Gyakran olvasni azt a kommentek között, hogy ki kíváncsi már az Oscar-díjra, és lényegében annyit ér, hogy ki lehet támasztani vele az ajtót, vagy éppen lehet villogni a nyertesekkel a plakátokon meg a trailerekben, de tagadhatatlan, hogy ez még mindig a legszélesebb körben ismert filmes elismerés, amely talán vesztett már a fényéből az évtizedek során, de még mindig presztízsnek számít.
Évről-évre vitatkozunk rajta, hogy az adott felhozatalból kinek ítéltük volna oda inkább a győzelmet (tavaly ezt Szöllőskei Gáborral beszéltük ki a PuliCast egyik adásában), és csalódottan vesszük tudomásul, ha valakit képességei ellenére elkerül a díj. Az pedig a lehető legrosszabb, ha valaki úgy hal meg, hogy sosem vehette át az aranyszobrot, hiába érdemelte volna meg. Alan Rickman hanyagolását valószínűleg sosem bocsájtjuk meg, de a listát még hosszasan folytathatnánk.
Az alábbiakban viszont - többnyire - olyan színészekről olvashattok, akik még nagyon is aktívak, azonban hiába nyújtottak Oscart-érdemlő alakítást, az Akadémia parlagon hagyta őket. Szerkesztőink ugyanis kiválasztottak egyet a hanyagoltak közül, amely a legjobban zavarja őket.
Szabó "Szada" Dániel - Tom Cruise
Az utolsó (?) valódi akciósztár, aki tömegeket képes a moziba csábítani pusztán azzal, hogy esélyt sem ad a kaszkadőröknek, és a legrizikósabb mutatványokat is ő maga végzi el. Cruise filmográfiája számos kultikus és klasszikus darabot tartalmaz, már csak a Mission: Impossible miatt is kitörölhetetlen a filmtörténetből. Ennek ellenére a díjakkal hadilábon áll. Hiába volt számos emlékezetes alakítása nem blockbusterekben is, az Akadémia mindösszesen négy alkalommal jelölte (kétszer a színésznél a Született július 4-énért és a Jerry Maguie-ért, egyszer mellékszereplőként a Magnóliáért, egyszer pedig producerként a Top Gun: Maverickért), amiből egyet se tudott szoborra váltani. Bár a Golden Globe az említett filmekért megszavazta neki a díjat, a BAFTA és a Cannes is inkább a filmművészetben nyújtott, összesített teljesítményért honorálta.
Pedig a Született július 4-én, a Magnólia és a Jerry Maguire alkotásokban is kiemelkedőt nyújtott, de említhetnénk többek között az Esőembert, az Egy becsületbeli ügyet vagy Az utolsó szamurájt is. A jelentések szerint Alejandro G. Iñárritu következő rendezésének ő lesz a főszereplője, aki a Birdmannel és A visszatérővel is tudott Oscart nyerni, talán majd ő meghozza Cruise-nak az aranyszobrot.
Péter Zsombor: Amy Adams
Részletkérdés, hogy Adamsnek hat Oscar jelölése van, miközben például az Érkezésért teljesen érthetetlen módon mellőzték. Nyilván nem nyert volna, mert abban az évben versenyzett Emma Stone és a Kaliforniai álom, de a legjobb ötből kihagyni kapitális hiba volt. A 2000-es évek közepén már észrevetette magát a csodaszép és nem kicsit tehetséges színésznő, majd az előző évtizedben is jól megszórták, többek közt a The Fighter, a The Master, az Amerikai botrány és az Alelnök című filmekben nyújtott alakításáért. Többnyire mellékszerepekben brillírozik és a The Masterért meg kellett volna kapnia az aranyszobrot, de helyette Anne Hathaway negyedórás éneklős szenvedését díjazták A nyomorultak musicalben. Bőven van még ideje, de ráférne már egy igazán jó szerep, mert az említett, 2018-as Alelnök óta nem láthattuk hozzá méltó karakter bőrébe bújni.
