Nem is olyan rég egy nagyobb terjedelmű cikkel tisztelegtünk a tizedik születésnapját ünneplő A24 stúdió munkássága előtt, afféle köszönetnyilvánításként, hogy minőségi munkákkal rukkolnak elő a filmfanatikusok számára. Nos, ennyinél nem álltunk le, és szerkesztőségünk összedugta a fejét, hogy mindenki összeállítsa a számára tíz legjobb A24 művet. Ezekből a listákból született meg az alant látható, szerkesztőségi tízes. Nincs okunk szégyenkezni, inkább amiatt bánkódhatunk, hogy még így is számos emlékezetes és különleges alkotás maradt ki.
10. Kísértettörténet
Rögtön egy személyes kedvenc David Lowery-től (nem ez az utolsó filmje a listán), mely talán a legnehezebben befogadható darab is egyben. A cím ne tévesszen meg senkit, ez nem egy horror, sokkal inkább egy romantikus drámaként induló, majd a lét értelmét taglaló egzisztencialista darab. Próbára teszi a nézőt, elvégre nem mindenki szeretné nézni, ahogy Rooney Mara nyolc percen keresztül bánatában pitét eszik, nem is beszélve az utolsó harmad agyrúgásáról. A Kísértettörténet tipikusan az az alkotás, mely a megtekintés után áll össze és formálódik sajátos élménnyé, hogy aztán nagyon sokáig velünk maradjon.
9. Egy szent szarvas meggyilkolása
Yorgos Lanthimos nem a könnyed stílusáról ismert és szerepelhetne itt akár A homár című groteszk víziója is, de helyette a második hollywoodi rendezése, s egyben a 2010-es évek egyik legnyomasztóbb filmje került a listába. A direktor a görög mitológia egyik tragédiáját veszi alapul, de teljesen hétköznapi és földhözragadt módszerrel mesél, mindezt kiegészítve koromfekete humorral és zavarba ejtő elemekkel. Lanthimos szépen építi a misztikumot és macska-egér játékot játszik a nézővel, hogy aztán az idegtépő végső felvonásban bevigye a kegyelemdöfést. Nincs reveláció, nincs feloldozás, borzasztó kellemetlen élmény, a lehető legjobb értelemben.
8. Lady Bird
Greta Gerwig elsősorban színészként volt ismert néhány évvel ezelőtt, majd rögtön az első rendezésével megmutatta, hogy a kamera másik oldalán is helyt tud állni, sőt, ott még többre viheti. A Lady Bird egy tradicionális coming of age film a fiatalkori lázadásról, ami mégis különlegessé teszi, az Gerwig stílusa, illetve az, ahogy az anya-lánya kapcsolatot ábrázolja. Kettejük viszonya egyszerre szeretetteljes, frusztráló, bizonytalan és sziklaszilárd. Ezektől a tényezőktől lesz annyira emberi és őszinte a Lady Bird.
7. The Green Knight
Ahogy említettem, nem a Kísértettörténet az egyetlen David Lowery mű a listán, ugyanis a tavalyi dark fantasy gyöngyszeme sem maradhatott ki a legjobbak közül. Az Artúri mondakör egyik legismertebb darabját adaptálta a rendező, természetesen a rá jellemző stílussal. Egy pazar látványvilágú, pszichedelikus utazásra invitál, melyben úgy forgatja ki magából a hős mítoszt, ahogy eddig még nem láthattuk. A becsvágytól a szégyenérzeten át egészen a becsületig, számos érzést és tulajdonságot körbejárunk, amit a zseniális zárás koronáz meg. Hiánypótló csemege.
6. Örökség
Ha az Egy szent szarvas meggyilkolását a 2010-es évek egyik legnyomasztóbb filmjének tituláltam, akkor Ari Aster debütálása pláne megérdemli ezt a titulust. Amit itt látunk, az vegytiszta, zsigeri horror, mindezt jump scare-ek nélkül, a lehető legsötétebb stílusban. A komorság nem véletlen, az Örökség ugyanis a gyász lélektanára fókuszál, az ember bőre alá kúszik és fokozatosan rántja le a mélybe. Kényelmetlen, feszengő érzést hagy maga után és úgy kavar fel, ahogy egy modern horrornak kell. Aster másik filmje, a Fehér éjszakák is hasonlóan bravúros és komplex darab, mely mesterien szélesíti ki a zsáner határait és nem mellesleg épphogy kimaradt a tízből.
