Hirdetés

Vélemény: így kellene megmenteni a DC filmes univerzumát

|

A DC-nek komoly problémái vannak az általuk dédelgetett filmes univerzumépítés kapcsán, így joggal adódik a kérdés, hogy tényleg mindenről Zack Snyder tehet?

A mai napig tisztán emlékszem arra a pillanatra, mikor az egyik kereskedelmi csatorna szokásos hétvégi rajzfilmblokkjában először megláttam a mára kult státuszba emelkedett Batman: A rajzfilmsorozatot, mely gyermekműsor révén meglehetősen komoly témákkal, illetve helyenként kifejezetten sötét hangulattal igyekezett szórakoztatni. Néhány évvel később aztán megérkezett a hazai Cartoon Networkre a Batman Beyond, aztán jött a szintén legendás Igazság Ligája animációs sorozat is, amelyek a mai napig kiemelt helyet foglalnak el a szívemben. Mondanom sem kell, hogy rendkívül boldog voltam mikor kiderült, hogy a Warner olyan terveket szövöget, hogy a Marvelhez hasonlóan ők is szeretnék összehozni a maguk filmes univerzumát a DC hathatós segítségével. Azonban míg előbbinek ez néhány apróbb bukkanót leszámítva remekül sikerült, addig utóbbi a mai napig nem tudja eldönteni, hogy pontosan mit is akar kezdeni a birtokában lévő megannyi remek karakterrel és az azokat körülölelő, sokszor nagyon komoly mondanivalót tartalmazó történettel.

A rengeteg meghatározó gyermekkori emlék miatt különösen szomorú vagyok a DC látványos bénázásai miatt, azért pedig különösen, hogy a tavaly bemutatott Az Igazság Ligája csak egy közepes szuperhősfilmként vonulhatott be a filmtörténelembe. Ennek fényében az alábbiakban arra igyekszem választ adni, hogy a jelenleg Titanic módjára süllyedő DC filmes univerzum vajon miképpen válhatna ismét azzá a lehetősséggé, amelyet még az Acélember végén ígértek meg nekünk.

5. A forgatókönyv a lelke mindennek

Kétségtelen, hogy Christopher Nolannek és David S. Goyernek nagy szerepe volt a DC univerzum megszületésében, hiszen míg előbbi producerként, addig utóbbi forgatókönyvíróként vette ki a részét Az Acélember elkészüléséből, amely egy egészen új irányba vitte el a világ egyik legismertebb képregényhősét. A mozi rengeteg kritikát kapott a főként visszaemlékezésekre épülő története miatt, ahol az egyszeri néző könnyen belezavarodhatott a különböző idősíkokon történő eseményekbe. De felhozhatnám elrettentő példaként a David Ayer jegyezte Suicide Squad - Öngyilkos osztag vagy a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala szövegkönyveit is, hiszen mindkettőben vannak remek ötletek, na meg remek karakterek, amik aztán nem tudnak kibontakozni, az érdektelen CGI zúzdába átcsapó lezárás és a mindenféle hihető vagy konkrét indokokat nélkülöző főgonosz miatt. Aztán megérkezett a Petty Jenkins által dirigált Wonder Woman, ahol a DC hosszú évek után végre bebizonyította, igenis képes olyan történettel előállni, ami ugyan még mindig magán viseli az elődök néhány hibáját, mégis a nagy egészet nézve egy korrekt eredettörténetként képes funkcionálni. Az egyik legnagyobb problémát tehát kapásból korrigálni lehetne, azonban ehhez a Warnernek is be kell látnia, hogy muszáj olyan forgatókönyvírókat, illetve rendezőket felbérelniük, akik Christopher Nolanhez hasonlóan nem félnek a járt utat a járatlanra cserélni.

4. A kevesebb néha több

Nincs is annál rosszabb, mikor egy stúdió úgy akar hatalmasat markolni, hogy közben még egyetlen igazán értékelhető alkotást sem tett le az asztalra, viszont máris ezernyi spin-offon, meg csapatfilmen jár az esze. Rengetegszer hallani a DC rajongóktól, hogy a Warner a Marvel által kitaposott ösvényt követi, azonban ha ez tényleg így lenne, akkor a stúdió fejesei nem csapatfilmekben, hanem egy-egy konkrét karakterre koncentráló moziban gondolkodnának. A Marvelnek persze még ez a dolog is bejött a Galaxis Őrzői kapcsán, de amennyiben visszatekintünk a kezdetekre, akkor látnunk kell, hogy a Marvel Filmes Univerzum hajnalán még nekik sem feltétlenül a világmegváltó szuperprodukciók voltak a konkrét céljaik, hanem olyan önmaguk lábán is megálló eredetsztorik, amik aztán megalapoznak a világuralomhoz vezető terveiknek, ahol szépen fokozatosan elkezdhetik bemutatni először csak mellékszereplőként vagy csak utalás szintjén azokat a figurákat, akiknek fontosabb szerepet szánnak a későbbiek során. Hiszen meglehet próbálni univerzumot építeni mindössze két filmmel a hátunk mögött - igen, rád nézek most Sony -, azonban a végeredmény eddig szinte mindig pontosan ugyanaz volt. Egy csúfos bukás, ahonnan csak nagyon nehezen lehet felállni, már ha egyáltalán lehetséges.

