Egyik szemünk mindig sír, a másik pedig nevet, amikor egy író befejez egy jó sorozatot. Tudjátok mit? Sírni nem érdemes - viszont izgulni egyenesen elkerülhetetlen A Nyugat ura olvasása közben.

Egy szemet és lelket kápráztatóan gyönyörű film az Életről, anélkül, hogy csak egy szó is elhangozna benne.

A címével ellentétben ez a film eléggé egyben van.

Az egyik ok, amiért rajongok a filmekért, az az, hogy mindig lehet belőlük tanulni. Például azt, hogy a kínai nagy fal démonok visszatartására állíttatott!

Érdemes végigböngészni, hogy 2016-ban mely híreinkre és kritikáinkra voltatok a leginkább kíváncsiak, ugyanis szerepelnek igazi különlegességek is a listákban.

Üdvözöllek újra, John Wayne Cleaver, aki csak azért nem vagy a kedvenc sorozatgyilkosom, mert... hát mert tulajdonképpen nem vagy sorozatgyilkos.

Sok tévképzet terjedt el a pingvinek életéről. Vannak, akik szerint hallgatag, frakkos madarak, akik türelmesen végigdidergik a telet, hogy aztán tavasszal legfeljebb a parti vizekig totyogjanak el. De ez teljes tévedés. A Vigyázz, kész, szörf! ezt be is bizonyítja.

Ahogy öregszik az ember, sorra dőlnek le az illúziói az őt körülvevő világgal kapcsolatban, kezdve a Télapó létezésétől, egészen a sírig tartó szerelemig. Az előbbit azonban jobb lesz, ha újra átgondoljuk.

A szokásos fájdalmas önvallomással szeretném kezdeni: nem szeretem a tehetségkutató műsorokat.

Nyolc oldalas Zsivány Egyes kritikával és nagy 2017-es filmelőzetessel búcsúztatjuk a 2016-os esztendőt.

Az Idő, a Halál és a Szeretet belépnek egy kocsmába... ja nem. Válaszolnak egy levélre. De csak egy szép képeslapra futja nekik.

Küldetésfilm magyar módra, avagy Köbli Norbert tovább zsánerkedik.

Bíró Szabolcs neve napjainkra összefonódott a székirodalom kifejezéssel és a minőségi történelmi regények fogalmával. A Non nobis Domine című régi-új kötete egy finomabb, átdolgozott kiadásban jelent meg, s magába foglalja a korábbi Kelet oroszlánja, illetve Az utolsó vörös barát című műveit.

Tutorial, kezdő asszaszinoknak.

Az Erő még mindig ezzel a franchise-zal van!

A mozi varázsának hatására talán nincs még egy olyan ékes példa, mint a Star Wars, ahova minden egyes alkalommal visszatérni akkora öröm, hogy a Jedi fia századjára is simán kiszakad a tér-idő kontinuumból.

Nosztalgiafaktor kimaxolva, még ha nem is "rendes" könyvet kaptunk.

Amikor Harry Potter boldogságba fingotta magát.

Mégis hogy történhetett meg az, hogy már a harmadik etapnál tart ez a széria?

Az ember álmokból tudja meg, hogy kicsoda is valójában.