11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 6. rész

|

Az egyedüli visszatérő John Wick mellett olyan, eddig be nem mutatott karakterek kapcsolódnak be a hatodik részbe, mint Dwayne "The Rock" Johnson, Trey Parker, az Éjjeli féreg, Guy Ritchie, valamint a Rendes fickók kevésbé ismert színésze is.

A cikksorozat eddig megjelent részei:
11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 1. rész

11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 2. rész

11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 3. rész

11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 4. rész

11 apró érdekesség filmekből és sorozatokból - 5. rész

Hirdetés

Rampage: Tombolás (2018)

Az utóbbi években a csaknem mindenki által szeretett Dwayne Johnson sorra vitte a mozikba azon egyszerűcske, egyszer nézős látványfilmeket, melyekben ő domborít a főszerepben (szó szerint). A Törésvonaltól kezdve, a Központi hírszerzésen át, érintve a Baywatch-ot meg a Felhőkarcolót, egészen a Rampage: Tombolásig mindenben szerepelt az expankrátor - és megjegyzendő, hogy ezen filmek bőven több százmilliót hoztak vissza a konyhára. Így egy kissé meglepő, hogy az ilyen egyszerű filmekben elrejtenek apró kikacsintásokat, de a Rampage pont közéjük tartozik. Johnson a nagy állatokkal való kommunikációhoz a siketek nyelvén kezd beszélni, vagyis jelel, és ha jobban megnézzük a kézmozdulatait, akkor legtöbbször a saját nevét, vagyis a Sziklát jeleli le.

Tűnj el! (2017)

SPOILER Jordan Peele 2017-ben bemutatott hatalmas sikernek örvendő horrorfilmje, amely ugyan távol áll a műfaj törzsgyökeres alkotásaitól, mégis üdítő élmény volt látni ezt a filmet. Ahogy a pénztáraknál, úgy kritikailag is hangos volt a Tűnj el!, amit még az Akadémia is díjazott, méghozzá a Legjobb eredeti forgatókönyv díjával (amit igaz, hogy megérdemelt, de Martin McDonagh-t és a Három óriásplakát Ebbing határábant illette volna meg). Peele pedig a rá jellemző humoros, de mégis aprólékos stílusával csurig tömte az első önálló filmjét különféle kikacsintásokkal. Az egyik ilyen az alkotás központi motívumához kapcsolódik, nevezetesen a hipnózishoz: a gazdag fehér család asszonya, Missy Armitage a porcelán csészék körkörös hangjával hipnotizálta a feketéket, amit sokszor mutatnak is a filmben. Viszont az más kevésbé észrevehető, mikor a mozi felénél, a közös kávézáskor, a felszolgáló lány kitölti a jeges teát, mire Armitage véletlenül hozzáveri a villáját a csészéhez, és a felszabaduló ikonikus hang miatt a felszolgáló lány, Georgina ledermed és kiönti a teát. Rejtett motívum előrevetítés?

A keresztapa (1972)

Minden idők legtöbbet emlegetett, legtöbbet idézett filmje, amely számtalan nívós mozis szavazói oldalon áll a lista élén, amellyel persze sokan vitatkozhatnak, de egy közös, objektív véleményként abszolúte ott lehet fenn A keresztapa. Francis Ford Coppola másik olyan filmjéről beszélünk a sokat emlegetett Apokalipszis most mellett, amely csoda, hogy elkészült, hiszen a forgatáson megannyi akadályba ütköztek a készítők. Mégis jelen esetben nem ezzel, hanem a filmbeli technikával foglalkozunk, azon belül is az operatőri munkával, hiszen igencsak zseniális megoldásokkal mutatták be a főbb szereplőket. Coppola és Gordon Willis közös megegyezéssel úgy szerették reprezentálni magát a maffia fejét, Vito Corleonét (Marlon Brando), hogy ha üzletről folyik a párbeszéd, a beszélgetés, akkor egyszer sem látjuk Vito szemét. Ezt a különböző szemszögekkel, perspektívával való aprólékos munkával érték el, így sokkal komolyabban, határozottabban és kiszámíthatatlan módon tudták bemutatni az adott karaktert.

