Nemrég debütált a méltán híressé vált rendező, Hayao Miyazaki legújabb filmje, A fiú és a szürke gém, amire az utolsó műveként hivatkoztak a marketinganyagokban (azóta kiderült, hogy máris vannak ötletei egy újabb alkotáshoz, szóval ez még nincs kőbe vésve). Ennek okán a Puliwoodnál felelevenítjük a rendező eddigi filmjeit, hogy betekintést nyerjetek, milyen animációs filmeket tett le sok évtizedes pályafutása alatt, és miért is olyan megkapóak ezek a animációs történetek.
A teljesség igénye nélkül fog elkészülni ez a cikksorozat, ezért említem meg már az elején, hogy milyen művek nem kerülnek be. Az első egész estés animációs filmje, a Cagliostro vára (Lupin III: The Castle of Cagliostro) egy már ismert manga és anime karakter újabb kalandját meséli el, ami nem annyira hordozza magán Miyazaki kézjegyét. Illetve kimarad még A könyvek hercege (Whisper of the Heart), az Arrietty - Elvitte a manó (Arrietty) és a From Up on Poppy Hill, mivel ezeknek csak írásában vett részt Miyazaki, de a rendezésében már nem. De így is tíz film van még a listán, amelyek teljes egészükben Miyazaki felügyelete alatt és fantáziája által manifesztálódtak.
A Miyazaki visszatekintő eddig megjelent cikkei:
- Nauszika - A szél harcosai
- Laputa - Az égi palota
- Totoro - A varázserdő titka
- Kiki - A boszorkányfutár
- Porco Rosso - A mesterpilóta
- A vadon hercegnője
- Chihiro Szellemországban
- A vándorló palota
- Ponyo a tengerparti sziklán
- Szél támad
A 2004-ben debütált nagy sikerű A vándorló palota után a film producere, Toshio Suzuki azt ajánlotta Miyazakinak, hogy készítsenek egy gyerekeket megcélzó filmet a Ghiblinél. Miyazaki szokásához híven valós helyekről ihletődött annak kapcsán, hogy milyen környezetbe ágyazza a film történetét, ezért sok időt eltöltött Tomonouraban, egy japán tengerparti városkában, ahol megismerte a helyi közösség mindennapjait és magába szippantotta a város és a tengerpart látványát.
A Ponyo a tengerparti sziklán története egy 5 éves kisfiúról, Sōsuke-ról szól, aki megtalál egy aranyhalat, akit Ponyónak nevez el. A hal kislánnyá változik, tettével szembe helyezkedve apja, a valaha ember volt varázsló, Fujimoto akaratával, aki megundorodott az emberiségtől, és nem akarja, hogy lánya azzá váljon. Közben véletlen egy cunamit okoznak, ami elárasztja az egész várost, majd Sōsuke és Ponyo felkerekednek, hogy megtalálják Sōsuke édesanyját.
Ahogy A vándorló palota Miyazaki sok filmjében már feltűnt háborúellenes témát állította a középpontba, úgy a Ponyo ugyanezt teszi a környezetvédelemmel. A Nauszika - A szél harcosaitól eltérően itt nem egy pesszimista disztópiával szembesülünk, hogy mit okozott a természet szennyezése, hanem napjaink állapotával szembesít minket a film. Az emberiség és a természet harca helyett sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az ignoranciára. Fujimoto megveti az emberiséget, amiért tele szemetelik az óceánt, mindeközben az embereknek a rohanó mindennapjaikban (mint Sōsuke anyjának, akinek férje távollétében vigyáznia kell Sōsuke-ra, emellett idősek otthonában is dolgozik) fel se tűnik, mi történik a környezetükkel.
A felnőttekkel szemben a gyermekek sokkal inkább képesek kapcsolódni a természethez, Sōsuke és Ponyo szeretetben gazdag kapcsolata is ezt fejezi ki. Fujimoto szerint csak úgy tudják helyreállítani az egyensúlyt és megakadályozni a természeti katasztrófát, ha Sōsuke valóban képes szeretni Ponyót, de mivel rég kiábrándult már az emberiségből, nem képes ebben hinni. A film álláspontja szerint a fiatalokban van meg törődés és kapcsolódás a természet iránt, ami által megóvhatjuk azt és az emberiséget is.
A jelenkor eseményei visszaigazolják Miyazaki gondolatait, hiszen tapasztalhatjuk, hogy míg a fiatalok azok, akik egyre hevesebben próbálják felhívni a figyelmet a környezetszennyezésre és azok következményeire, a hatalmi pozícióban lévő befolyásos, idős emberek viszont nem érzékelik, vagy nem akarják megérteni a probléma súlyosságát. Sōsuke és Ponyo barátsága az első lépés afelé, hogy visszaálljon a természet egyensúlya. De még sok lépés követi azt, hogy valóban megtörténjen.