Bocsi-bocsi, defektet kapott a villamos, úgyhogy különösebb felvezetés nélkül ugorjunk is neki a zárófejezetnek. Egy gyors bevezető/ismétlő/gyorstalpaló az új olvasóknak:
- a hollywoodi blockbusterek bevétel szempontjából egy-két szép kivételtől eltekintve idén óriási pofont kaptak, ennek apropójából öntöm magamból a szót oldalakon keresztül,
- az ismertebb brandek vagy agyonjáratott szériák esetén az 1. részben kitértünk arra, hogy ez annyira nem is feltétlenül meglepő, visszatekintve az utóbbi 10-20 év példáira,
- képregényfilmek kapcsán pedig a 2. részben körüljártuk, hogy a DC és a Marvel háza táján is komoly gondok vannak, és egyre erősebb a nézői érdektelenség.
A "trilógiám" harmadik részében az animációs filmek, valamint a Disney mesék élőszereplős feldolgozásaira kerül a fő hangsúly, elsősorban a Disney és a Pixar kálváriájával a főszerepben.
De előtte még egy "aprócska" elmaradás bepótlása az előző "fejezet" folytatásaként...
3.6. Marvelek, avagy te jószagú úrist…
Idézek a legutóbbi cikkem utolsó fejezetéből a Marvelek kapcsán: "A Disney+ sorozatok egyfajta tesztjeként is fel lehet fogni az érkező űrkalandot, hiszen a három főszereplő közül kettő csak a streamingen tűnt még fel (egyikőjük ráadásul csak mellékszerepben), úgyhogy rövidesen kiderül, mennyire volt ez nagy ötlet."
Semennyire, te jó ég. Idén először a Shazam! Az istenek haragjánál hangzott el az "egyik legnagyobb képregényfilmes bukás valaha" kijelentés, utána rá pár hónapra a Flash: A Villámnál, ami már tényleg a Holdról is szabad szemmel jól látható módon hasalt el a pénztáraknál… de úgy néz ki, mégsem ő lett az idei "nyertes", hanem a Marvel Kapitány folytatása, a Marvelek.
Először a száraz és szomorú számok: a több, mint 270 millió dollárból (plusz marketing) készült bő "másfélórás" film jelen cikk írásakor 205 millió dolláros összbevételt kínlódott össze. A Disney egy hete tette közzé, hogy nem publikál több bevételi információt a film kapcsán, ami alatt a gyakorlatban nagyjából azt lehet és kell érteni, hogy nincs is már igazából mit lejelenteni...
De tényleg olyan meglepő lenne ez? A megosztó kijelentéseiről elhíresült Brie Larson egy szinte semmilyen, túlzottan erős karakter a főszerepben, két Disney+-os sorozat karaktereit életre keltő, kevésbé ismert másik színésznő, a saját sorozatában előtte pár hónappal lejáratott Nick Fury… Mind egy olyan, négy és fél évvel később érkező folytatásban, aminek már az elődje is vélhetően a Végtelen háború és a Végjáték premierje közé való pozícionálásával érte el a milliárd feletti bevételt 2019-ben, nem pedig a közönség rajongásának köszönhetően.
Nos, attól a milliárdos álomhatártól nagyon messze kerültünk: a Marvelek a 33 MCU-s film legalacsonyabb összbevételt generáló darabja lett ezzel a 200 millió dollárt épphogy elérő világszintű összeggel, amiből csak 84-et tudott a haza piacon összekapirgálni. Ez 50 millióval kevesebb, mint az USA-ban 134-et, világszinten pedig 264-et jegyző A hihetetlen Hulk, ami 2008 óta az utolsó volt, immáron viszont a lista utolsó előtti helyezettjévé lépett elő.
