Hamarosan debütál a méltán híressé vált rendező, Hayao Miyazaki legújabb filmje, A fiú és a szürke gém, amire az utolsó műveként hivatkoztak a marketinganyagokban (azóta kiderült, hogy máris vannak ötletei egy újabb alkotáshoz, szóval ez még nincs kőbe vésve). Ennek okán a Puliwoodnál felelevenítjük a rendező eddigi filmjeit, hogy betekintést nyerjetek, milyen animációs filmeket tett le sok évtizedes pályafutása alatt, és miért is olyan megkapóak ezek a animációs történetek.
A teljesség igénye nélkül fog elkészülni ez a cikksorozat, ezért említem meg már az elején, hogy milyen művek nem kerülnek be. Az első egész estés animációs filmje, a Cagliostro vára (Lupin III: The Castle of Cagliostro) egy már ismert manga és anime karakter újabb kalandját meséli el, ami nem annyira hordozza magán Miyazaki kézjegyét. Illetve kimarad még A könyvek hercege (Whisper of the Heart), az Arrietty - Elvitte a manó (Arrietty) és a From Up on Poppy Hill, mivel ezeknek csak írásában vett részt Miyazaki, de a rendezésében már nem. De így is tíz film van még a listán, amelyek teljes egészükben Miyazaki felügyelete alatt és fantáziája által manifesztálódtak.
A Miyazaki visszatekintő eddig megjelent cikkei:
- Nauszika - A szél harcosai
- Laputa - Az égi palota
- Totoro - A varázserdő titka
- Kiki - A boszorkányfutár
- Porco Rosso - A mesterpilóta
- A vadon hercegnője
- Chihiro Szellemországban
- A vándorló palota
- Ponyo a tengerparti sziklán
- Szél támad
A Nauszika - A szél harcosai Miyazaki karrierjének talán legfontosabb filmje, hiszen a kalandos megszületése nem csak a Studio Ghibli megalakulásához vezetett, de már itt megszületett az a kvintesszencia, amik az ez utáni Miyazaki filmekben is fellelhető. A Cagliostro vára után Miyazaki hiába házalt ötleteivel animációs stúdióknál, mindenhonnan lepattintották azzal az érveléssel, hogy kizárólag adaptációkkal lehet rajzfilmet sikeresen a mozikba küldeni, nem pedig saját ötlettel. Miyazaki ezért mangában rajzolta meg Nauszika történetét, azzal a céllal is, hogy egy nap megfilmesíthessék. A manga sikerének hála 1983-ban el is kezdődtek az adaptálás munkálatai, majd 1984 márciusában debütált Japánban.
A történet egy posztapokaliptikus világban játszódik egy globális háború után, amiben mindent elpusztító tömegpusztító fegyvereket vetettek be (nem atombombákat, de tulajdonképpen azokat szimbolizálják). A Föld egyre inkább lakhatatlanná kezd válni az emberiség számára, mivel a Halál tengere (angol fordításban Toxic Jungle) egyre több teret hódít. Így nevezik a gombák által kibocsátott spórákban és rovarokban gazdag környezetet, amelynek levegője az ember számára mérgező, és gázmaszk nélkül nem is marad túl sokáig életben azon a területen. Ebben a világban jár-kel Nauszika, egy kis falu királyának lánya, aki siklójával a Halál tengerébe is lemerészkedik. Ebben a kilátástalan világban az emberiség még mindig az egymással való háborúzgatással van elfoglalva. Tolmekia királyságából egy repülő zuhan le a falu területén, később a tolmekiai sereg is megjelenik, hogy biztosítsák azt a szuperfegyvert, amivel el akarják pusztítani a Halál tengerét. Egy olyan fegyverrel, amellyel a Hét napos háborúban az emberiség elhozta az apokalipszist.
A Nauszika - A szél harcosaiban feltűnnek azok a toposzok, amik a későbbi Ghibli filmeknek is meghatározó elemei lesznek: a környezetvédelem, a háborúellenesség, a pacifizmus, a kilátástalanságban meglelni a szépet, illetve együtt élni a természettel. Mindez egy különleges dizájnelegyben kel életre, ami manapság talán nem hat olyan frissnek, de '84-ben a posztapokaliptikus környezetben a fejlett technológia megmaradt gépezeteivel, mint a Nauszika által használt sikló, hatalmas repülőgépekkel, tankokkal, de emellett páncélos lovagokkal, egymással háborúzó királyságokkal és szerves tömegpusztító fegyverekkel olyan világot teremtett meg, ami rettentően különlegesnek hatott.
Ahogy Miyazaki filmjeinek többségében, itt sincsenek jól kivehető jó és gonosz oldalak, nincs individualizálva a probléma, vagyis nincs egyes szereplők nyakába varrva minden rossz forrása. Az antagonisztikus tolmekiai királynő és emberei is árnyalódnak a cselekmény előrehaladtával. Valójában nem az emberek, hanem a félelem és tudatlanság a viszontagságok okozója. Félelem attól, amit nem értünk, és amire nem tudunk mással válaszolni, csak tűzzel. A megmaradt törzsei az emberiségnek technológiával és fegyverekkel válaszolnak a bogarak erőire, mert csak ezt a megoldást ismerik. Ezzel szemben Nauszika megtestesíti az empátiát, a megértés iránti vágyat, aki mind emberekkel, mind bogarakkal harmóniában kíván élni. Egy tudós és megváltó egy személyben, aki nem arra akarja felhasználni a természetet, hogy a maga előnyére fordítsa, hanem működése közben vizsgálja az, hogy megtanulja, miért fontos a vadon körforgása. Emiatt is jön rá, hogy a belélegezhetetlen levegőt azok a mérgező gázok okozzák, amiket a gombák kivonnak a földből, amikkel az emberiség fertőzte meg az élővilágot a háborúival és iparosításával.
Annak ellenére, hogy a Nauszika - A szél harcosai ökotudatos felvetése egy atomháború borzalmai utáni világot szimbolizál, de ahogy a regnáló kapitalista világrend kiszipolyozza a bolygót és szépen lassan élhetetlenné válik a planéta, a Nauszika ugyanolyan aktuális ma is, mint a hidegháború idején '84-ben. A második világháború utáni Japánban felnőtt Miyazaki a pusztítás következményét látva mégsem azt hozta magával, hogy kilátástalan befejezéssel kell zárja filmjeit, ahogy a Nauszika esetében sem. Hanem rámutat arra, hogy a romok és reménytelenség közepette valahogy tovább kell élnünk, és abban az életben is fel kell fedeznünk a szép dolgokat.