba -, de a filmek és a karakterek meghatározó filmtörténeti helyzetük és szerepük miatt valamilyen szinten így gondoljuk rendjén is ezt. A modern kori megjelenésük pedig van, amikor sikerült (2018-as Halloween, Sikoly 5), van, amikor kevésbé (Chucky) - itt azért érdemes megjegyezni, hogy jogi huzavona folyik a Péntek 13 vagy a Rémálom az Elm utcában-filmsorozatok körül, így e kettő nem kapott még vérfrissítést. A most megjelent Texasi láncfűrészes mészárlás pedig minden kétséget kizáróan az utóbbi sort tarkítja, ami kapcsán egy picit el is méláztunk, mi is történt ezzel a franchise-zal.
Az új, Netflixen debütált és határozott névelő nélküli Texasi láncfűrészes mészárlás egy rossz film - ezen nem lepődik meg senki. Nem a franchise legrosszabb darabja (azért az 1995-ös The New Generation, a 2013-és Örökség és a 2017-es Bőrpofa is messze-messze alulmúlja ezt), de azért nem kell félteni vagy idealizálni sem. Mégis rengeteg potenciál lett volna benne. Egyrészről a Netflixnél landoltak a jogok, és gondoljunk bármit a streamingóriás PC törekvéseiről, tabuk nélküli lehetőséget és szabad kezet nyújtanak az alkotóknak. (A Texasi láncfűrészes mészárlás rendezője, David Blue Garcia nyilatkozta is, hogy vágatlanul/cenzúrázatlanul került fel Netflixre a film - ami valljuk be, egy bizonyos aspektusból meg is látszik rajta.) Másrészről pedig egy Halloween-féle, alapoktól kezdődő vérfrissítés újra a nagyok közé emelhette volna ezt a filmsorozatot. Kár, hogy se így, se úgy nem jött össze a dolog…
Egyrészről a Netflix (jó szokásához híven) tényleg szabad kezet adott az alkotóknak, és nem szóltak bele a(z utó)munkálatokba. Mindez viszont kimerült abban, hogy a készítők még jobban ráfeküdtek a véres, belezős jelenetekre és nem vágtak ki semmit. Amely jól is sikerülhetett volna, ha lett volna ezek mögött elgondolt, tudatos, kreatív koncepció. Így viszont szimpla parasztvakítás az egész, amivel csak a felszínt kapargatták. Másrészről pedig nem hiába került említésre a 2018-as Halloween, hiszen ahogy a kritikában is említettük, elképesztően pofátlan módon koppintották annak a filmnek a felépítését. Az első, 1974-es film túlélője, Sally Hardesty (sorry a spoilerért) visszatér, hogy közel 50 év után bosszút álljon Bőrpofán. Mindez szép és jó, de nem kezdtek vele semmit. Sally nem olyan ikonikus karakter, mint Laurie Strode (Jamie Lee Curtis), akkora kultusza és háttere sincs. Mégis amennyire pocsék és röhejes módon hozták fel ezt a történetszálat, majd írták ki egyetlen tollvonással, homlokráncolóan kínos.
Mindezeken túl botrányosan rossz a szövegkönyv, mintha újfent egy 2000-es évek eleji, magát fontosnak feltüntető, de klisétengerbe fulladó horrort látnánk. Karakterek nincsenek, csak egy-egy mondatos papírmasé figurák (elgondolkodtató, amikor egy film eléri, hogy a negyedórára feltűnő, texasi, nemtörődöm "keménycsávó" az egyetlen emlékezetes és értékelhető szereplő), a döntések abszolúte hasznavehetetlenek és logikátlanok, a rendezés pocsék és pontatlan, a tempó és ritmus elhanyagolása miatt két órának érződik a 83 perces játékidő, a végkifejlet pedig… látni kell, annyira blőd és komikus, holott nem annak akarták beállítani. Mégis - és szeretném érzékeltetni, hogy ezzel átcsúszok a kibeszélő koncepciójának szubjektív szakaszába - mindezek mellett találni még egy olyan szarvashibát, amely gyakorlatilag lerántja a sárgaföldig a film megítélését, méghozzá teljesen jogosan. Ez pedig Bőrpofa karakteréhez köthető.
Először érdemes sorra venni, miért lett annyira ikonikus az első, 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás. Igaz történetnek állította be magát, és ezzel azonnal beparáztatta a nézőket? Igen. A kicsi költségvetés miatt trükközniük kellett az alkotóknak, ezzel kézzelfoghatóbb és realisztikusabb környezetet, díszletet (és atmoszférát) teremtettek? Abszolúte. Kísérleteztek a horror műfajával és lefektették a slasher zsáner bizonyos alapköveit? Maximálisan. Inkább a néző fantáziájára bízták a durva és erőszakos jelenetek megjelenítését, ezzel még nagyobb hatást generálva? Totálisan. És végül Bőrpofa karaktere is nagyban eltért a későbbi slasher gyilkosok klisés, közhelyes megjelenésétől? Annyira igen, hogy itt van a sánta kutya elásva.