A legdurvább adat viszont - számomra legalábbis - az a második hétvégére való visszaesés mértéke. Kasszasiker filmek esetén ez tipikusan 50-65% közé tehető, a legutóbbi cikkemben pont a Hangya és a Darázs: Kvantumánia 69%-ánál említettem meg, hogy modern képregényes fronton bizony sajnos az is egy "kimagasló" darab. A Marvelek viszont erre is rátett egy lapáttal: a maga 78,1%-os rátájával a film ledöntötte az eddigi Steel-t (tudjátok, az a Shaquille O'Neal-es baromság a '90-es évekből) és minden idők legnagyobb második heti visszaesését produkáló képregényfilmje lett. Összességében sem szebb a helyzet, ott a 26. helyen szerepel ezen a nem túl impozáns listán.
Kis visszacsatolás az 1. cikkemre: utóbbi azért fáj különösen a stúdiónak, mert ők az első pár hét bevételeiből odahaza kedvezőbb módon részesülnek. Így viszont a 46 millió dolláros 1. és a kőkemény 10 millió dolláros 2. hétvége katasztrofális csapást sújtott a Marvel Studios kasszájára.
A film vélhetően nagyjából 200 millió dolláros bukást eredményezett a Disneynek. Több, mint tíz éve követem figyelemmel a képregényfilmek helyzetét Hollywoodban és azt kell, hogy mondjam, hogy az idei év az a pillanat, ami ennek a korszaknak a végét, vagy a vég eljövetelét jelenthette.
Ami biztos, hogy Disney idei évét ez a film sem lökte előrébb. És akkor most már tényleg rátérhetünk a lényegre, avagy az animációs filmek és Mickey egér viszontagságaira.
4. A Disney leáldozó csillaga
Mielőtt részletesseben kitérnék olyan filmekre idénről, mint A kis hableány, az Elemi vagy a Kívánság, szükséges az alábbi statisztikákkal kezdenem, hogy igazán érezzük a 2023-as év hatását:
- A Disney 2014-ben és 2015-ben is a nagy hollywoodi stúdiók versenyében második helyen érkezett meg a filmjeik által termelt hazai bevételek listáján, alig lemaradva az első helyről.
- 2016-tól 2019-ig minden évben az első helyen végzett a stúdió ugyanezen a listán.
- 2019-ben ráadásul elsöprő győzelmet arattak, a Bosszúállók: Végjáték, Az oroszlánkirály, az Aladdin, a Star Wars: Skywalker kora, a Toy Story 4, a Jégvarázs 2, vagy a már említett Marvel Kapitány mind-mind megtolták Mickey egér szekerét a maguk külön-külön milliárd (vagy a Végjáték esetén majdnem 3 milliárd) dollár feletti összbevételével.
2020 óta azonban változott a helyzet: abban az évben a csak a negyedikek, 21 óta pedig rendre a másodikok a hazai bevételek listáján (ez idén is így lesz egyébként). Mondhatnánk, hogy "nem is rooossz", viszont idén egy másik fontosabb statisztikák is érdemes elővenni a számok értelmezését és helyén kezelését illetően: vagyis a Disney filmjeinek pontos költségvetését és bevételeit.
A táblázatban az Összbevétel és Nullszaldó oszlopokban piros színnel jelöltük az egyértelmű bukásokat, feketével a nagyjából nullára kihozott film(ek)et, zölddel pedig az anyagi sikersztori(ka)t. Nem, nem vagyok színtévesztő, tényleg ennyire egysíkú a helyzet. A Kísértetkastélyra eltapsolt 150 millió dollárnál például nem igazán érti senki, mire gondolhatott a költő, hiszen már az Eddie Murphy-s változat is minden téren megbukott pont húsz éve, 2003-ban.
A Marvel kapcsán tapasztalható visszaesésről már ejtettünk pár ezer szót. A Star Wars 2019 óta nem képviseltette magát mozivásznon (nem véletlenül, de ebbe aztán TÉNYLEG NE menjünk bele), és ha már LucasFilm, az öreg Indy leszereplését is kielemeztük a múltkor. Maradtak az élőszereplős mese adaptációk és az animációs filmek.
Öveket becsatolni, vár a tenger!
