Nemrég debütált a méltán híressé vált rendező, Hayao Miyazaki legújabb filmje, A fiú és a szürke gém, amire az utolsó műveként hivatkoztak a marketinganyagokban (azóta kiderült, hogy máris vannak ötletei egy újabb alkotáshoz, szóval ez még nincs kőbe vésve). Ennek okán a Puliwoodnál felelevenítjük a rendező eddigi filmjeit, hogy betekintést nyerjetek, milyen animációs filmeket tett le sok évtizedes pályafutása alatt, és miért is olyan megkapóak ezek a animációs történetek.
A teljesség igénye nélkül fog elkészülni ez a cikksorozat, ezért említem meg már az elején, hogy milyen művek nem kerülnek be. Az első egész estés animációs filmje, a Cagliostro vára (Lupin III: The Castle of Cagliostro) egy már ismert manga és anime karakter újabb kalandját meséli el, ami nem annyira hordozza magán Miyazaki kézjegyét. Illetve kimarad még A könyvek hercege (Whisper of the Heart), az Arrietty - Elvitte a manó (Arrietty) és a From Up on Poppy Hill, mivel ezeknek csak írásában vett részt Miyazaki, de a rendezésében már nem. De így is tíz film van még a listán, amelyek teljes egészükben Miyazaki felügyelete alatt és fantáziája által manifesztálódtak.
A Miyazaki visszatekintő eddig megjelent cikkei:
- Nauszika - A szél harcosai
- Laputa - Az égi palota
- Totoro - A varázserdő titka
- Kiki - A boszorkányfutár
- Porco Rosso - A mesterpilóta
- A vadon hercegnője
- Chihiro Szellemországban
- A vándorló palota
- Ponyo a tengerparti sziklán
- Szél támad
Miyazaki a Ponyo a tengerparti sziklán után egy magánprojektbe fogott, és ahogy a Nauszika - A szél harcosai esetében is, a következő filmje is egy manga megalkotásával kezdődött. 2009 és 2010 között jelentett meg a Model Graphix magazinban egy történetet Szél támad címmel, amiben a Porco Rossóhoz hasonlóan néhány karaktert disznó formájában ábrázolt. Ezek után Miyazaki a Ponyo a tengerparti sziklán filmnek akart volna folytatást, de producere, Toshio Suzuki megpróbálta meggyőzni, hogy dolgozza fel a mangáját. Miyazaki elvetette az ötletet, mert gyerekeknek szeretett volna rajzfilmet készíteni. Később meggondolta magát az egyik munkatársa gondolata miatt is, miszerint a gyerekeknek meg kell engedni, hogy olyan témákkal is érintkezzenek, amelyek még nem ismerősek számukra.
A Szél támad egy félig életrajzi, félig fikciós történet, ami Jiro Horikoshi életébe ad betekintést. Történetünk 1916-ban kezdődik, amikor Jiro álmában először találkozik az olasz repülőgéptervezővel, Giovanni Battista Capronival. Jiro rövidlátása miatt maga nem lehet pilóta, de repülőgéptervező igen. Az évek múltán Jiro felnőttként valóban repülőgéptervező lesz, de kénytelen a második világháborút megelőző időszakban harci gépeket tervezni. Illetve megismerkedik egy Nahoko nevű lánnyal, aki tuberkulózisban szenved, de Jiro ennek ellenére minden alkalmat ki szeretne használni, hogy minél több időt együtt tölthessenek.
A Miyazaki filmszemle legvégére maradt a Szél támad, amiről anno még azt hittük, hogy ez lesz a rendező utolsó filmje. Nem titok, az én szívemhez ez a Miyazaki film áll a legközelebb. Ami rettentően imponál, az pont az a földhözragadt drámaiság és történelmi betekintés, ahogy a film misztikus elemek nélkül mesél olyan komplex és erőteljes témákról, amik idáig nem annyira jellemezték a rendező munkásságát. A Szél támad arról szól, hogy miként érvényesülhetünk és élhetünk az álmainknak egy olyan világban, egy olyan korban, ami ezt nem teszi kompromisszumok nélkül lehetővé. Jironak az álma a repülés, a minél tökéletesebb gép megtervezése, de a második világháború előtti Japánban arra van kényszerítve, hogy harci gépeket szereltessen össze, amikről ekkor még nem tudhatja, hogy milyen embertelen, hosszú és tragikus háborúban fogják felhasználni.
Ennek a dilemmának a párhuzama Jiro szerelmi élete. Annak ellenére összeházasodik Nahokóval, hogy a lány gyógyíthatatlan betegségben szenved, és annak ellenére töltenek el együtt időt, hogy ezzel távol tartja a lányt a gyógykezeléstől. Van egy szándékosan provokatív jelenet a filmben, amikor Jiro kimenne elszívni egy cigarettát, de Nahoko arra kéri, hogy maradjon bent vele, és inkább ott gyújtson rá, annak ellenére, hogy árt a lány egészségének. Ez az elsőre a nézőből haragot kiváltó, meggondolatlan cselekedet sokatmondó jele annak, hogy a házaspár elfogadta, hogy Nahoko sosem gyógyul ki a betegségéből, és azt a rövid életet tudják csak leélni együtt, amennyi megadatott.
Úgy tűnhet, a film amellett teszi le a voksot, miszerint fontosabb az alkotói folyamat, még akkor is, ha azokat háborús célokra használják fel, de ez leginkább azért tűnhet így, mert Jiro álmában az olasz tervező, Caproni érvel emellett. De Jiróban a film végén felgyülemlik a megbánás. Ez a dilemma egész életét végigköveti karrierje és szerelmi élete kapcsán is, de Jiro mértéktartó, nyugodt jelleme miatt nem látunk sokat az érzelmi vívódásból. Pont azért, hogy a nézőre maradjon annak mérlegelése, hogy mi vajon miként élnénk egy ilyen korban. Elvek vagy karrier? Karrier vagy szerelem? Olyan dilemmák ezek, amikben nem egyszerű kiigazodni, és a film sem kínál fel megfejtést. Inkább csak ennyit: nem számít milyen korba születünk, milyen körülmények között nővünk fel, milyen világban kell megtalálnunk a magunk boldogságát. Meg kell próbálnunk élni.
The wind rises!... We must try to live!
Paul Valéry: Tengerparti temető
Szél támad!... Élni, próbáljunk meg újra!
(Kosztolányi Dezső fordítása)