Tompowell

Nem is olyan rég, egy tanárom azt mondta: gondolkodni nehéz. Jelen írásom tárgya is erre bizonyíték, de nem jelenti azt, hogy feltétlenül lehetetlen is.

Mindig tudtam, hogy Jason Voorhees és társai valójában meg nem értett lelkek, akik a véletlenek szerencsétlen körülményeinek áldozatai.

Gerard Butler el akarta készíteni a maga Véres Gyémántját és vérből nincs is hiány, de minden másból – főleg mértéktartásból – sajnos igen.

Kedves Watson! Engedje meg, hogy felvázoljam legújabb esetünk konklúzióját, amiben ugyan nem kellett különösebben megerőltetnem agytekervényeimet, ellenben a fizikumomat és rekeszizmaimat annál inkább.

Hogyan élnénk meg, ha megtudnánk, hogy rákosok vagyunk és 50% az esélyünk a túlélésre? Joseph Gordon-Levitt nem tudja biztosra a választ. Szerencsére.

Egy újabb inváziós mozi, amiben E.T. távoli rokonai valamilyen ördögi szándékkal jönnek a bolygónkra, csak hogy a végén kioszthassunk nekik egy harmadik típusú pofont. Ezúttal azonban mindez gyakorlatilag UFO-k nélkül zajlik, méghozzá Moszkvában.

Manapság dívik a retro, régi klasszikusok felidézése a filmvásznon. Az ilyen „nosztalgiakoncertek” egyik mintapéldánya A feláldozhatók vagy most a Muppets, a film.

Jelentkezzen az, aki szerint megérdemelten volt a Táncoló Talpak első része a 2006-os év legjobb animációs filmje! Hé, te ott a frakkban! Üljél csak vissza!

A film egy bizonyos pontján elhangzik az egyik szereplő szájából, hogy az egyik legfontosabb kérdés a miért. A moziból kijövet bennem is ez merült fel: miért kell egy Richard Gere nevével fémjelzett mozit tv-filmnek álcázni?

Az Alkonyat utolsó epizódjának első fele továbbra is bizonyítja, hogy abból a bizonyos alapanyagból nem lehet várat építeni.

Elérkeztünk arra a pontra, amikor Hollywood egy olyan horrorfilmet reprodukál, ami maga is reprodukció, és pont a reprodukcióról szól.

Steven Spielberg az élő bizonyíték arra, hogy öreg kutya is tanulhat új trükköket.