4.1. A kis hableány: az élőszereplős meseadaptációk zátonyra futása?
A klasszikus Disney mesék élőszereplős adaptációi 2019-ig elképesztő nagyot mentek: A szépség és a szörnyeteg (2017 - 1,2 milliárd $), Az oroszlánkirály (2019 - 1,6 milliárd $) vagy az Aladdin (2019 - 1 milliárd $) mind-mind a milliárd dolláros álomhatárt megugorva robbantottak kasszát, teret adva egy olyan trendnek, amit filmes berkekben sokan a modern kori filmgyártás egyik legundorítóbb pénzhajhász rákfenéjeként tartanak nyilván. Viszont, ha futószalagon nyomtathatják ezekkel az "alkotásokkal" a pénzt, akkor miért is állnának le vele a Disneynél, nem igaz?
Nos történt azonban, hogy 2019-ben becsúszott egy mákos helyett anyagi bukta is: csóri Dumbo ugyanis óriási lapátfülek ide vagy oda, nem igazán tudott szárnyalni a pénztáraknál, a 170 millió dolláros költségvetését pusztán 350 millió dollárra és egy gyengécske kritikusi- és közönségfogadtatásra tudta csak váltani.
2020-ban az élőszereplős Mulan javarészt a COVID-nak köszönhetően teljesen a földbeállt, a 200 millió dollárból készült film végül csak 70-et hozott a konyhára a limitált mozis vetítéseknek és a Disney+-os előfizetőknek köszönhetően. 2021-ben a Szörnyella némileg jobban teljesített, a 100-200 millió dollár közé saccolt költségvetéséből 233 millió dolláros összbevételt generált, ami még mindig nem az igazi.
Mindkét film kapcsán érdemes megjegyezni, hogy azon öt film közé tartoztak, aminél a stúdió bepróbálkozott az úgynevezett "Premier Access" prémiumdíjas szolgáltatással - vagyis a mozis premierükkel egyidőben kerültek fel Disney+-ra, ahol az előfizetők megvásárolhatták őket extra díj ellenében. Az ötlet nem aratott osztatlan sikert, a Dzsungeltúra volt 2021-ben az utolsó, aminél ezt még megpróbálták bejátszani.
A Tom Hanks-es Pinokkiót a COVID-ra hivatkozva és a Dumbóból tanulva (hivatalosan is arra hivatkoztak egyébként) végül 2022-ben teljes egészében száműzték a streamingfelületre, így vele kapcsolatban nincs miről sem anyagilag, sem pedig filmművészeti szempontból beszélni.
Így érkeztünk meg A kis hableányhoz, aminek a fogadtatása finoman fogalmazva is megosztóra sikeredett:
- Egyrészt a címszereplő megformálására az afroamerikai származású Halle Bailey-t kérték fel, megváltoztatva a '89-es rajzfilmben ábrázolt Ariel származását/rasszát,
- másrészt Az oroszlánkirályban is használt és ott is kizökkentő, az állatszereplők életre keltésére használt realisztikus CGI ötvözve az elképesztően sötét látványvilággal egyaránt kiverte a biztosítékot a klasszikus mese rajongói és az átlagnéző számára.
Ráadásul az sem segítette a Disney helyzetét, hogy az általuk lejelentett költségvetés 300 millió dollárra rúgott. Ha ehhez még hozzáadjuk a marketingköltségeket, bizony egy elképesztően drága produkciót kapunk egy olyan évben, amiben a Disney már így is bővelkedett jó pár hasonlóval. Párba állítva ezt a büdzsét az 569 millió dolláros összbevétellel, főleg a 2019-es számok és a mese/karakter ikonikusságának függvényében, ez a film anyagi szempontból mindenképp csalódás a stúdió számára. Noha még mindig nem feltétlenül akkora, mint pár más filmjük idén. Vagy majd amekkora a Hófehérke lesz.
Mit lehet ebből hazavinni tanulságként? A kulturális/politikai megfelelési kényszer részébe nem mennék bele, mert kilométeres lenne a cikk, meg amúgy is megtette helyettem Trey Parker és Matt Stone a legutóbbi South Park különkiadásban.
