Alapvetően egy animációs filmről van szó, okkal gondolhatnánk arra, hogy a fiataloknak szól. Kritikánkban kitérünk arra, hogy miért nem egyértelmű a dolog.

Mario mozgalmas mozifilmes majomkodása.

A Super Mario Bros.: A film valódi kis szerelmeslevél a Nintendónak, sőt még inkább Shigeru Miyamotónak címezve, akad benne viszont pár megmagyarázhatatlan momentum is.

Sorsok és döntések dilemmája.

Egyszerre áldás és átok, ha egy színésszel összeforr a karaktere. Egyesek egész karriert építenek erre, mások pedig hiába akarnak, nem tudnak szabadulni az őket árnyékként követő figurától.

Hidegháború egy arcade játékért.

Az Apple megpróbálta, és bizony nem vallottak kudarcot.

A Tetris nem egy különösen érdekes játék, de az, ahogy létrejött és elterjedt, annál inkább - ezt meséli el kicsit kiszínezve az Apple filmje.

A fantasy film, amire már mindenki vágyott.

A csendes út a szívünkhöz.

Az élet által homályosan.

Hosszú idő után folytatódott a Netflix YA fantasy sorozat, ami sok tekintetben a fejlődés útjára lépett.

Elég volt a szuperhősökből, ideje félreállniuk a sárkányok és a lovagok útjából.

David F. Sandberg a jövőben inkább hanyagolná a hősöket, és egy olyan műfajhoz térne vissza, amely különösen kedves a szívének.

Böllérbalett a teljes káoszba.

John Wick negyedszer is szétrúg annyi hátsófelet, amennyit csak elbír a filmvászon.

Korporációs szemfényvesztés Christoph Waltzcal.

Hazudj, ha tudsz!

Jon Kasdan igyekezett tisztába tenni az egész ügyet.

Szupercsalád újratöltve.