Hegyi Balázs: Ralph Fiennes
Ha valaki nem karakterszínész, az Ralph Fiennes. Ezzel nem a karakterszínészeket szólom le, de számomra mindig izgalmasabb volt, ha egy művész rétegelt, sokszínű és némileg kiszámíthatatlan. És Fiennes tökéletesen illik ide. Lehet ő szerethető öregúr, pszichopata, bérgyilkos, kegyetlen náci, vagy épp szerelmes szépfiú, neki bármit elhiszünk. Két Oscar-jelöléssel már az Akadémia is tiszteletét tette Az angol betegben és a Schindler listájában nyújtott alakításáért, de hol marad a szobor? Oké, nem feltétlen röpködnek már évente a Fiennes nevével fémjelzett, blockbuster toplisták élén álló filmek, de nem nagyon látni színvonalbeli csökkenést sem az alakításaiban, sem a filmválasztásaiban. Hogy én miért adtam volna neki díjat? Ott van a Grand Budapest Hotel, az Erőszakik, A menü, a Kvíz-show, na meg azt sem vehetjük tőle, hogy sokunk gyerekkorának ő jelentette a nagybetűs FŐGONOSZT. Kell még bármit is magyarázni?
Vigh Martin: Annette Bening
Annette Bening kétségtelenül korunk egyik legjobb színésznője. Bár klisé egy színészről ezt írni, ő tényleg bármit el tud játszani. Egyformán hiteles volt az Amerikai szépség elhidegült feleségeként, Szabó István kamerája előtt shakespeare-i környezetben a szerelmet keresve vagy a nem tipikus családját működtetve A gyerekek jól vannakban. Engem mégis egy olyan alakításával győzött meg leginkább, amiért nem is jelölték Oscarra. A Huszadik századi nők című egyébként is remek filmben Annette Bening eljátszotta mindannyiunk édesanyját. Egyszerre volt sérülékeny, kemény, finom, gondoskodó, mégis az önállóság felé terelte a fiát. Szinte hihetetlen, hogy ez az alakítás nem tűnt fel az akadémiai szavazóknak. Viszont idén ismét van arra esély, hogy Bening végre megkapja az Oscart, ugyanakkor a legtöbb esélylatolgatás nem mellette teszi le a voksot. És bár valószínűleg az idei mezőnyből tényleg nem ő érdemli meg a legjobban, az kétségtelen, hogy karrierje egésze kiállt a díjazáésrt.
Buzsik Turner Kriszti: Johnny Depp
Hiába siklott ki a magánélete és karrierje az utóbbi időben, számos fontos szerepet köszönhetünk Johnny Deppnek. Korai alakításai is jelentősnek bizonyultak (Rémálom az Elm utcában, Cry-Baby, Ollókezű Edward, Ed Wood vagy a Halott ember), hiszen ezeknek köszönhette népszerűségét és felívelő karrierjét, és később 3 alkalommal is jelölték Oscar-díjra (A Karib-tenger kalózai, Én, Pán Péter, Sweeney Todd). Én már korábban, a Félelem és reszketés Las Vegasban főszerepéért megadtam volna neki az aranyszobrot, de ha másért nem is, az ikonikus Jack Sparrow életre keltéséért biztosan, mivel olyan karaktert teremtett, ami szerves részévé vált a filmtörténetelemnek, és széles körben ismertté és szerethetővé tette a színészt. Minden szerencsétlenség ellenére én még bízom a visszatérésében, hiszen az elmúlt két évtized melléfogásai ellenére is képes volt néha kiváló teljesítményt nyújtani (Fekete mise, Hazugságok városa, Minamata, Jeanne du Barry).