Maffiózók (1999-2007)

Nem távolodunk el túlságosan az adott műfajtól, mindössze médiumot cserélünk, hiszen az HBO legelső nagy sikere, a Maffiózók több pontban is mutat hasonlóságot az előbb említett A keresztapával (és ez alatt persze nem azt értjük, hogy csaknem mindenki megfordult már egyszer ebben a sorozatban Coppola filmjéből). A David Chase által megálmodott széria is egy maffiózó család mindennapjait mutatja be, de teszi ezt egy sokkal humorosabb formában. A család feje, Tony Soprano (a fergeteges James Gandolfini) már az évad első epizódjában pszichiáterhez fordul a vissza-visszatérő rohamai kapcsán. Hasonlóan A keresztapa érdekességéhez, nem a történetből hoztunk most egy kikacsintást, sőt még csak nem is a technikai munkákat vettük alapul, hanem egy sokkal egyszerűbb, mindenki által látott dolgot: a sorozat logóját. Mind angolban, mind magyarban feltűnik a címben egy (vagy két) pisztoly, amely(ek) az adott mássalhangzó(ka)t helyettesíti(k). Eredetileg semmi ilyen elgondolás nem lett volna a logót illetően, viszont a sorozat producerei annyira féltek attól, hogy az emberek az angol cím (The Sopranos) kapcsán valamilyen éneklős, kornyikálós sorozatra fognak asszociálni, így elérték a készítőknél, hogy tegyenek be egy (vagy két) fegyvert az adott helyre.

Coraline és a titkos ajtó (2009)

Akik egy kicsit is otthonosan mozognak a modern fantasy irodalom világában, azok már biztos szembekerültek többször is Neil Gaiman nevével. Szerintem egyöntetűen ki lehet azt jelenteni, hogy zseni ez a fickó: akár a novelláit (pl. Október a székben, A völgy császára, Hogyan beszélgessünk buli csajokkal), akár az önálló regényeit (Amerikai istenek, Sosehol, Anansi fiúk), akár a közösen írt történeteit (Köztesvilág, Elveszett próféciák) nézzük, valahogy mindig tud újat, eddig nem látott, olvasott dolgot mutatni. Persze sorra készültek és készülnek is a munkáiból filmek és sorozatok, melyek közül mi most a Coraline és a titkos ajtót emeltük ki. Ezt a 2009-es stop-motion animációval megkreált filmet a műfaj kedvelői azonnal a szívükbe zárták, hiszen a rendkívül nehéz, aprólékos és (valljuk be) fárasztó melót ma már CGI-jal, számítógépes trükkökkel is meg lehetne csinálni, mégis ez, a Karácsonyi lidércnyomás vagy éppen a Paranorman sokkalta többet ér emberileg és szeretetileg, mint egy egyszerű zöld háttér. A Coraline azért lóg ki annyira a sorból, mert az egész film megformálását roppant mód valósnak is érezzük. Ez pedig amiatt lehet, mert a készítők (ezek az elborult, de zseniális elmék) saját kezükkel, kis, parányi tűkkel kötötték és horgolták meg az összes karakter ruháját - nem vicc, az összeset. Ezt a rövid making of videót nagyon ajánljuk figyelmetekbe.

 

Batman: Kezdődik (2005)

Christopher Nolan a világhírnévre ezzel a filmmel tett szert, és habár az angol direktor már a Batman: Kezdődik előtt is készített zseniális mozikat (Memento vagy az Álmatlanság), mégis ez szerzett neki ekkora nevet. A Puliwood egyik szerkesztője hívja a Kezdődiket a valaha készült legjobb Batman-filmnek (A sötét lovagot meg a 2000-es évek egyik legjobb filmjének, amiben Batman van), és ezzel nem is nagyon tudnánk vitatkozni. Kikacsintás szempontjából ez a mozi is rogyásig van érdekességekkel, mi pedig a film végi utolsó slusszpoénra fókuszálunk most: ebben a jelenetben, Mr. Bajusz, vagyis Jim Gordon felügyelő megkapja azt a bizonyos Joker kártyát, ezzel kvázi előrevetítve, hogy a folytatásban ki is lesz a fő rohadék. Ha tüzetesen megnézzük ezt a kártyát, illetve magát a bizonyítékos zacskót, akkor észrevehetjük, hogy ezt a tárgyat egy bizonyos J. Kerr nevű rendőrtiszt zacskózta be és adta le a yardnak. A J. Kerr név hallatán pedig kitalálható, ki is volt ez a magafajta fickó