5. Locke
Egy korai, ám annál színvonalasabb A24 film. Tom Hardy one man show-ját, már csak a színész fantasztikus játéka miatt is érdemes meglesni, mert félelmetesen jól hozza a lelki válságban szenvedő főhőst. A cselekmény kimerül annyiban, hogy Hardy címszereplője vezet és telefonál, az összkép mégis tökéletesen működik. Holott szó nincs feszült thrillerről, a Locke ízig-vérig emberi dráma, mely a felelősségről szól, azon belül is a jó és a helyes döntés közti különbségről. Fájdalmas és magával ragadó morális hullámvasút.
4. A boszorkány
Anno az évtized horrorjának választottuk, így nem is lehet kérdés, hogy helye van a stúdió legjobbjai közt. Ismét egy elsőfilm, Robert Eggers rendezésében, aki később bizonyított a Világítótoronnyal, illetve idén műfajt váltott, de hasonlóan odacsapott Az északival. A boszorkányban a 17. századig repített vissza minket egy olyan folk-horrorban, melyhez foghatót nemigen látni. Lassan, aprólékosan felépítve, fokozatosan kebelez be ez a szürke rémálom, mely rögtön felfedi a fenyegetést, mégis hibátlanul képes pszichológiai terror alatt tartani. Esszenciális horror a bűnről, a természetfelettiről, régmúltról, mégis frissen és hatásosan.
3. Minden, mindenhol, mindenkor
Az idei év egyik nagy meglepetése, ráadásul a stúdió legtöbb bevételt termelő filmje is egyben, ugyanis átlépte a 100 millió dolláros álomhatárt. Dan Kwan és Daniel Scheinert korábbi művükkel sem aprózták el (Az ember, aki mindent tudott), ott Daniel Radcliffe például egy fingó hullát játszott, itt pedig a megmutatták, miként kell kihasználni a multiverzumban rejlő lehetőségeket. Vitathatatlan, hogy van, akinek ez már túl sok, de az a szintű kreativitáshullám, amit a Minden, mindenhol, mindenkor felvonultat, párját ritkítja. Abszurd, intenzív, vicces, miközben emberi tud maradni és gyönyörűen hat az érzelmeinkre. Erre szokták mondani, hogy stílusbravúr.
2. Csiszolatlan gyémánt
A Safdie tesók is szerepelhetnének többször ebben a listában, egyik korábbi alkotásuk, a Jólét például szintén egy szuper darab az A24 égisze alatt, de az ezüstérmet mégis az Adam Sandler nevével fémjelzett Csiszolatlan gyémánt kapja. A zsidó ékszerész kálváriáját bemutató dráma/thriller igazi feszültségbomba, amiben folyamatosan ordítanak, stresszelnek, ezzel a néző idegeit is kikezdve, ám pont ebben rejlik az ereje. Egy kaotikus káosz, ami magába szippant és sodornak magukkal a folyamatosan összedőlő kártyavár pengeéles lapjai. Sandler jutalomjátéka már csak a hab a tortán.
1. Ex Machina
Elég egyértelmű volt a győztes kiléte, ugyanis aki látta, az előkelő helyre tette Alex Garland bemutatkozó rendezését, nem véletlenül. Az Ex Machina egy tökéletes modern sci-fi, mely mesterien épít a dialógusokra, pazarul keveri a tudományos fantasztikumot a thriller elemekkel és nem fél kényes témákat feszegetni. Mély gondolatisággal mászik bele az "ember Istent játszik" közhelybe, majd feltárja a "mi tesz minket emberré" kérdéskört, kitérve a nemi szerepekre. Nem feltétlenül a mesterséges intelligencia technikai részét akarja ábrázolni, sokkal inkább annak lélektanát, így válva egy elgondolkodtató, fajsúlyos és a zárást látva ijesztő vízióvá. Az egyik leghitelesebb és valóságszagúbb sci-fi, ami valaha készült.