Ami az írásom szempontjából lényegesebb, hogy a Disney az élőszereplős meseadaptációi kapcsán valószínűleg ugyanúgy lábon lőtte saját magát a Disney+-nak köszönhetően átalakult nézői szokásokkal, mint ahogy azt tette a Pixar animációs filmjeivel.
Nyilván jövőre érkezik majd egy újabb "élőszereplős" Az oroszlánkirály, ami teljes egészében megdöntheti a fenti hipotézisem, jelenleg viszont nem látom magam előtt az elsöprő sikert egy Mufasa előzményfilm kapcsán.
4.2. Elemi, avagy a Disney+-ra száműzött Pixar animációs filmek kálváriája
Talán ez lesz az egyik legszomorúbb fejezet a három írásomon így utólag végigtekintve.
A Pixar a '90-es, de főleg a 2000-es évektől kezdve uralta az animációs filmek piacát, nevük egyenlő volt a kimagasló minőséggel és egy-két kivételtől eltekintve több tucatnyi csodálatos történetet köszönhetünk nekik.
"Aztán jött a COVID", hangzott már el párszor az elemzéseim során, de itt valami más is történt. A Pixar esetén a helytálóbb felvezetés ugyanis inkább az, hogy "aztán jött a Disney+".
2020 előtt is szép anyagi sikereket lehetett a Pixar nevéhez kötni, A hihetetlen család 2 és a Toy Story 4 is remekül teljesített a kasszáknál. Ráadásul tudtuk azt is, hogy a bevett folytatásokon túl néhány kifejezetten izgalmasnak tűnő, eredeti történet is érkezik a stúdiótól a soron következő években, mint az Előre, a Lelki ismeretek, a Pirula panda vagy az igazi Buzz Lightyearre fókuszáló "Lightyear".
Csakhogy a 2020-ban kialakult COVID-helyzet miatt az Előre végül csúnyán leszerepelt a pénztáraknál (nyilvánvalóan nem saját hibájából), aztán rövidesen Disney+-on kötött ki. Mivel a streamingszolgáltató még alaposan az útjának elején járt, a Disney-nek az elsődleges célja ekkor az volt, hogy minél több előfizetőt szerezzen magának: a Lelki ismeretek kapcsán végül úgy döntöttek, hogy 2020 karácsonyakor bármiféle extra díj nélkül felrakják az akkor egyéves streamingplatformjukra. A film végül megnyerte a kategória Oscar-díját, bevételi adatokról pedig nem tudunk beszélni, szóval ez így mind szép és jó a járvány okozta kényszerhelyzetben, nem igaz?
Mint az hamarosan bebizonyosodott, hosszú távon közel sem. A Pixar következő két filmje, a Luca és a Pirula panda 2021 júniusában és 2022 márciusban mozis megjelenés nélkül azonnal a Disney+-on kötöttek ki, hogy aztán 2022 júniusában a Lightyear legyen az első mozikba küldött Pixar film, hogy COVID-időszak után visszacsábítsa a nézőket a mozikba.
Csakhogy a csábítás elmaradt. A 200 millió dollárból (és akkor sokadjára, egyszerre mindenki skandálja, hogy "plusz marketingből!") készült film 226 millió dollárnyi összbevételt tudott felmutatni, a Deadline elemzői szerint 106 millió dolláros veszteséget okozva a Disneynek.
A Pixar dolgozói már egyébként 2021-ben kritizálták a Disney döntését, miszerint lehet nem a legjobb ötlet az összes filmjüket csak úgy felpakolni Disney+-ra, ám az óva intő szavak nem, vagy már csak túl későn találtak fülekre. Ennek a folyamatnak egyfajta folytatásaként és kiteljesedéseként idén az Elemi hasonló kálvárián esett túl: a kezdeti gyenge számait követően végül egész szépen sikerült talpra állnia és elkúsznia egészen 496 millió dollárig, de egy 200 millió dollárba kerülő Pixar produkciótól ez sem az a fajta összeg, ami miatt igazán repesne az örömtől bármelyik stúdióvezető - hát még ha Bob Igernek hívják.
