Tompowell

Csillogó bőrű vérszívók, vérfarkasnak gúnyolt óriás huskyk, Steven Seagal-i arcjáték. Ezek mind az Alkonyat széria elengedhetetlen kellékei, akárcsak a jó zene.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dreamworks nevezetű mesebirodalom, amely néhány győztes csata ellenére se tudott Miki Egér királysága és annak legfőbb fegyvere, a Pixar hadosztály fölé kerekedni.

Ha felcsapnánk egy szótárat, akkor az ambiciózus, a nagyravágyó és a megosztó szavak bejegyzésénél is ezt a filmet találnánk.

Kereken 9 éve merültünk alá a nagy kékségbe, hogy elkísérjük a kissé merev bohóchalat, Pizsit fia utáni hajszájában. Felelevenítendő a kalandokat most búvárszemüveget is vettünk.

Elérkezett, amire mindenki várt. A hölgyek bonthatják a százas zsepit, az urak pedig a behűtött pezsgőt. Véget ért az Alkonyat franchise.

Mindennapi Star Wars híradagunkat add meg nekünk, ó Sötét Nagyuram!

A csodálatos Pókember 2. előkészületei már gőzerővel folynak, de Jamie Foxx emlegetése ellenlábasként eléggé megosztja a közönséget.

A legkülönbözőbb szuperhősök egy csoportba való tömörüléséből, mint amilyen a Bosszúállók, vagy az Igazság Ligája, most Guillermo Del Toro is ki kívánja venni a részét.

Film betöltése… Kérjük, nyomja meg a Start gombot! Játék indul!

A Disney a Lucasfilm felvásárlásával nem csak egy messzi-messzi galaxis titkaihoz fért hozzá, hanem egy kalapos régészprofesszor kincsesládájához is.

„Kedvenc szcientológusunk”, Tom Cruise elejtett pár szót a leendő ötödik rész elkészültéről.

John Barry és David Arnold után a cikksorozat zárásaként jöjjenek azok a zeneszerzők, akik – hogy stílszerű legyek – kettő helyett csak egyszer tudtak élni a lehetőséggel a franchise történetében.

Cikksorozatunk utolsó fejezetében nem maradt más hátra, mint hogy kivesézzük a baltával faragott arcú „James Blonde”-ot, azaz Daniel Craig-et, valamint hogy megjósoljuk leendő utódját.

A széria fél évszázada alatt mindössze két szerző mondhatta el magáról, hogy egynél több Bond filmhez komponált zenét: John Barry és utódja „techno Barry”, azaz David Arnold.

Bondként megvolt benne Connery férfiassága, Moore kifinomultan cinikus humora, sőt Dalton érzékenysége is. E heti Bondunk, a „legangolabb ír”, azaz Pierce Brosnan.

Mit kapunk, ha Hollywood egykori forgatókönyvíró-rendező éllovasa öreg korára elfelejti azt, amiben egykor a legjobb volt? Pont ezt.

Folytatva a James Bond hónapot, és a híres ügynökről szóló írások túladagolását, a most következő cikksorozatban a széria egyik legmeghatározóbb eleme kerül kivesézésre: a zene.

Kevesebb keménység, mint Connery-nél, kevesebb cinikusság mint Moore-nál, de több érzelem, mint akármelyik elődjénél. A nézők pont emiatt szavaztak rövid ideig bizalmat Timothy Dalton-nak.

Liam Neeson ismét bizonyítja, hogy vele nem érdemes kekeckedni. A filmesek pedig azt, hogy egy viccet kétszer nem lehet egymás után elmesélni.

A manapság divatos vámpírmítosz most a családosokat támadja be inkább több, mint kevesebb sikerrel.