Hamarosan debütál a méltán híressé vált rendező, Hayao Miyazaki legújabb filmje, A fiú és a szürke gém, amire az utolsó műveként hivatkoztak a marketinganyagokban (azóta kiderült, hogy máris vannak ötletei egy újabb alkotáshoz, szóval ez még nincs kőbe vésve). Ennek okán a Puliwoodnál felelevenítjük a rendező eddigi filmjeit, hogy betekintést nyerjetek, milyen animációs filmeket tett le sok évtizedes pályafutása alatt, és miért is olyan megkapóak ezek a animációs történetek.
A teljesség igénye nélkül fog elkészülni ez a cikksorozat, ezért említem meg már az elején, hogy milyen művek nem kerülnek be. Az első egész estés animációs filmje, a Cagliostro vára (Lupin III: The Castle of Cagliostro) egy már ismert manga és anime karakter újabb kalandját meséli el, ami nem annyira hordozza magán Miyazaki kézjegyét. Illetve kimarad még A könyvek hercege (Whisper of the Heart), az Arrietty - Elvitte a manó (Arrietty) és a From Up on Poppy Hill, mivel ezeknek csak írásában vett részt Miyazaki, de a rendezésében már nem. De így is tíz film van még a listán, amelyek teljes egészükben Miyazaki felügyelete alatt és fantáziája által manifesztálódtak.
A Miyazaki visszatekintő eddig megjelent cikkei:
- Nauszika - A szél harcosai
- Laputa - Az égi palota
- Totoro - A varázserdő titka
- Kiki - A boszorkányfutár
- Porco Rosso - A mesterpilóta
- A vadon hercegnője
- Chihiro Szellemországban
- A vándorló palota
- Ponyo a tengerparti sziklán
- Szél támad
A Nauszika 1984-es sikere után '85 nyarán Miyazaki és Isao Takahata megalapították a Ghibli animációs stúdiót. Miyazaki a Nauszika posztapokaliptikus, nem túl derűs világa után egy tradicionális kalandfilmet szeretett volna tető alá hozni, amit a nézők jókedvűen tudnak fogyasztani. Hatással volt rá walesi kiruccanása, ahol 1985-ben a bányászok sztrájkjának is tanúja volt. Az ottani környezet megihlette, és a filmben fel is fedezhető a walesi várakra, bányászvárosokra hasonlító helyek, és hatalmas zöld mezőkkel tarkított tájak.
A Laputa - Az égi palota valóban egy hétköznapi kalandfilmre emlékeztető rajzfilm, ahol a két fiatal főszereplő egy varázslatos repülő városba szeretne eljutni, amit csak a legendákból ismernek. A történet elején Sheeta megszökik a kormány ügynökeinek karjaiból, ha szökésnek lehet azt hívni, hogy leesik egy léghajóról. Szerencséjére mágikus medálja megmenti életét, és egy bányászvárosba lehullva Pazu talál rá. A lányt nemcsak a hadsereg, de a kalózok is üldözik, akik azt remélik, hogy a mágikus medál segítségével megtalálhatják Laputa rég elveszett felhők közt lebegő városát.
A Laputában megjelenik Miyazaki szkepticizmusa a technológiai fejlődéssel szemben, kételkedve abban, hogy az az emberiség prosperitásához vezetne. Laputa városának civilizációja a technológiai fejlettségük ellenére háborúskodásban elpusztult, illetve azt is meglátjuk, hogy a meg nem nevezett államhatalom milyenfajta pusztító gépezeteket hozott létre és vet be az elveszett város keresése érdekében. A Nauszikához hasonlóan megjelennek ezek a toposzok, miszerint a kapitalizmus és iparosítás hatására egyre inkább elvész a kapcsolatunk a természettel, és a harmonikus együttélés helyét átveszi a dominálás iránti vágy. Ez a mentalitás pedig egyenesen vezet az egymással való háborúzáshoz.
Viszont ami számomra a legszimpatikusabb Miyazaki filmjeiben, ahogy a társadalomból kiszakadt rétegeket ábrázolja. Miyazaki (aki marxista is volt, majd maga mögött hagyta az ideológiát) műveiből árad a rendszerkritikus felfogás. Sose a kalózok, bűnőzök, szegények, vagy egyéb csoportok tűnnek fel gonoszként, hanem az államhatalom, erőszakszervek, amik valójában okozzák a szegénységet, háborúkat, és ezek eredménye a szegénység és bűnözés. A kalózokról kiderül, hogy egyáltalán nem olyan galád arcok, mint elsőre tűntek, és a kincskereső motivációjuk is ártatlannak látszik a hadsereg és a tábornok céljaival szemben. Ezeknél a karaktereknél az erőszak ábrázolása is a lehető leginkább visszafogott. Amikor a kalózok és bányászok ökölre mennek egymással a film elején, az is inkább egy bohókás maszkulin erőfitogtatás, mint rendes verekedés.
Ami miatt nem tartozik a kedvenc Miyazaki vagy Ghibli filmjeim közé a Laputa - Az égi palota, mert tényleg egy tradicionális kalandfilm cselekményével bír, és a fent említett rétegzettsége ellenére sztori szempontjából nem sok meglepetéssel szolgál. Ehhez hozzájárul az is, hogy itt találkozunk egyedül olyan sztereotipikus, árnyaltság nélküli antagonistával, mint Muska tábornok (akinek angol hangját maga Mark Hamill adta). De a gyönyörű látványvilága, zenéje és kedves szereplői miatt a Nauszikánál egy felhőtlenebb élményt ad a Laputa, ahol a pacifizmus nem csak elérendő cél, de főszereplőink valóban nem folyamodnak erőszakhoz, Pazu a puskáját is kizárólag akadályok leküzdésére használja, nem pedig emberek ellen.
Miyazaki mindig is rajongott a repülés iránt, a Laputa - Az égi palotában pedig minden ilyen jellegű vágyát kiélhette: gyönyörűen megrajzolt repülőgépeket, léghajókat és lebegő városokat láthatunk, és betekintést nyerünk, hogy milyen lehet az élet a felhők fölött. A technológiával szembeni bizalmatlansága ellenére abban egyértelműen hisz, hogy a repülés és a repülés adta szabadság csodálatos dolgok.