Megérkezett a mozikba az Alien: Covenant, és sok év után ismét miattuk sikongatnak azűrben, amit persze senki sem hall. Annyi már most látszik, hogy legalább annyira megosztó lesz - ha nem jobban - mint a Prometheus, ez viszont kiváló apropót biztosít arra, hogy rangsoroljuk az eddigi epizódokat.
Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen 2.
A xenomorfok és a rusnya ragadozók második összecsapása vitán felül az eddigi mélypont. Talán a Foxnak nem egy korábban - és lényegében azóta is - vizuális effekteken dolgozó testvérpárra kellett volna bíznia szörnylegendáriumának két bestiájának második bokszmeccsét. Ugyan a második menet már belsőségekkel is bőségesen el van látva, jobbára csak egy ostoba slasher, amiben ostoba és jellegtelen mellékszereplők téblábolnak a nagy összecsapás közepette. A nyitott befejezés ugyan folytatásért kiáltott, de szerencsére ez nem történt meg.
Alien vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen
Valahol vicces, hogy az első Alien óta egyetlen valóban félelmetes és izgalmas sci-fihorror keletkezett, ami megközelítőleg meg is közelítette Ridley Scott klasszikusát. Paul W.S. Anderson Halálhajóját kisebb kultusz övezi azóta is - ami a rendező többi munkáját figyelembe véve nem mondható el - és azóta jobbára az ostoba, B-kategóriás filmek éllovasa és sajnos (vagy szerencsére) ez az alkotása sem több annál. Annyira ugyan nem véres, mint a folytatás és emlékezetes karaktereknek is híján van, leszámítva a visszatérő Lance Henricksent, mégis a maga módján szórakoztat. Ezt elsősorban a valóban élvezetes csörték, a két bestia misztikumának kiterjesztése, valamint az olykor képregénykockákra emlékeztető beállítások eredményezik, még ha nem is sikongatunk félelmünkben.
Alien 3 - A végső megoldás: Halál
Most nyilván sokan megsértődnek azon, hogy David Fincher mozija mit keres ennyire hátul, amikor nem is annyira rossz az, és ez részben igaz is. Fincher érezhetően szerette volna újrateremteni az első rész hangulatát, a börtönbolygón érvényesülni próbáló Ripley szimbolikus kiállás a női egyenjogúság mellett, izgalmas a lakók vallási színezete, valamint hogy nincsenek épkézláb fegyverek, amivel feltudnák venni a harcot az ezúttal egy szem dög ellen és - ugyan a magyar cím elspoilerezi - a befejezés is bátor. Akkor mégis mi a gond? Egyrészt rettentő rossz húzás volt Hicks és Newt kiírása a történetből (vagy legalábbis ilyen mellőzése), de ha még ezt el is nézzük, azt már nem tudjuk, hogy Fincher és a stúdió huzavonája a film minden percén érződik, kb. mint a Fantasztikus Négyesnél, még ha a végeredmény közel sem annyira katasztrofális. Ha egy filmet pedig a producerei fejeznek be és a rendezője is azt nyilatkozza róla úton-útfélen, hogy nála jobban senki sem rühelli azt, akkor az éppen annyira nyomot hagy az emberben, mint egy chestbuster.
Alien 4 - Feltámad a Halál
Ez a film sem volt botrányoktól mentes, mivel a forgatókönyvíró Joss Whedon is később elhatárolódott tőle, mondván ami jó volt a forgatókönyvben, azt is elrontották és a forgatásokon tolmáccsal kommunikáló Jean-Pierre Jeunet szerint idősebb fejjel, tolmács nélkül jobb filmet tudott volna csinálni. Ugyanakkor hiába rettentő erőltetett Ripley feltámasztása, az egészen érződik a francia íz, a sajátos humor, és Whedon az itt bemutatott csapattal már előre is vetítette a Firefly legénységét. A film végi hibrid ugyan inkább kínos, mint ijesztő, de amit szimbolizál, ahogy az anyaság kérdéskörét ismét visszahozza, az izgalmas. És van egy fontos üzenete: Szeresd anyádat, máskülönben kib*sz a jéghideg világűrbe!
Alien: Covenant
A friss versenyző és egyben egy igazi Best of… válogatás az első három helyezett legsikerültebb slágereiből, nem feltétlenül jól összemixelve. Egyes elemein a hardcore Alien rajongók még jobban felfognak háborodni, mint a Prometheus egészén, a Covenant legénységét pedig egy doboz tejért se feltétlenül mernénk elküldeni a sarki közértbe, nemhogy egy vadidegen bolygó kolonizálására. Ridley Scott szakmai profizmusa, a hangulatteremtése, az újabb, ezúttal mélyebb létfilozofálgatások, valamint Michael Fassbender ZSENIÁLIS játéka még így is a sorozat egy erősebb darabjává emeli, noha nem sokkal.
Prometheus
Ezen is biztosan sokan felháborodnak, hogy az az Alien-film, ami valójában nem is Alien-film mit is keres ennyire elöl? Valóban megvannak a maga hibái, valóban nem egy kerek lezárt egész és több kérdést tesz fel, mint amennyit megválaszol, és a tudósok sem százasok, nem egyenesen kellene futni stb., stb. DE! A sci-fi műfajához és az Alien-univerzumhoz több évtized után visszatérő Ridley Scott vállalása mindenképpen bátor, ahogy - hírhedt ateista révén - teremtéstörténetet teremt, a hangulat és a látvány impozáns, Michael Fassbender pedig már itt megteremtette a széria legkomplexebb karakterét David személyében. Nem isteni?
Aliens - A bolygó neve: Halál
James Cameron már 1986-ban bebizonyította, hogyha nem is a világ, de az LV-426 ura ő. Okosan más irányba terelte a hangsúlyokat és a horror helyett az akcióra helyezte a hangsúlyt, 1 dög helyett most egy egész rahedlivel kellett szembenéznie nem csak a több évtizedig Csipkerózsika álomban szendergő Ripleynek - aki ez idő alatt lemaradt az anyaságról - hanem egy egész seregnek, akik sajnálatosan még így is kevésnek bizonyulnak. Ripley itt vált igazán a női akcióhősök archetípusává, aki mindamellett, hogy szembenéz egy igazi bestiális, az ivadékait védő nőstényördöggel, ugyanannyira törékeny és esendő is tud maradni.
Alien - A nyolcadik utas: a Halál
Az első hely nem is lehetett kérdéses. Nem csak azért, mert egyszerre teremtett műfajt és nyírta ki azt. Nem csak azért, mert teremtett egy zsigerien félelmetes, ösztönösen gonosz szörnyeteget, hanem mert H.R. Giger kultikus rémében manifesztálódik az űr végtelenjénben rejlő fenyegetés, a felfedezés veszélyei, az ismeretlentől való félelem és hogy ezzel szemben mennyi esélye lehet az embernek, függetlenül attól, hogy nő. Zsigeri, izgalmas, feszült, klasszikus.