Nem is szaporítanánk nagyon a szót a bevezetőben: a végleges toplistánkat 12 Puliwood szerkesztő egyéni listája alapján állítottuk össze, és hiába a számtalan különböző ízlés és rangsor, még ígyis sikerült azért egy holtversenyt produkálnunk. A listáról a 11-15. helyen olyan remekművek maradtak le, mint az Előző életek, a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz, az Álmaid hőse, a Kojot négy lelke vagy Reisz Gábor legújabb filmje, a Magyarázat mindenre. Őket is nagyon szerettük idén és épp, hogy csak lemaradtak a top 10-ről.
Lássuk hát most, mi volt a számunkra a tíz legjobb film 2023-ban.
10. A gyilkos / A galaxis őrzői 3. (holtverseny)
A gyilkos
David Fincher legújabb műve nem mindenkit nyűgözött le (lásd a csalódás listánkat), de megtalálta a maga közönségét a szerkesztőségen belül is. Lehet, hogy nincsenek csavarok, komplex sztori és egy alapvetően elcsépelt körítést kapunk, mégis sikerül úgy kiforgatni magukból a sablonokat, illetve stílussal megtölteni a cselekményt, hogy az összhatás működjön. Külön hab a tortán, hogy bár nem akciófilmről beszélünk, itt látható a tavalyi év legjobb bunyója. (Zs)
A galaxis őrzői 3.
Keserédes búcsúfilmként szolgált James Gunn harmadik filmje a Marvel Filmes Univerzumban, mind a hőn szeretett balfékek csapatától, mind pedig a stúdiótól. Az MFU-ba vetett hit és bizalom az utóbbi pár évben sajnos alaposan megrendült, viszont A galaxis őrzői érzelemdús 3. része a régi időket idézve zárta le Űrlord, Gamora, Drax, Mordály és Groot (űr)kalandos útját. Mordály tragikus háttere különösen kiemelt fókuszt kap, az Evolúció Mesterének személyében kapunk egy igazán rohadék gonosz karaktert is, valamint a piszok látványos és laza utolsó közös zúzás teszi fel az "i"-re a pontot Gunn hattyúdalára a Marvel Studios égisze alatt. Kíváncsian várjuk mit alkot majd a DCU fejeseként az új Superman mozijával. (G)
9. Hallo, Isten? Én vagyok az, Margaret!
Igazi bombameglepetés, s egyben 2023 egyik legjobbja Kelly Fremon Craig filmje. Még a minőségi coming of age, azaz felnövéstörténetek táborában is kiemelkedő mozi, ahol kell egy kis idő, hogy ráhangolódjunk a főhős világára, de ha egyszer elkapott, garantáltan nem ereszt el. Magától értetődően beszél olyan fontos dolgokról, mint a vallás, a változás és persze a felnőtté válás. Tele van emlékezetes karakterekkel, egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Kicsit a Pixar Pirula pandájához lehet hasonlítani témáját tekintve, csak sokkal letisztultabb, kevésbé infantilis és nagyjából minden szempontból jobb formában. (Zs)
8. Mission: Impossible - Leszámolás 1. rész
Noha az Oppenheimer és a Barbie előtti hétre pozícionálni Tom Cruise legújabb ámokfutásának premierjét nem volt a legnagyobb ötlet a Paramount részéről, a várakozáson aluli bevételi számok ellenére is egy minőségi blockbuster élményben lehetett részünk a Mission: Impossible széria legújabb filmjét tekintve. Ethan Hunt és csapata ezúttal a mostanság eléggé aktuális mesterséges intelligencia fenyegetést vették alapul, mint fő konfliktusforrás, miközben Ethan múltjáról is lehull a lepel. És habár mindkettő kapcsán inkább csak kérdéseket kaptunk még, mint válaszokat, a feszült akciók és Cruise kaszkadőrmutatványai Róma utcáin vagy az Orient Expresszen a "Barbenheimer" jelenség mellett mindenképp a nyár legszórakoztatóbb pillanatai közé tartoztak. Jöhet a finálé! (G)
7. Egy zuhanás anatómiája
Tárgyalótermi drámában valami újdonságot nyújtani igazi írói és rendezői kihívás, Justine Triet filmje viszont azért tett egy próbát, legnagyobb szerencsénkre. A főhősnő, Sandra kétes körülmények között elhunyt férje utáni nyomozás és tárgyalás elkalauzol bennünket a pár házassága mögötti legsötétebb bugyrokba, miközben több téma kapcsán is előveszi a kontextusból kiragadott információk, a pozitív- és negatív elfogultság vagy a félig már elfelejtett beszámolók szerepét egy-egy tárgyalás során. Bőr alá kúszó dráma, ahol folyamatosan megkérdőjelezzük Sandra ártatlanságát vagy épp bűnösségét, hiszen Triet mindvégig a sötétben tartja a nézőt, mintha mi magunk is a bírósági teremben ülőkkel egyszerre ismernénk meg az újabb és újabb bizonyítékokat. (G)
6. Megfojtott virágok