A stúdió egyszerűen átnevelte a saját közönségét: ha Pixar animációs mese, akkor azt bizony kisfiam/kislányom otthon nézzük, úgyis felkerül Disney+-ra - vagy már lehet, hogy fent is van. Viszont a legszebb az egészben, hogy nemcsak a Pixar, de a saját, azaz a Walt Disney Animation filmjeivel is valami hasonló történt.
4.3. Kívánság, avagy a Disney+-ra száműzött Disney animációs filmek kálváriája
Tudom, roppantul kreatív fejezetcím az előző után, de gyakorlatilag ugyanaz a történet:
COVID előtt a Jégvarázs 2 a már emlegetett csoda 2019-es évben majdnem másfél milliárd dollárt énekelt össze. COVID alatt a Raya és az utolsó sárkány a már emlegetett "Premier Access" modellt követve 2021 márciusában szimultán megjelent a mozikban és a Disney+-on egyaránt (utóbbin tehát még külön fizetni kellett érte), a 100 millió dolláros költségvetését pusztán csak egy halovány, 130 millió dolláros összbevételre váltva.
Aztán 2021 novemberének végén nyitott az Encanto, ami a kritikusok és közönség szemében óriási sikernek számított, ám a Disney végül 30 nap után, december 24-én felpakolta Disney+-ra, ami utólag elnézve a film körüli rajongást óriási hiba volt: ugyan viszonylag gyengécske nyitóhétvégével kezdett (27 millió dollár), de Pókember ide vagy oda, karácsonykor ez egy tökéletes film lehetett volna a kisgyerekes családok számára - ők viszont mozi helyett otthon a kanapén énekelték azt a nyavalyás Brúnó nótát, amit most kénytelen vagyok én is elindítani. Persze, a film megnyerte a kategória Oscar-díját, de a 120-150 millió dollárból készült animáció számára a 256 millió dolláros összbevétel még nem volt elég ahhoz, hogy kihozza magát nullára anyagilag.
Egy évre rá 2022 novemberében a Fura világ még inkább leszerepelt, a 135-180 millió dolláros büdzséje ellenében egy hihetetlenül sovány, 73 millió dolláros összbevételt tudott felmutatni az egyébként jó értékeléseket kapó film. Itt meg is állnék egy pillanatra még egyszer: jó esetben 400-500, de a legtöbbször 200, vagy a Fura világ esetében a 100 millió dollárt sem érték el a legutóbbi Disney és Pixar animációs mozik. Gyakorlatilag teljesen eltávolították magukat az egyenletből.
A múltidézés után végül megérkeztünk 2023-ba: 2021 és 2022 után újabb november, újabb gyengén teljesítő Disney animáció a Kívánság személyében. A film költségei ezúttal még magasabbak, már a 175-200 millió dollárt is elérik, az összebevétele viszont jelen sorok írásakor, karácsony előtt pár nappal még csak 128 millió dollárnál jár. Persze ez még az ünnep alatt feljebb kúszhat, de a Disney fejeseinek szemében ez bizony a sokadik egyértelmű bukás idén.
Mi akkor a fejezet végi tanulság? A Disney+ kapcsán történő átnevelést már említettem, ez természetesen továbbra is helytálló, illetve - ez persze nem csak az animációs filmekre igaz idén - ekkora költségvetésekkel dolgozni nem feltétlenül kifizetődő ötlet a poszt-COVID és streaming érában. Illetve, de ez csak személyes vélemény és inkább megérzés alapú, hogy a Pixar és a Disney animációs stílus már, nos… nem túlzottan izgalmas már az átlag néző számára? Szinte az összes filmjük ugyanúgy néz ki és ez sem segít valószínűleg a nézők egy részét becsábítani a mozikba.