Bőrpofát az az ember is ismeri, aki nem látta A texasi láncfűrészes-filmeket. Groteszk, valamilyen szinten rémisztő alakja mindenki szeme előtt ott lebeg, ahogy ikonikus fegyvere, a láncfűrész is. A láncfűrész (ellentétben egy késsel vagy pisztollyal) azonnal félelmet kelt az emberben - főleg a zsigerig hatoló, nyugtalanító berregő hangjával -, mert effektíve nehéz bármivel is védekezni ellene. Mindehhez az egészhez pedig jócskán hozzátartozik Bőrpofa (nem pejoratív értelemben vett) degenerációja és megjelenése is; a deformált képe miatt másik arcáról lenyúzott bőrt viselő gyilkos már csak leírva is gyötrő és feszélyező érzést kelt az emberben. Viszont nem mehetünk el amellett a tény mellett, ami igazán emlékezetessé és hangsúlyossá teszi Myers, Kreuger, Voorhees, Ghostface és Chucky mellett; ő egy báb.
Bőrpofa nem egy sorozatgyilkos-zseni - tűnjön ez a megnevezés bármennyire is röhejesnek. Nem egy lángész, nem tervez előre, sőt önállóan nem képes racionális cselekvésre sem. Ő egy fizikailag és mentálisan is sérült, abnormális karakter. Pontosan emiatt egy báb, egy eszköz. Az első film mellett a 2003-as remake kevésbé, de a 2006-os A kezdet már jócskán úgy mutatta be újfent Bőrpofát, mint egy szuverén, független gondolkodásra és cselekvésre képtelen embert. És mivel egy aberrált családba született bele, a családtagok (elsősorban az apa, majd a testvérek) mindezt ki is használták. Ők buzdították, majd később parancsolták meg neki, hogy öljön, kapja el az adott területen kóválygó egyéneket, és feltételezhetően egyáltalán nincs tisztában cselekedeteinek súlyával.
Mindez pedig hogy jelenik meg a mostani filmben (vagy éppen az előbb említetteken kívüli alkotásokban)? Sehogy. Az új Texasi láncfűrészes mészárlásban Bőrpofa már-már lángészként mutatkozik be, aki nem csupán teljesen tisztában van döntéseivel, de csapdákat állít, kicselezi áldozatait, túljár az eszükön, hogy a végén (megint) ő győzzön. Megkockáztatom Jason Bourne is tanulhatna tőle egy s mást, annyira profi. Az iróniát mellőzve mindez nem csupán teljesen szembemegy azzal az iránnyal, ami miatt részben ennyire ikonikussá és félelmetessé (valamint kiszámíthatatlanná) vált a karakter, de egyben röhejessé és bagatellé is teszi. (Főleg annak fényében, hogy ez az új film az eredeti 1974-es történet ívét folytatja, tehát Bőrpofa - Jedidiah "Jed" Sawyer - 1947-ben született, azaz most, 2022-ben 75 éves. Amit az előnyére tudott fordítani a 2018-as Halloween - Michael Myers ott 61 éves -, abból csak kihagyott ziccert kovácsolt a Texasi láncfűrészes mészárlás.)
Magától adódik a kérdés, hogy egy ennyire félresikerült film esetében miért kellett még egy kibeszélőt is kanyarítani a klasszikus kritika mellett. Főleg hogy szemmel láthatóan az összes kreatív alkotói munkánál több időt szenteltünk ezeknek. A válasz a sajnálatos csalódottságban keresendő. Számomra a fentebb kifejtettek miatt emlékezetes annyira Bőrpofa karaktere, és az előbbiek miatt érzek egy egyfajta deprimált rezignáltságot. (Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy a Netflixnek nem volt a film elkészültébe beleszólása, a forgatás után szerezték meg a jogokat, ők csak bemutatták.) Nagy potenciál lett volna ebben az új filmben, ami kinőve a beskatulyázó bűnös élvezeti státuszt játszi egyszerűséggel elérhette volna az új Halloween-mozik minőségi szintjét. De úgy fest, mai napig könnyebb egy teljesen röhejes, mindenfajta kreatív ötletet és koncepciót nélkülöző filmet forgatni, mintsem egy érdekes, újító hatású, akár kérdéseket is felvető vagy épp feszegető horrort… Sajnos.