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998)

Úgy néz ki, ebben a részben egymást követik a bűnügyi és a gengszterfilmek, aminek következő darabja Guy Ritchie klasszikusa, az 1998-ban megjelent és azóta töretlen népszerűségnek örvendő A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső. Órákig lehetne beszélni arról, hogy ez a film mennyire stílusos, mennyire hangulatos még a sokadik nézésre is, ám a film forgatása már nem tartozik ezen pozitívumok közé. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem látszik a kapkodás és a kissé erős szkepticizmus a végeredményen, Ritchie-ék az egészet aprópénzből készítettek el (aminek legnagyobb részét az alkotásban felbukkanó Sting és a felesége adta). Olyannyira nem volt pénzük, hogy az összes színész a saját ruhájában jött minden nap forgatni, nem volt külön felöltözés vagy ilyenek, a legtöbb helyszínen nem volt engedélyük forgatni, vagy éppen a stábból valakinek a lakásában tevékenykedtek. De mégis a legmegdöbbentőbb a film castingjához kapcsolódik: Ritchie-nek és a producer Matthew Vaughn-nak (Kingsman-filmek, Kick/Ass, Torta, X-Men: Az elsők) annyira nem volt pénzük, hogy mikor megkeresték Vinni Jonest Nagy Chris szerepére, azért imádkoztak, hogy Jones ne hívassa meg magát egy kávéra vagy ebédre, mert egyikük sem tudta volna kifizetni. Azért egy ilyen után másképp kezdjük el látni a belefektetett munkát a filmeknél.

John Wick (2014)

Az egyedüli visszatérő, hiszen erre a részre próbáltunk eddig be nem mutatott filmeket és sorozatokat összeválogatni, de John Wick, a Baba Yaga ezzel az érdekességével nem várhatott tovább. Újfent egy akciószcénát veszünk most górcső alá, nevezetesen a híres Red Circle Club-féle vérontást. A Rémkirály szépen lassan, szobáról-szobára eltesz mindenkit láb alól, aki közé és Victor Tarasov fia, Iosef közé áll. A jelenetsor érdekessége pedig abban rejlik, ahogy Keanu Reeves mindezt kivitelezni tudta. A film képsorait nézve egyáltalán nem látszik, de Chad Stahelski és David Leitch rendezők nyilatkozták, hogy Reeves az egészet, az elejétől a végéig körülbelül 40 fokos lázzal, durván megfázva csinálta végig. Viszont egyszer nem kért plusz szünetet, nem kért újraforgatást, mindent a két direktor utasítása alapján végzett el. Emiatt (is) szeretjük annyira Keanut.

 

South Park (1997-)

Végre a legmocskosabb szájú, legszókimondóbb és egyben leghumorosabb felnőtteknek gyártott (de kisgyerekek által is nézett) animációs sorozat, a South Park is tiszteletét teszi ebben a cikksorozatban. Sokáig meg voltunk lőve, hiszen nem tudtuk, hogy melyik oldalról, melyik szemszögből közelítsük meg ezt a zseniális szériát, végül az egyik karakter háttértörténete került ki győztesként. Trey Parker (Matt Stone mellett a másik alkotói tag) egyik interjújában részletesen elmondta, hogy honnan merítettek ötletet Kenny McCormick karakteréhez. Parker azt nyilatkozta, hogy neki volt általános iskolában egy Kenny nevű osztálytársa, aki amellett, hogy ténylegesen a város legszegényebb gyereke volt, állandóan egy hasonló narancssárga kabátban járt, amit ugyanúgy is hordott, mint a sorozatban (vagyis mindig behúzta a szájáig). De a legmeglepőbb, egyben legfurcsább mégis az volt, hogy egyszer huzamosabb ideig nem ment órákra, így Parkerék elkezdték azt híresztelni róla, hogy meghalt. Majd mikor visszajött, azzal kezdtek poénkodtak vele kapcsolatban, hogy "mi van, Kenny? Visszajöttél a halálból? / Csá, Kenny, nem haltál meg?", ami amennyire morbid és beteges, annyira az alapját képzi a szériabeli karakternek.

