Nemrég debütált a méltán híressé vált rendező, Hayao Miyazaki legújabb filmje, A fiú és a szürke gém, amire az utolsó műveként hivatkoztak a marketinganyagokban (azóta kiderült, hogy máris vannak ötletei egy újabb alkotáshoz, szóval ez még nincs kőbe vésve). Ennek okán a Puliwoodnál felelevenítjük a rendező eddigi filmjeit, hogy betekintést nyerjetek, milyen animációs filmeket tett le sok évtizedes pályafutása alatt, és miért is olyan megkapóak ezek a animációs történetek.
A teljesség igénye nélkül fog elkészülni ez a cikksorozat, ezért említem meg már az elején, hogy milyen művek nem kerülnek be. Az első egész estés animációs filmje, a Cagliostro vára (Lupin III: The Castle of Cagliostro) egy már ismert manga és anime karakter újabb kalandját meséli el, ami nem annyira hordozza magán Miyazaki kézjegyét. Illetve kimarad még A könyvek hercege (Whisper of the Heart), az Arrietty - Elvitte a manó (Arrietty) és a From Up on Poppy Hill, mivel ezeknek csak írásában vett részt Miyazaki, de a rendezésében már nem. De így is tíz film van még a listán, amelyek teljes egészükben Miyazaki felügyelete alatt és fantáziája által manifesztálódtak.
A Miyazaki visszatekintő eddig megjelent cikkei:
- Nauszika - A szél harcosai
- Laputa - Az égi palota
- Totoro - A varázserdő titka
- Kiki - A boszorkányfutár
- Porco Rosso - A mesterpilóta
- A vadon hercegnője
- Chihiro Szellemországban
- A vándorló palota
- Ponyo a tengerparti sziklán
- Szél támad
2003-ban a Chihiro Szellemországban olyan filmek elől vitte el az Oscar-díjat, mint a Lilo és Stitch, A kincses bolygó és a Jégkorszak (teljesen megérdemelten, de láthatjuk, hogy erős év volt animációs filmek tekintetében). Egy interjúban Miyazaki elmondta, hogy ambivalens érzései voltak a díj kapcsán, hiszen az Egyesült Államok épp akkor indított háborút Irak ellen, ami őt nagy haraggal töltötte el. Az ekkoriban készülő A vándorló palota című Ghibli filmre is kihatott a konfliktus, ezért is lett ilyen erős a film háborúellenessége.
A történet főszereplője egy fiatal lány, Sophie, aki apja kalapboltjában dolgozik. Egy véletlen folytán összefut Howl-lal, az elhíresült varázslóval, majd aznap este a Puszták Boszorkánya is meglátogatja, aki 90 éves öregasszonnyá változtatja Sophie-t. A lány (néni?) ezek után úgy dönt, elszökik otthonról, hogy felkeresse Howl-t. Meg is találja a varázsló önjáró palotáját, amire feljutva megismerkedik Calcifer tűzdémonnal és Howl tanoncával. Mindeközben a Puszták Boszorkánya Howl közelébe próbál férkőzni, a két szomszédos ország között háború tör ki, Howl-t pedig a király magához hívatja, hogy megpróbálják besorozni a harcokhoz.
A vándorló palota már fentebb említett legerősebb aspektusa a háborúellenes témája, amit a cselekmény szépen lassan vezet fel fő fenyegetésként. A film első felében még az átok tűnik a bajok forrásának, illetve a Puszták Boszorkányát véljük a film antagonistájának, de ahogy Miyazaki mindig árnyalja a karaktereit, itt is realizálódik egy ponton, hogy nem a rendszer által illegálisnak bélyegzett boszorkányok azok, akik megkeserítik az emberek életét, hanem az államok, a király, a kormányzatban magas tisztséget betöltő fővarázslónő, akik felelősek a két ország között kirobbant háborúért. A film második felére egyre nagyobb mértékű az a pusztítás, amit a háborús gépezet okoz, és a film eleji napsütötte zöldes réteket felváltják a sötét fellegek, füstölgő romházak és a távoli hadihajók kontúrjai.
Az iraki háborúval való párhuzamban az ügyefogyott király karakterében George Bush-ra, míg Suliman fővarázslónő karakterében Dick Cheney-re ismerhetünk rá, akik ellen Howl a kezdeti nihilizmusa és eszképizmusa után felveszi a harcot. De Howl harca sikertelenségre van ítélve, mert mindkét ország hadseregével szemben csak úgy tud megküzdeni, ha maga is szörnnyé változik. És ha túl sokáig marad abban a formában, akkor végképp elveszíti az emberségét. Ahogy A vadon hercegnőjében Asitaka, úgy A vándorló palotában Howl is kudarcot vall a konfliktus megfékezésében, megmutatva a határait eme maszkulin, harcias, béketeremtő kísérletnek.
Az egyértelmű vizuális kontrasztba ágyazott háborúellenes témája (mint amikor a gyönyörű táj idilljét megzavarja egy hadihajó) mellett az átok is fontos szerepet játszik. Sophie öregségében sokkal felszabadultabbá válik, mint fiatalon volt, és olyan sztereotípiáknak mutat fityiszt a film, amik az öregkort a passzivitással kapcsolják össze. Az öreg Sophie aktívabb és sokkal nagyobb hatással van az őt körülvevő emberekre, mint bárki más.
A háború rossz. A háború értelmetlen. Egyszerű gondolatokkal operál A vándorló palota, és Miyazaki filmjeiben gyakran felbukkan ez a toposz, a film mégis jobban körbe járja ezt a témát mint bármelyik másik filmje a rendezőnek. Egy tündérmesei felütés után nyújt betekintést abba, hogy nem a rendszer által megbélyegzett individuumok felelősek a társadalom problémáiért, hanem maga a háborúéhes kormányzat. És az ez ellene való küzdelemben átvehetjük ugyanazokat a módszereket, amik ellen agitálunk, de Miyazaki szerint a megértés és empátia nagyobb erő, mint bármilyen fegyver.