3. A titkos kormányügynökség, avagy mindig kell egy titkos szervezet

Ma már egészen vicces belegondolni, hogy az egész univerzumépítős dolog egy stáblistás jelenettel kezdődött, közel tíz évvel ezelőtt, mikor Samuel L. Jackson váratlan vendégként felbukkant Tony Szark, akarom mondani Stark nappalijában. Ez volt a legelső olyan pillanat a szuperhősfilmek, de talán az egész filmtörténelemben, ahol egy stúdió - ekkor még csak amolyan poénként - elhintette egy nagyobb, egymással szoros kapcsolatban álló filmes univerzum lehetőségét, amit a Marvel esetében nem más, mint a S.H.I.E.L.D. fog össze. Még a Warner háza táján is találhatunk hasonló megoldást, méghozzá a jelenleg is gőzerővel épülő Godzillát és King Kongot magába foglaló "Monsterverse" - ben helyet kapó Monarch képében, akik S.H.I.E.LD-es kollégáikhoz hasonló módon az univerzumot összetartó kohéziós erőként asszisztálnak az egyes mozikban. Ezért is érthetetlen számomra, hogy a DC univerzum hogyan volt képes elpazarolni a Viola Davis megformálásában életre keltett Amanda Wallert és az általa vezetett titkos kormányügynökséget, főleg azok után, hogy Az Acélemberben látott totális pusztítás után adta volna magát a dolog, hogy Waller már az említett film végén tiszteletét tegye valamilyen formában, mint tette azt Sam Jackson a Vasemberben. Waller bemutatásával ráadásul nemcsak a kohéziós erőt húzhatta volna ki a DC a teendők listájáról, de már bőszen elkezdhetett volna utalgatni akár az Öngyilkos osztagban, akár pedig a Batman v Supermanben bekövetkező eseményekre.

2. Stúdió vs. Rendező - A botrányok hajnala

Ha a Warnernek nem lett volna elég az utóbbi néhány DC filmjük meglehetősen vegyes fogadtatása, a stúdió fejesei tettek róla, hogy a közvéleménynek újabb filmes kudarcok nélkül is bőven legyen min rágódnia. A jéghegy csúcsát ugye Zack Snyder kabaréval felérő eltávolítása tartja Az Igazság Ligája éléről, amely végeredményben semmi mást nem okozott, minthogy a Liga első összeállása konkrétan a kritikák mellett már a kasszáknál is megbukott. Természetesen Snyder előtt és után is volt még néhány olyan eset, melyre érdemes lehet visszaemlékeznünk, hiszen az önálló Flash mozi körüli folyamatos rendezőcserék, illetve Joss Whedon nagy belépője, majd hirtelen távozása a Batgirl mozi éléről mind-mind annak a jelei, hogy a Warner még ennyi kudarc után sem képes egy olyan tervvel előállni, amiben lefektetnék a következő 4-5 év DC filmjeinek a menetrendjét. Valahogy úgy, ahogyan teszi azt a Marvel már közel egy évtizede. Jóllehet egy ilyen lépés hatalmas munkával, na meg rengeteg bizalommal járna a felkért direktorok, valamint forgatókönyvírók irányába, viszont remélhetőleg előbb vagy utóbb a vízfej is belátja, hogy egy fecske, avagy Wonder Woman még nem csinál nyarat.

1. Multiverzum, a csodák csodája

Nincs is rosszabb annál, mikor egy szinte valóban tökéletes casting és néhány a szerepben töltött év után egyik napról a másikra azzal kénytelen szembesülni az ember, hogy kihúzták alóla a lécet. Legalábbis valami hasonló játszódott le bennem, mikor végre felfogtam, hogy a Warner Ben Affleck denevérembere után Henry Cavill Acélemberét is szeretné lapátra tenni, ilyen-olyan okokból kifolyólag. Első ránézésre két ennyire fontos figura újracastingolása kvázi felérne egy öngyilkossággal, hiszen hogy a fenébe adnák be az átlag mozilátogatónak, hogy Batman és Superman miért nem hasonlít a korábbi önmagára? Ilyen esetben akár elő is lehetne húzni a CGI kártyát, viszont talán létezik egy olyan megoldás, ami könnyűszerrel megoldhatja ezt az igencsak komplikált helyzetet. Tudniillik a DC képregények egyik legnagyobb erőssége mindig is az úgynevezett "multiverzumok" avagy alternatív dimenziókban játszódó történetekben rejlett, amelyek nem egyszer olyan több univerzumot átívelő történetszálakká váltak, hogy azokhoz képest a Bosszúállók: Végtelen háború csak egy kis hétvégi társasozás utáni csetepaténak tűnik.

Noha a multiverzum kártyát egyelőre még nem lengette be a Warner, azonban már felbukkant néhány biztató jel - például a Todd Phillips által rendezett önálló Joker mozi, mely lehetséges, hogy már nem a DC bővített univerzumnak csúfolt világban fog helyet kapni, hanem abban az alternatív dimenzióban, ahol a Matt Reeves által dirigált Batman film is (ahol várhatóan egy jóval fiatalabb denevérember veszi majd fel a denevérköpenyt Gotham söpredéke ellen). Nem mondom, hogy ezzel a lépéssel a DC minden problémája megoldódna, viszont ebben az esetben legalább elindulnának egy olyan konkrét irányba, ahol egy szép napon talán még Henry Cavill és Ben Affleck is ismét magára ölthetné a maga köpenyét.  

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.