Bárány Bence: Mads Mikkelsen
Hihetetlen, de igaz: a jövőre 60.(!) életévét töltő Mads Mikkelsen szintén azon színészek sorát erősíti, akiket az Akadémia soha nem jutalmazott még meg ikonikus aranyszobrával. Sőt mi több, a világhírű dán színészóriás egyelőre egy nyamvadt Oscar-jelöléssel sem büszkélkedhet, s ez a jövő évi gáláig most már biztosan így is marad, hiszen legutóbbi filmje, A fattyú című történelmi eposz csupán a nemzetközi játékfilmek rövidített listájára került fel. Olyan alkotásban viszont játszott már főszerepet a hollywoodi produkciókban is rendszeresen feltűnő szupersztár, amely az imént említett kategóriában díjra tudta váltani jelölését. Ez volt Thomas Vinterberg 2020-ban bemutatott nagyjátékfilmje, a Még egy kört mindenkinek, amiért Mikkelsen is túlzás nélkül megérdemelt volna egy színészi Oscar-díjat. Bár az álomgyárban készített eddigi filmjei meg sem közelítik az Ádám almái, A vadászat vagy Az igazság bajnokai című munkáinak színvonalát, ettől függetlenül fogadni mernénk rá, hogy egy napon még a Dolby Színház színpadán fogjuk viszontlátni a jelenleg is virágkorát élő Mads Mikkelsent, amint átveszi jól megérdemelt Oscar-szobrát.
Goretity Dániel: Colin Farrell
Pár évvel ezelőtt egy csillag születik cikkemben már írtam az "ír fenegyerek" sokszínű, hullámhegyekkel- és völgyekkel egyaránt tarkított munkásságáról. A legerősebb alakításai között olyan filmeket tartanak nyilván, mint A fülke, az In Bruges, A homár, a Búcsú Yangtól vagy A sziget szellemei - ezek közül az In Bruges és A sziget szellemei Golden Globe-díjat is értek. Legközelebb az Oscar-díjhoz épp egy éve járt A sziget szellemeiben nyújtott alakításáért, ám végül a Brendan Fraser körüli "megváltásnarratíva" erősebbnek bizonyult. Farrell egy elképesztően karizmatikus és tehetséges színész, aki már kismillió különböző szerepben bizonyított olyan rendezők irányítása alatt, mint Martin McDonagh vagy Yorgos Lanthimos. Az utóbbi pár évben tudatosan, ügyesen építi karrierjét, szerintem (remélem) jó úton halad afelé, hogy ezt az Akadémia is elismerje. Soron következő szerepe a Búcsú Yangtólt jegyző Kogonada újabb filmjében lesz (A Big Bold Beautiful Journey), Margot Robbie-val az oldalán.
Hegedűs Attila: Willem Dafoe
Willem Dafoe egy tekintély a filmes szakmában (és azon kívül is). Egy olyan egyéniség, aki megjelenésével nemcsak jobbá tudja varázsolni még a rossz filmeket is (emlékszünk még a Féktelenül 2-re vagy a xXx 2: A következő fokozatra?), de fantasztikussá a nagyon jókat (Élni és meghalni Los Angelesben, Krisztus utolsó megkísértése, Floridai álom). Többször jelölték már Oscar-díjra, de eddig még egyszer sem vihette haza az aranyozott papírnehezéket, pedig jócskán akad olyan alkotás, amiért egyenesen muszáj lett volna. Fanyar vigyorával és szúrós tekintetével mindig a legjellegzetesebb arc a filmekben - az pedig már más kérdés, hogy intenzív, zsigerből jövő és zsigerig hatoló játékaival lehetetlen őt elfelejteni. Egy ikon.
