Hirdetés

Home Sweet Home Alone - Kritika

|

Újra reszkethetnek azok a betörők!

Hirdetés

A Chris Columbus által rendezett 1990-es Reszkessetek, betörők!-et nem nagyon kell senkinek bemutatni, minden karácsonykor találkozhatunk vele valamely tévécsatorna kínálatában - ahogyan annak '92-es folytatásával is. A későbbi, 1997-es harmadik rész már nem lett annyira sikeres (ellenben felbukkant benne Scarlett Johansson), ám ez nem akadályozott meg egyes alkotókat abban, hogy még két tévéfilm formájában megidézzék a klasszikust. Most pedig a Disney jóvoltából egy rebootot köszönthetünk. 

Hirdetés

Arra a kérdésre megtalálni a választ, hogy mi szükség volt erre a filmre, legalább olyan nehéz, mint vattapamacsot kutatni a hóviharban. Hacsak nem fogadható el válasznak az, hogy így, ennek fényében még annak is felértékelődik az első két film a szemében, aki eddig mostoha kapcsolatot ápolt vele. A történet magja jelen filmnél is ugyanaz: adott egy család, amely elmegy kirándulni Tokióba, viszont a nagy szervezkedések és a sok rokonság közepette otthon hagyják a tízéves Maxet. Igen ám, de míg a szülők otthon vannak, egy kétségbeesett házaspár megpróbál a házból visszaszerezni valamit, ami jogos tulajdonuk és amivel potenciálisan kirángathatják magukat az anyagi csődből. Max természetesen tudomást szerez a házaspár betörési kísérletéről és szándékáról, majd pedig a házat mindenféle csapdákkal látja el, hogy megnehezítse a dolgukat.

A film több ponton megidézi az eredeti filmet anélkül, hogy annak szellemiségét, szerethetőségét és humorát megőrizné. Eleve nem vagyok biztos abban, hogy működik most 2021-ban egy olyan film, ami hébe-hóba elesős, elcsúszós, vagy ha úgy adódik fingós gegekkel operál, de még csak nem is ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy mindezt az alkotók képtelenek voltak bárminemű lélekkel, karakterrel megtölteni. Mintha az alkotás maga sem bízna abban, hogy van létjogosultsága, inspiráció nélkül, "essünk-túl-rajta"-alapon tudja le a fordulatokat, űzi a veszedelembe a két irritálóan ostoba, alkalom szülte betörőjét, hogy olykor tételenként kimondasson a szereplőkkel olyan zsebbölcsességeket, mint "az otthon ott van, ahol a család". 

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Mindezek fényében rendkívül fájó, hogy például Archie Yates igazi tehetségét sem képes kihasználni a film, pedig a Jojo nyuszi óta tudjuk, hogy van érzéke a humorhoz (így be kell érni azzal, hogy egy ponton Pacino Sebhelyesarcúját imitálja egy íróasztal mögött, M&M's drazsékkal) és ahogyan egy jó barátom rávilágított: olyan ő, mint egy mini Nick Frost. Ugyanilyen rosszul jár a többi színész is, élen Ellie Kemperrel, aki az Unbreakable Kimmy Schmidtben a címszereplőként szintén villogtathatta komikusi vénáját. Itt kimerül tálentumának használata abban, hogy néha őrülten villog a szeme és negédesen mosolyog. 

Ami újítás a filmben, az leírva működik, de kivitelezve kevésbé: a betörők itt nem is igazán betörők, hanem csak egy házaspár, akik meg akarják óvni családjukat az anyagi lerobbanástól. A Home Sweet Home Alone tehát részben érti azt, hogy ma már nem elég, ha odalöksz a vászonra két rajzfilmfigurát és hülyét csinálsz belőlük (lásd az eredetiben Pescit és Sternt) - ma már törekedni kell jobban arra, hogy árnyaltak legyenek az ellenfelek is. Amit azonban nem ért meg a film az az, hogy ha mindezt mégis a régi mentalitással vegyíted (tehát: síkhülyét csinálsz a tárgyalt karakterekből), akkor egyet léptél előre, majd kettőt vissza. Ha pedig mindezt meg sem kísérled eredeti, jóízű humorral megfűszerezni, vagy netán egy épkézláb forgatókönyvvel, akkor lőttek az egésznek.

Innen pedig már az sem segít kilábalni, hogy a film egy pontján még magát Kevin McAllistert is megemlítik, mert teljesen mindegy - de lehet csak azért mondom ezt, mert semmilyen komolyabb érzelmi kötődés nincs köztem és az eredeti Reszkessetek-filmek között. 

Mindennek ellenére természetesen vannak ennél fájóbb karácsonyi filmek (lásd: Kelekótya karácsony). Ez szimplán az a fajta rossz, ami gyorsan, relatíve fájdalommentesen átment rajtam, nyomot nem hagyva maga után. Másfél órás játékidejével pedig még arra is megfelelő, hogy esetlegesen gyerkőccel nézze meg az ember, mert ahogy a mondás szól: ártani nem használ. 

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Home Sweet Home Alone - Kritika

Kinek Ajánljuk
  • Akik élnek-halnak azért, hogy új Reszkessetek betörők-filmet lássanak.
  • Akik szeretnék látni főszerepben Archie Yates-t.
  • Akik nem bánják, ha egy filmbe semmi eredetiség nem szorult.
Kinek Nem
  • Akik egy komédiától elvárják, hogy vicces legyen.
  • Akik szeretik, ha egy film jól van megírva.
  • Akik unják az esős-bukós poénokat.
  • Akik szerint már az eredeti sem egy nagy vasziszdasz.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.