Hiába végzett az élen a csalódások listánkon, a többség szerencsére szerette Martin Scorsese új eposzát. Négy évvel ezelőtt Az írt hasonlóan imádtam tőle, s tudom, hogy sokan ódzkodnak ezektől a három és fél órás gigászoktól, de nálam működött a játékidő a Megfojtott virágokban is. Változatos jellemrajzok és parádés színészi alakítások, főleg a három főszereplőtől, de visszaköszön a gengszterzsáner stílus, emellett jól bánik a drámával és a csipetnyi humorral, hogy mindezt egy western takaróval fedje le. Amerika egyik legnagyobb szégyenfoltját méltó módon mutatja be a jelenleg élő talán legnagyobb direktor, mely a zárásra érzelmileg is földhöz vág. (Zs)
5. Pókember: A Pókverzumon át
A kritikusok, rajongók és az Akadémia körében is óriási sikert aratott 2018-ban az újszerű, modern látványvilággal játszó Irány a Pókverzum. Miles Morales animált Pókemberének folytatására sajnos majd' öt évet kellett várni, de mindenképp megérte türelmesnek maradnunk. Miles mellett ezúttal Gwen és Miguel O'Hara is hangsúlyos szerepet kapott, valamint a multiverzum koncepciót is okosan mélyítették tovább, érintve a jó öreg szabad akarat kontra determinizmus témakört. Noha egy elég pofátlan cliffhangerrel ért véget a második epizód, ha sikerül a harmadik részben ügyesen lezárni a történetet (ami valószínűleg minimum 2025-re csúszik), mindenképp az egyik legkiemelkedőbb képregényes trilógiát tudhatjuk majd magunk mögött. Csak bírják az animátorok elég szusszal... (G)
4. Barbie
Greta Gerwig és Margot Robbie szerelemprojektje Ryan Gosling Kenjével felturbózva végül épp, hogy lemaradt a dobogóról (noha Robbie-nak nincs oka aggodalomra, találkozunk még vele ezen a listán), mint a 2023-as nyár és év egyik, ha nem legnagyobb slágere. Az ikonikus játékbabának sikerült a legnagyobb világszintű bevételt összetáncolnia, humorával és pazar látványvilágával pedig elérte, hogy kicsik és nagyok egyaránt kedvet kapjanak visszatérni a mozivászon elé, egy rekordszinten pocsék nyári felhozatal után. Másodmagával az év kihagyhatatlan mozis eseményének bizonyult, és valószínűleg jó párszor találkozunk még Barbie nevével a közelgő díjszezonban. (G)
3. The Holdovers
Alexander Payne hat éve nem rendezett, ráadásul a 2017-es Kicsinyítés talán a leggyengébb munkája volt. Most visszatért, és jobb formában van, mint valaha. A felütés nem feltétlenül hat egyedinek a három defektes lelkű főhőssel, akik egyedül, de így mégis együtt lesznek az ünnepek alatt, ellenben a jellemábrázolások, a humor és dráma elegye, nem beszélve a magától értetődő természetességről gondoskodnak róla, hogy maradandó élményt nyújtson ez az érzelmi hullámvasút. Zseniális színészek, hálás karakterek, csodás konklúzió és egy olyan mozgókép, amit megölelnénk, ha ember lenne. Akinek kimaradt volna, február végén a hazai mozikban elcsípheti. (Zs)
2. Babylon
Hollywood történetének egyik legnagyobb blamája, hogy Damien Chazelle monumentális eposza leszerepelt a pénztáraknál, Amerikában a kritika sem szerette, illetve az Oscaron is fájóan mellőzték, holott egy rakás kategóriát vihetett volna. Nyilván a hollywoodi álszentséghez nem illett, hogy az álomgyár undorítóan alantas oldalát is bemutatja, de a Babylon annyira változatos, pörgős menet, hogy egyszerre képes szerelmeslevél és kiábrándult búcsúüzenet lenni a filmiparnak. Csodálatosan kaotikus élmény megannyi frenetikus és retinába égő jelenettel. (Zs)
1. Oppenheimer
Christopher Nolan neve egybeforrt a "mozis élménnyel". Kevés olyan, egy kezünkön megszámlálható rendező dolgozik ma Hollywoodban, akinek a filmjeire teljes bizalommal bevonul a közönség, amit most Nolan vastagon, jó pár évre aláhúzott. A hollywoodi bevételek alakulásában jártasabb szerkesztőink is kiröhögtek volna bárkit, aki a 18-as korhatárt kapó, félig fekete-fehér, kvázi-önéletrajzi drámát egy atomfizikusról a közel milliárdos magaslatokba tippelte volna meg év elején. Most azonban mégis ott tartunk, hogy Cillian Murphy alakítására az atombomba atyjának bőrébe bújva az egész világ befizetett, Nolan és csapata pedig meglovagolva a "Barbenheimer" jelenséget az év egyik legmeghatározóbb filmjét hozták össze. Murphy lehengerlő a szerepben, a narratíva újszerű és felmossa a padlót a legtöbb Oscarra gyártott önéletrajzi drámával, az a bizonyos rövidke csend a tesztrobbantás pillanatában pedig képes volt betölteni minden IMAX termet. Minden hibája ellenére sem lehet átsiklani az Oppenheimer sikere felett, szerkesztőink körében is egyöntetű győzelmet aratott a 2023-as listáinkon. (G)
Mit gondoltok a listánkról? Ti mit tennétek - vagy épp nem tennétek - a sajátotokra?