Hirdetés

Robotzsaru - Kritika

|

Kevesen képesek manapság igazán eredeti ötlettel előállni, hiszen inkább a reboot-ok és remake-ek évtizedében élünk. Ez alól a „robokopó” sem kivétel. Stílustalanságán a látványvilága sem volt képes javítani.

Sokszor fanyalgunk azon, hogy a remake-ek csak újabb pénztárca dagasztó lehetőségnek bizonyulnak a hollywoodi producerek számára és ez általában igaz is. Egy újrafeldolgozás csak akkor válik működőképessé, ha képes újat, valami mást - ha úgy tetszik aktuálisat - mondani az eredetihez képest, a Robotzsaru remake-je pedig abszolút ilyen. Kétségtelen, hogy Paul Verhoeven vérbő klasszikusához nem ér fel José Padilha (Elit halálosztók 1-2) műve, de abszolút van létjogosultsága. Sőt, sok tekintetben Verhoeven filmjével a nosztalgia jegyében hajlamosak vagyunk elnézőbbek lenni, mint azt valójában megérdemelné, az viszont kétségtelen, hogy az ő ultrabrutális stílusa jól illett egy olyan történethez, ahol ember és gép (szó szerint) húsbavágó kapcsolatáról beszélünk.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy Padilha PG-13-as filmje ne működne, vagy ne feszegetné a korhatárkarika határait, annak ellenére, hogy a rendező több ízben hangot adott annak, hogy a stúdió 10 ötletéből 9-et a kukába dobott. Karakterei és története kevésbé teátrálisak, mint az eredetié, és ez leginkább a szerepében élvezettel lubickoló ex-Batman, Michael Keaton figurájában nyilvánul meg: motivációi tiszták és jól érthetőek. Az eredeti filmek média szatíra jellegéből jelen esetben csak egy média genya Samuel L. Jackson-ra futotta az alkotóknak, akinek annyira lehetett megerőltető a szerep, mint egy szokásos vasárnapi Isten tisztelet, viszont Pat Novak karakterén keresztül - amerikai filmhez képest - meglepően erős a kormányzati és fegyverkezési kritika. A főszereplő Joel Kinnaman-ban elődjéhez képest több az emberség, ami hálásabb szerep is lehetne, azonban az elfuserált és majdhogynem felesleges családi szállal többet ártanak, mint használnak (a legerősebb érzelmi pillanat azonban így is hozzá köthető). Oldman szokásos szakmai profizmusa pedig képes túllendíteni minket a karakter elnagyoltságán is.

Látványfilmhez képest azonban meglehetősen kevés a látvány - főleg CGI - és akció elem, ami viszont van, ha nem is álleejtős, de meggyőző. És pont ettől válik - ha csak egy leheletnyivel is - többé egy szokásos popcornfilmnél, mert jól ismert figuráját remekül aktualizálta a 21. századba, és nem áldozza fel a karakterisztikát a látvány oltárán. Ennél fogva a 2014-es Robotzsaru ha nem is lett maradandó, de ígéretes kezdetnek bizonyult egy leendő franchise-hoz.

https://www.youtube.com/watch?v=uELaU00vNx0
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.