Hamarosan debütál a méltán híressé vált rendező, Hayao Miyazaki legújabb filmje, A fiú és a szürke gém, amire az utolsó műveként hivatkoztak a marketinganyagokban (azóta kiderült, hogy máris vannak ötletei egy újabb alkotáshoz, szóval ez még nincs kőbe vésve). Ennek okán a Puliwoodnál felelevenítjük a rendező eddigi filmjeit, hogy betekintést nyerjetek, milyen animációs filmeket tett le sok évtizedes pályafutása alatt, és miért is olyan megkapóak ezek a animációs történetek.
A teljesség igénye nélkül fog elkészülni ez a cikksorozat, ezért említem meg már az elején, hogy milyen művek nem kerülnek be. Az első egész estés animációs filmje, a Cagliostro vára (Lupin III: The Castle of Cagliostro) egy már ismert manga és anime karakter újabb kalandját meséli el, ami nem annyira hordozza magán Miyazaki kézjegyét. Illetve kimarad még A könyvek hercege (Whisper of the Heart), az Arrietty - Elvitte a manó (Arrietty) és a From Up on Poppy Hill, mivel ezeknek csak írásában vett részt Miyazaki, de a rendezésében már nem. De így is tíz film van még a listán, amelyek teljes egészükben Miyazaki felügyelete alatt és fantáziája által manifesztálódtak.
A Miyazaki visszatekintő eddig megjelent cikkei:
- Nauszika - A szél harcosai
- Laputa - Az égi palota
- Totoro - A varázserdő titka
- Kiki - A boszorkányfutár
- Porco Rosso - A mesterpilóta
- A vadon hercegnője
- Chihiro Szellemországban
- A vándorló palota
- Ponyo a tengerparti sziklán
- Szél támad
1987-ben Eiko Kadono népszerű gyerekkönyvének, a Kiki - A boszorkányfutár megfilmesítési jogai a Studio Ghiblihez kerültek azzal az elvárással, hogy Hayao Miyazaki, vagy Isao Takahata rendezze az adaptációt. Viszont akkoriban egyikőjük sem ért rá, mivel Miyazaki a Totoro - A varázserdő titka, míg Takahata a Szentjánosbogarak sírja rendezésével volt elfoglalva. Miyazaki ennek ellenére próbált segédkezni a produkcióban: rendezőt választott, átolvasta a forgatókönyv első vázlatát, majd újra is írta az egészet, mert nem volt megelégedve a történet irányával. Később Miyazaki mégis elvállalta a rendezői munkakört, illetve Svédországban is kirándultak egyet, hogy ihletet szerezzenek Stockholm és Visby városában. A könyv is egy meg nem nevezett európai tengerparti városban játszódik, emiatt az előbb említett városokban szívták magukba az építészetet, aminek látványvilága majd a rajzfilmben is visszaköszönt.
A történet egy 13 éves boszorkánytanoncról, Kikiről szól. Hasonlóan a többi boszorkányhoz, ebben a korban egy egész éves gyakorlatra kell mennie, ami azt foglalja magában, hogy el kell költözzön egy másik városba, ahol valamelyik boszorkányképzettségre szükséges specializálódnia. Kiki egy tengerparti nagyvárosban telepedik le, ahol egy pékségben segédkezik szállásért cserébe, majd megpróbálja beindítani a csomagszállítással foglalkozó vállalkozását. A különféle kalandos megbízások közben Kiki megismerkedik egy helybéli fiúval, Tombóval, majd egzisztenciális válságba kerül a magány és a túlterhelő munka miatt.
A Ghibli filmekben gyakran visszatérő elegy, ahogy a természetfeletti, varázslatos elemeket keverik a mindennapi, földhözragadt témákkal. Ebben a történetben a boszorkányok teljesen elfogadott tagjai a társadalomnak. Annak ellenére, hogy sokan rácsodálkoznak a seprűn repülő lányra, nem számít akkora különös jelenségnek. Boszorkánysásga ellenére Kiki története pont az az azonosulható fajta sztori, amiben a vidéki lány a nagyvárosban vállal munkát, és családjától elszakadva eddig még nem tapasztalt felelősség hullik a nyakába.
A Kiki - A boszorkányfutár egyrészt szól arról a tradicionális közegből érkezett fiatalról (ezt szimbolizálja a hagyományos fekete boszorkány ruha, amit hord, és az anyja régi seprűje, amivel repül), aki irigykedve nézi a helybéli lányok divatos öltözködését. Kívülállónak érzi magát és magányosnak, aki nem képes beilleszkedni ebbe az új közegbe. Másrészt az alkotói munkában való kiégést is szimbolizálja Kiki megpróbáltatása, hiszen amikor pénzre váltja a repülést, ami régebben öröm volt és szórakozás, a folyamatos munka után teherré válik számára, és a nehézségek miatt önmagában is elkezd kételkedni, ami ahhoz vezet, hogy egyre ügyetlenebbűl repül, és végül a varázserejét is elveszíti. Beszélő macskája, Jiji a belső kétkedésének közvetítője, aki folyamatosan felteszi azokat a kérdéseket, hogy nem kellene-e várost váltani, miből fognak megélni, vagy mennyi pénzük maradt még.
Kiki szó szerint belebetegszik abba, hogy kemény munkáját nem értékelik az emberek. Önbizalma olyan alacsony lesz, hogy nem mer Tombo barátaival találkozni. A depressziót is jól ábrázolja a film, ahogy Kiki egyre inkább elzárkózik a külvilágtól, és egész nap az ágyában fekszik motiváció hiányában. A történet egy pontján maga Kiki fejezi ki ezt az állapotot: "Azt hiszem valami baj van velem. Megismerek csomó új embert, elsőre úgy tűnik, minden rendben, majd hirtelen kívülállónak érzem magam". Kiki munkájával áll párhuzamban Ursula festőkarrierje, aki tanácsokkal látja el, hogy mi a megoldás egy ilyenfajta kiégés esetén.
A Kiki - A boszorkányfutár 34 év után talán ma még relevánsabb, mint valaha. Amikor az alkotói és művészeti munkát egyre kevésbé honorálja a gazdaság, és a kreatív szakmából megélni kívánó fiatalok pénzügyi nehézségekkel és a megbecsültség hiányával kell szembenézzenek a tanulmányaik elvégzése után, vagy még közben, illetve a szövegalkotó és képalkotó programok elterjedésével még kevésbé lesz értékelve az ilyen jellegű munka, akkor sokan átélik Kiki nehézségeit. És ahogy Kiki az önbizalma visszaszerzése után macskájával, Jijivel továbbra sem képes kommunikálni, az is üzeni, hogy napjaink kiégésére sem orvosság pihenés és elvonulás. Legfeljebb átmeneti megoldás.