Főleg miközben a konkurenciánál meg azt látjuk, hogy…
4.4. Lehet(ne) ezt jól is: Pókverzum, Super Mario, Tini Nindzsa Teknőcök
2018 decemberében a Sony a Pókember: Irány a Pókverzummal megtalálta az aranytojást tojó tyúkot: az egyik legikonikusabb képregényhőst egy különleges, igényes, egyedi animációs stílussal felvértezve küldte a mozikba. Miles Morales 90 millió dollárból készült kalandja majdnem 400 millió dolláros magaslatokig lengett, rá pár hónapra pedig megnyerte a legjobb animációs filmnek járó Oscart. Az évek során a film óriási rajongótáborra tett szert, idén pedig megérkezett a várva várt folytatás is.
A költségvetés itt már persze magasabbra rúgott, viszont a 100-150 millióból készült A Pókverzumon át alcímre hallgató második rész 690 millió dollárt zsebelhetett be, amivel a 2023-as év 6. legnagyobb összbevételt generáló alkotása.
Összehasonlításul: az ötödik helyen a Halálos iramban 10 szerepel 704 millió dollárral, de nála megbeszéltük a cikksorozat első részében, hogy a kiugróan magas (340 millió, közel háromszorosa a Pókverzum folytatásának!) költségvetése miatt ez az összeg nem annyira szép ám, mint elsőre látszik.
Aztán idén érkezett egy Super Mario Bros.: A film is, amit teljesen felkarolt a közönség és az idei év második legnagyobb bevételét hozó filmjévé léphetett elő a Barbie mögött a maga 1,36 milliárd dollárjával, ami elképesztő összeg egy animációs film kapcsán és csak nagyon kevés elődjének sikerült ilyen magasságokig törni. Mondanom sem kell, csak mozikban jelent meg, a Pókverzum 2-höz hasonló módon.
Aprócska és közel sem ennyire látványos siker, de augusztusban az Oppenheimer és Barbie effektus után (főleg elnézve a többi nyári bukdácsolást), az ekkor már ráadásul javában tartó színész sztrájk alatt kifejezetten szépet ment a Tini Nindzsa Teknőcök: Mutáns káosz. Egyedi animációs stílusával és a ténylegesen tinédzsereknek megírt karaktereivel 70 millió dollárból 180-at sikerült behúznia, ami persze még ígyis a nullszaldós határ környékén mozog, de a fogadtatása volt annyira pozitív, hogy megérte a stúdiónak berendelni a folytatást.
Láthatjuk, hogy a legnagyobb csacskaság lenne azt kijelenteni, hogy az "emberek amúgy sem néznek meséket a mozikban". Ez sem most, sem pedig évekkel ezelőtt nem volt igaz, hiszen a Disney/Pixar fronton is számtalan pozitív, kasszarobbantó sikert láthattunk (Toy Story 4, Jégvarázs 2, A hihetetlen család 2). Ezen a ponton nem tudom, mi hozhatja vissza a Disney/Pixar számára a sikert animációs fronton, a Disney+-os húzásuk lehet, hogy visszafordíthatatlan károkat okozott.
A szó szerint millió dolláros kérdés, hogy a jövőre érkező Agymanók folytatása vajon képes lesz-e ismét becsábítani a közönséget a mozikba, vagy ebben is már csak a "régről előrántott, sokadik lehúzott bőr" effektust látjuk majd, mint tettük azt egy Indiana Jones vagy Transformers kapcsán.
5. Epilógus
Te jó ég, van, aki eljutott idáig az olvasásban? Menjetek inkább ünnepelni, karácsonyozni, Reszkessetek, betörők!-et nézni századjára vagy az Aquaman folytatását először se.
