Siker, pénz, csillogás... ez az álmom.

Superman bedühödik. De jó ez nekünk?

Daniel Brühl ambivalens karakterei egyszerre tesznek fel egyéni és univerzális kérdéseket, a film tolakodó stílusa azonban kettős érzéseket ébreszthet.

Vérfrissítés történt a Szellemirtók csapatában, a kérdés az, hogy erre mekkora szükségünk volt.

A Szellemirtók: Az örökség azon kevés filmek egyike, melynél volt értelme kicsit megcsavarni a fordítás/ferdítés során a magyar címet.

Tágra zárt szemekkel nézett groteszk amerikai pszichó.

Büszkeség és koldusélet.

Különösen fájdalmas középszerűség.

Didaktikus életrajzi dráma helyett fájdalmasan szép lélektani horrort forgattak Diana hercegnéről.

Nem oroszlánszívű, nem is király, de két királynőt nevelt.

Nem mindig azt kapjuk, amire vágyunk, hanem amire szükségünk van.

A gyilkos videokazetták negyedszer is lecsapnak.

Egy tartozás leróvása.

Kellemesen borzongató nyomozás őszi estékre.

Tisztuljunk meg szappan helyett fegyverekkel.

Az eredeti ötletek széfét nem sikerült feltörni, hiába próbálkoztak két órán át.

Földiekkel játszó, égi tünemények.

Távol áll attól az Örökkévalók, hogy az eddigi legjobb MCU mozinak nevezzük, de azt se foghatjuk rá, hogy ez lenne a legrosszabb.

Edgar Wright karrierjének legkomolyabb hangvételű filmjét hozta el, mely azonban meglepően kiforratlanra sikerült.

Öncélú tartalom vagy tartalmas öncélúság?