Jason Blum és produkciós cége, a Blumhouse Productions az elmúlt években a horror rajongók Mekkájává vált. Blum cége finanszírozott olyan filmeket, mint a Széttörve, a Tűnj el!, az új Halloween-trilógia, az Üveg és A láthatatlan ember - csak hogy a jól csengő neveket említsük. Ebből is látszik, hogy Blumék nemcsak a hardcore horrornézők számára lettek megkerülhetetlenek, hanem a mezei filmfogyasztók is jól ismerhetik filmjeiket.

Csak 2022-ben hét filmes produkció megjelenését segítették elő, közöttük a Fekete telefont vagy A Halloween véget ért is, és radar alatt a Soft & Quiet című alkotás is debütált, igaz jóval kisebb marketingkampánnyal a háta mögött, mint ami a felsorolt műveknek megadatott. Tekintve, hogy milyen film lett a Soft & Quietből, gyaníthatóan tudatosság is húzódik emögött, mert az író-rendező Beth de Araújo alkotása sok nézőnek fog megakadni a torkán.

A Soft & Quiet is azon filmek sorát erősíti a közelmúltból, melynek trailere az égadtavilágon semmit sem árul el a cselekményből. Ez a tudatlanság pedig rendkívül üdvözítő lehetne akár más alkotásoknál is, de jelen alanyunk tárgyánál különösen.

A Stefanie Estes által alakított Emily egy babaprojekten dolgozó, általános iskolás tanítónéniként köszön be a film elején. Elkötelezett, hivatásának élő nő képe sejlik fel a néző előtt, aki a munkaidő letelte után sem hagyja maga mögött tanítványát, akinek éppenséggel késik az anyukája. A kisfiú és annak anyukája távozását követően Emily egy közeli templom felé veszi az irányt egy tálca sütivel a kezében, láthatóan egy munka utáni találkozóra készülve. A parkban aztán összefut Leslie-vel (Olivia Luccardi), akiről gyorsan kiderül, hogy ugyanarra az eseményre hivatalos.

A néző érzi, hogy valami nincs teljesen rendben, de nem tudja beazonosítani pontosan, hogy mi lehet az. Erre az érzetre rásegít a kamerakezelés is, ugyanis az 1917-hez hasonlóan a Soft & Quiet is "egyetlen snittből" áll. Azt már az 1917 bizonyította, hogy milyen feszültséget tud generálni ez a technika, Greta Zozula operatőr pedig megmutatja, hogy akár a horror-thriller műfaján belül is piszkosul hatásos tud lenni.

Emily, Leslie és a többiek a templom egyik tetőtéri termében gyűlnek össze. Fiatalabb nők és középkorú, gyerekes anyukák gyülekezetét láthatjuk kibontakozni, ami első blikkre szívet melengető - hiszen milyen más érzést kelthetne a gyengébbik nem képviselőinek csoportosulása? Aztán a tálca sütiről lekerül az alufólia, és egy teljesen váratlan látvány tárul a szemünk elé, ami felborít mindent, amit előzetesen gondoltunk a hőseinkről.

Az összegyűlt nők kört ülnek, és mindenki elmondja magáról, miért is kereste fel a csoportot. Érdemes lesz figyelni és fülelni, mert mindenki remekül jellemzi önmagát a későbbi események tükrében. A gyűlésnek azonban hamar véget vet a templom tiszteletese, aki finoman, de szigorúan tessékeli ki a nem kívánatos vendégeket.

Ekkor már a 35. perc környékén járhatunk a másfél órás filmből, és még ez sem készít fel arra, amit a hátralévő kétharmad még tartogat számunkra. A néző a kamerakezelésnek is köszönhetően csak sodródik - csakúgy, mint Emily idővel felbukkanó férje, Craig (Jon Beavers), az egyetlen férfi a filmben - és bár tudjuk, hogy a hőseink által célba vett út romlásba vezet, mégsem tudjuk levenni róla a szemünket.

2021 egyik legkellemesebb sorozatélménye, a Yellowjackets már egyszer alaposan rácáfolt arra a tézisre, hogy egy női csoportosulásban nincs meg az az agresszivitás és erőszak, mint ami egy férfiakból álló tömörülésben felbukkanna. A széria azonban a túlélési ösztönnel, illetve a túlélési harc árnyékaként felbukkanó őrülettel is magyarázta a történteket. A Soft & Quiet viszont pont azáltal válik még félelmetesebbé, hogy aktuális hősnőink teljesen tudatosak magukkal szemben és nyíltan vállalják fel nézeteiket. Keresik a bajt, bontogatják a társadalmi normahatárokat, ám azok teljes átlépésére azonban nincs mindegyikük felkészülve.

A kiscsoporton belüli dinamika folytonos változása is ijesztő képet fest le a néző számára. A sokáig lesajnált, együgyűnek mutatkozó Leslie átalakulása a film utolsó harmadára letaglózó - és bár társait is megrendíti Leslie rátermettsége, pont az a hidegvér válik mankóvá számukra, ami viszont a néző bőre alá kúszva kellemetlen borsódzást fog előidézni.

A holland-dán koprodukcióban készült A látogatás a kenyérbemászó, kutyaként bólogató társadalmi szokásokkal szemben állított görbetükröt, sokáig realisztikusan, ám a végére túlzásokba esve. A Soft & Quiet ellenben az USA szívében - és a világ egyre több szegletében - burjánzó extrém folyamatokra reflektál, ami nemcsak a társadalom azon rétegeit mételyezi meg, akikre elsőre gondolna az ember, hanem a női princípiumok képviselőit is. A legijesztőbb, hogy még akár a legtudatosabb, legtanultabb nők is áldozatául eshetnek eme trendnek.

A végkifejlet a happy end egyetemes fogalmát is kiforgatja magából, ha a néző jobban belegondol, mi is vár a karaktereinkre ezek után. Ezzel pedig már le sem tudja magáról mosni azt az életszerűséget, ami egyébként a kamerakezelésnek is hála végig kíséri a cselekményt.

Beth de Araújo egy olyan filmet készített nőkről, valamint egy fortyogó problémáról, ami lesújtja a nézőt, ám a felszín alatt intenzív önreflexióra is sarkall minket. Ez a kettős hatás pedig a 2022-es felhozatal egyik legmegrázóbb filmélményét eredményezi, amit még hosszú napokig fogunk utána emésztegetni.