Őszintén, piszok nehéz összefoglalni ezt a három kisregényt, amit az idei évben idekanyarítottam "A blockbusterek leáldozásának kora" címen. Hiszem azt, hogy a modern kori filmgyártás egy meghatározó évén vagyunk túl, akár a bevételi számokat, akár az egyszerre kitörő író- és színész sztrájkot figyelembe véve. Lehet nem egy-két éven belül fogjuk érzékelni ennek az évnek az igazi hatását - Hollywoodban amúgy is van egy jó két-három-négy éves késleltetés a filmgyártás jellegéből adódóan -, de szerintem úgy fogunk visszatekinteni hamarosan a 2023-as évre, mint valamiféle változás egyértelmű kezdetére.
Mi a végső üzenet? Mit tudnak hazavinni a stúdiók ennyi elhasaló blockbuster után? A probléma az, hogy nincs egyértelmű képlet: nem véletlenül lett három cikk is a témában, egyszerűen nem lehet egy darab univerzális megoldással hirtelen minden olyan problémát megoldani, amik már vagy húsz éve mérgezik a hollywoodi stúdiórendszert.
Megpróbálom egy csokorban összeszedni, hogy nagyjából miket azonosítottunk a három cikk során:
A MEGFÁRADT FRANCHISE-OK PIHENTETÉSE: Be kell látni, hogy egyszerűen akadnak olyan szériák, amiket fel kell rakni a polcra és nem szabad tovább erőlködni velük. Van szépség és méltóság is az elmúlásban. Legalábbis kellene, hogy legyen.
A KÖLTSÉGVETÉS SZIGORÚ MEGVÁGÁSA: A poszt-COVID és a streaming érában nem szabad egy stúdiónak sem ennyi pénzből ennyi filmet csinálni. Legyen maximum egy-két óriási költségvetésű filmjük, ne kapjon minden 200 millió dolláros büdzsét. Főleg úgy, hogy közben épp ezek a stúdiók terelik a népet a saját streamingszolgáltatójuk platformjára. Az nem fog menni, hogy a közönségemtől elvárom, hogy egyszerre balra és jobbra is menjen.
A KÉPREGÉNYFILMEK SZÁMÁNAK LECSÖKKENTÉSE: Mint a műfaj rajongója száz éve, már tényleg elértük a röhejes kategóriát. A "kevesebb több" ebben az esetben egy olyasféle üzenet, amit 0/24 mantráznia kellene bizonyos fejeseknek. A Marvelnél a legfrissebb nyilatkozatok alapján talán rájöttek, hogy tényleg "fullba nyomták" azt a bizonyost, a DC-nél pedig komoly erőfeszítések és tervek alapján lehet megfordítani a status quo-t.
ADJUNK TERET AZ IGAZI MŰVÉSZEKNEK: Nolan, Gerwig és Gunn is megmutatta idén, hogy ha hagyják az embert békében, normálisan dolgozni a saját vízióján és a stúdiók megbíznak a tehetséges művészekben (akik már számtalanszor bizonyítottak, nagyon fontos csillagos megjegyzés), akkor az igenis kifizetődik. Az öltönyös stúdiófejesek és producerek által "megálmodott" tartalmaknak hála nézhetetlen a legtöbb Disney+ sorozat - talán nem nekik kellene diktálni a kreatív tempót.
NÉHA-NÉHA PEDIG MERJÜNK KOCKÁZTATNI: Nem kicsit ambivalensen hathat ez a kijelentés tekintve, hány száz millió dollárt buktak a stúdiók idén (a Disney-nél egyébként túlzás nélkül valószínűleg közelít a milliárd dolláros mínuszhoz ez a szám), viszont tényleg ez áll talán a legközelebb ahhoz az univerzális megoldáshoz, amit említettem. Valaki egyszer rábólintott a Star Warsra. A Harry Potterre. A Stranger Thingsre. Sorolhatnám újévig is a példákat. Nem kell rögtön több száz millió dollárt odavágni senkihez. Nem kell egy jó ötletből rögtön spin-off filmekből és sorozatokból felépülő franchise-t vízionálni. Csak készüljön el egy-egy merészebb ötlet, ami megáll a saját lábán: ki tudja, mi sülhet ki még abból a világból vagy az alkotó fejéből, aki megteremtette.
Ez a lényeg. A többi csak konfetti.