Ruccanjunk ki az olasz riviérára a Pixarral.

Újabb "de minek?" folytatás, vagy tényleg van létjogosultsága a második ökörködésnek?

Reflexió az öngyilkosságról, a bezártságról és a társadalomról, avagy Bo Burnham megszakérti nekünk az elmúlt egy évet.

Csak mi menthetjük meg magunkat.

Amikor a húzónévnek számító franchise harmadik darabja nem képes ijesztő lenni, ott lehet el kéne gondolkodni a váltáson.

Guy Ritchie és Jason Statham újra együtt, de most nem blöffölnek és kettőnél több füstölgő puskacső marad utánuk.

Emmá döfi!

A Lucifer újabb nyolc résszel tért vissza az utolsó előtti évadjára, hogy továbbra is kellemesen szórakozzunk az Ördög kalandjain.

Újabb kedvenc az HBO-tól.

Szeretjük a filmkészítésről szóló filmeket? Naná! Bármekkora hakninak is tűnnek? Na nem!

John Kramer továbbra is forog a sírjában, vagy végre méltán viszik tovább az örökségét?

A Pixar ha néha célt is téveszt, még mindig tudja az utat a szívünkhöz.

Még találkozunk az úton...

A frankendínó éjszakája.

Viggo Mortensen első egész estés rendezése egy apa-fiú konfliktus köré szerveződik, ami nemcsak a családon belüli, régi és új problémákat hozza felszínre, hanem az öregedés és a generációs különbségek okozta gondokat is.

Mi a teendő, ha egy gyerekevő boszorkány a szomszédod?

Megnyugtató egyszerűség egy hasonlóan kellemes filmbe oltva.

Egy újabb Millarworldös képregény adaptációnak örülhettünk, ami ráadásul kiemeltként debütált a Netflixen, de a szuperhős zsánerben nem váltja meg a világot.

Ocean's Dead, avagy sose fogadj a holtak ellen.

Zöld erdőben jártam, Angelinát láttam, fel akart gyulladni, szabad-e locsolni?