A Halállista után Tim Davys újabb kötettel jelentkezik, s a recept mit sem változott: plüssállatok, váratlan fordulatok, halálos cselszövések és a mindent bekebelező korrupció. Mollisanváros ismét megmutatja a foga fehérjét!

Liam Neeson ismét bizonyítja, hogy jelenleg ő Hollywood egyik alfahímje, és ennek érdekében nem rest (halál)keringőzni néhány farkassal sem.

Halvérű britek halakat kívánnak telepíteni a halmentes jemeni sivatagba, miközben a halhatatlan szerelem is felüti a fejét. Hal(l)atlan.

Tarts te is Hugo Cabret-el a forgalmas párizsi pályaudvarra, és légy részese fantasztikus történetének!

Mit kapunk, ha a német anyanyelvű Grimm testvérek klasszikus meséjét, ismert és kevésbé ismert amerikai színészek közreműködésével, Hollywood helyett Bollywood mondja fel nekünk? Pont olyan érdekes filmet, mint a Tükröm, tükröm.

Disney. Egykor ez a név egyenlő volt a varázslattal és az igazi filmélménnyel. Most leginkább monstre és üres pénznyelőkkel lehet azonosítani, aminek egyik újabb példája a John Carter.

Amikor már azt hisszük, hogy Hollywood csak a régmúlt előtt képes tisztelegni, és belefullad saját önnön dicséretébe, akkor jön egy kőkemény sorsdráma, mint a Warrior és visszaránt a kőkemény valóságba.

Martin Scorsese a filmek hőskoráról, varázslatáról és azokhoz fűződő viszonyáról beszél, és ez jól van így. Az, ahogy mesél, már kevésbé.

Egy újabb akció krimi, amiben ismét egy nő a főszereplő. Rosszul hangzik, pedig ideje elvetni az előítéleteinket, mert ez a csaj AKÁRKI seggét szétrúgja. Vigyázz Chuck! Itt van Chick.

Romantikus vígjáték, James Bond stílusban, avagy a kémek, akik szerettek engem.

Utálom a közhelyeket, de most kénytelen vagyok elsütni egyet: Egy kép többet mond ezer szónál. Ha mozgóképről van szó, akkor meg pláne.

Annak idején minden történet Anansi-é volt. Előtte pedig Tigrisé, s a világ sötét volt és erőszakos. Aztán Anansi megszerezte magának az összes történetet, s a mindenség sorsa jobbra fordult. Ám Tigris ezzel nem értett egyet…

Harmadik, az az befejező részéhez érkezve sem okozott csalódást a rajongóknak a Város-trilógia.

1956 őszén történt néhány fontos dolog a világban. Minket most természetesen az érdekel, hogy Marilyn Monroe Angliába utazott, hogy Sir Laurence Olivierrel leforgassa A herceg és a kóristalány című filmet.

Egy újabb tipikus Tony Scott film, amiben megtaláljuk készítőjének összes fontos ismertetőjegyét: gyors vágások, szűrők gyakori használata, Denzel Washington. Csupán egy dolog hiányzik. Maga Tony Scott.

Spielberg legújabb moziját annak egyik mondatának kifordításával tudnám jellemezni: Vannak fontos filmek és vannak kevésbé fontosak. A Hadak Útján az utóbbi.

Olyan könyvet akartam írni, amit nem akarsz az ágyad mellett tartani – írja Chuck Palahniuk a Kísértettek utószavában. Szerintem sikerült neki.

Frei Tamás nem okozott csalódást rajongóinak: A Bankár ugyanolyan izgalmas és érdekes lett, mint a szerző első regénye, A Megmentő.

Amikor meghalljuk ezt a szót, hogy középszerű, automatikusan valami rosszra gondolunk, pedig olyan alapvetően szórakoztató filmeket is takarhatnak, mint amilyen a Borotvaélen.

Egy gyerek számára a temető sok-sok veszélyt rejt, kivéve, ha az ifjút szellemek nevelik és megkapta a Temető Szabadságát.