Fonyódi Noémi: Jake Gyllenhaal
Gyllenhhaal esetében az is elképesztő, hogy mindössze egyszer volt eddig jelölve, és az is egy élettel ezelőtt, még a Túl a baratságonért, legjobb mellékszereplő kategóriában. Pedig mennyi emlékezetes, mai napig emlegetett filmet vitt az egész hátán. (Nem, nem a Perzsia hercege...) Elsőként nem is kérdés az Éjjeli féreg főszerepe, amitől a mai napig ráz a hideg, ami ráadásul abszolút beleférne az Akadémia ingerküszöbébe, de hát nincs igazság. Főleg, mert elkerüli a dráma a magánéletben, az előbb említett karakterével ellentétben nem üldözi a címlapsztorikat és láthatóan tényleg csak színészkedni szeretne. Persze, néha neki is kell egy nagyobb fizu, és befigyel egy Michael Bay rendezés, de egyben ez bátorság és nyitottság arra, hogy minél több dolgot kipróbáljon. Idén Guy Ritchie-vel dolgozott együtt (akit valamiért szisztematikusan ignorálnak Oscar szobrok tekintetében), előtte egy karanténfilmben (A bűnös) szószerint egyes egyedül egy székben bemutatta, mennyire tehetséges és köteleződik el minden mellett, amit elvállal. Persze, ezek mind eltörpülnek a Fogságban, a Mélyütés vagy ugye a Donnie Darko mellett, de utóbbiban még túl fiatalka volt, hogy nagyobb figyelmet kapjon. Méltatlanul van szerintem a "hozza az elvárt középszert" kategóriába beskatulyázva, amikor szenvedélyesen és alázatosan, sztárallürök nélkül "csak színész". Nem hiszem, hogy az idei Országúti diszkó remake hozza meg számára a megváltást, persze ezt így előzetes után nehéz kijelenteni, de ha továbbra is ilyen stabil ütemben dolgozik, egyre nehezebb lesz kikerülni őt.
Milány Botond: Bruce Willis
Több név is eszembe jutott ide, de végül úgy gondoltam, hogy John McClane-re, azaz Willisre esik a választásom. Na nem is a túlzott felháborodásom miatt (az talán inkább Jake Gyllenhaalt jelentené), hanem kicsit tiszteletből, kicsit pedig meghökkenésből, hogy egy ekkora hollywoodi sztár a sajnálatos betegsége miatt most már kijelenthető: Oscar nélkül fejezi be a karrierjét.
Persze lehet azt mondani, hogy ő sosem volt egy színészóriás - sokkal inkább egy akciósztár/legenda - és hogy a filmográfiájának több mint fele a rossz és a vállalhatatlan kategóriákba esik. De az, hogy a többszörös Emmy-, valamint Golden Globe-díjas színész még csak jelölésig sem jutott soha a legrangosabb filmes gálán, az durva. Pedig szerepelt ő a Ponyvaregényben, vagy a 12 majomban, csak hogy két olyan címet említsek, amelyben nyújtott alakításáért egy-egy jelölést simán megérdemelt volna szerintem. De hát az Akadémia máshogy gondolta, és most már szinte biztos, hogy ez nem fog változni. Hacsak nem ítélnek neki majd oda egy tiszteletbeli díjat. Én bízom benne, hogy ez egyszer - lehetőleg még életében - megadatik neki.
Gera Krisztián: Ray Liotta
Ray Liotta karrierjének vitathatatlan csúcspontja a Nagymenők volt. Ha tényszerűek akarunk lenni, utána sem süllyedt az ismeretlenség vagy a mellőzöttség mocsarába, de az is tagadhatatlan, hogy eseti-egyedi kivételektől eltekintve nem a képességeinek megfelelő feladatokat kapott. Nyilván egyetlen díj nem tesz csodát, hiszen Cuba Gooding Jr. is megvalósította azt a bravúrt, hogy az Oscar elnyerését követően kemény-izzasztó munkával leküzdötte magát Steven Seagal alá az alsópolcos DVD-mezőnyben. Azonban az emberben felmerül, hogy ha ott és akkor egy kicsit jobban értékelik Liotta teljesítményét, akkor a pazar karakterszínész egy magasabb ligába lépve talán lényegesen nívósabb produkciókban tűnt volna fel (a színész sajnos 2022-ben elhunyt).
Várjuk a ti tippeiteket is: titeket melyik színész Oscar-nélkülözöttsége háborít fel a legjobban?