Rendes fickók (2016)

Quentin Tarantino, Drew Goddard és Charlie Kaufman mellett a legjobb forgatókönyvírónak tartják Shane Blacket, a Halálos fegyver, a Durr, durr és csók, a Vasember 3, valamint Az utolsó cserkész íróját is, és ezen maximum a fanyalgók vagy azok akadhatnak ki, akik még nem látták egy filmjét sem. A fentiek mellett Black jegyzi (íróként és rendezőként is) 2016 egyik legnagyobb mozis meglepetését, a Rendes fickókat, amiben ténylegesen minden benne van, amiért imádni lehet ezt a tehetséges palit. Ütős és pattogós párbeszédek, utánozhatatlan stílus és humor, hamisíthatatlan buddy-movie hangulata, illetve a klisék szükségszerű elhagyása vagy éppen kijátszása. Ezek mellett még az is Black számlájára írható, hogy a 2000-es évek elején a Durr, durr és csókkal hozta újra köztudatba magát Robert Downey Jr.-t, akinek akkor még nem volt annyira fényes a karrierje, mint manapság. Pontosan emiatt a színész mérhetetlenül hálás a rendezőnek, nagyon szerencsésnek mondja magát, hogy együtt forgathatott vele. Ezért (is) mondott igent arra a mai napig megmosolyogtató felkérésre, hogy a Rendes fickókban a fánál gubbasztó halott milliárdost ő játssza el. Alig vehető észre, de tényleg ő az.

Éjjeli féreg (2014)

A hatodik epizódot nem akárkivel zárjuk, hanem a mostani színészgeneráció egyik, ha nem a legjobb és legsokoldalúbb színészével, vagyis a svéd származású Jake Gyllenhaallal. Számtalan zseniális és időtálló alakítás fűződik a nevéhez, úgymint a szorongó tizenéves diák (Donnie Darko), a háború jelentéktelensége miatt őrlődő katona (Bőrnyakúak), a saját magával küzdő, befelé forduló történelemtanár (Enemy), az időhurokba keveredett százados (Forráskód) vagy éppen az elhagyott, becsapott író (Éjszakai ragadozók). Mégis ezek közül magasan kiemelkedik a média ördöge, az éjszakai élete démonja, az öntelt és már-már pszichopata Lou Bloom. Az Éjjeli féregben gigászit alakító Gyllenhaalt (na, meg persze a filmet is) annyira mellőzték a 87. Oscar-díjátadón, hogy az már botrányba illő volt. A mozi egyik legikonikusabb jelenetében, vagyis mikor Bloom kisebb idegösszeroppanást kap a konkurenciától, a színész már-már ijesztő módon ordít és kezdi el dühödten szétverni a fürdőszobatükröt. Kevesen tudják, de eredetileg az, hogy Bloom beleüt a tükörbe, nem volt benne a forgatókönyvben, azt Gyllenhaal rögtönözte. Viszont ennek meg is lett a maga keresztje, hiszen a színész olyan helyeken sértette fel az üveggel a tenyerét és a kézfejét, melyeket ott helyben, a forgatáson nem tudtak kezelni, a vért nem tudták elállítani. Így sürgősen be kellett vinni Gyllenhaalt a kórházba, de szerencséjére, nem történt nagy baj, kapott egy pár öltést, így folytatni is tudták a munkát.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.