Egy újabb akció krimi, amiben ismét egy nő a főszereplő. Rosszul hangzik, pedig ideje elvetni az előítéleteinket, mert ez a csaj AKÁRKI seggét szétrúgja. Vigyázz Chuck! Itt van Chick.

Romantikus vígjáték, James Bond stílusban, avagy a kémek, akik szerettek engem.

Utálom a közhelyeket, de most kénytelen vagyok elsütni egyet: Egy kép többet mond ezer szónál. Ha mozgóképről van szó, akkor meg pláne.

Annak idején minden történet Anansi-é volt. Előtte pedig Tigrisé, s a világ sötét volt és erőszakos. Aztán Anansi megszerezte magának az összes történetet, s a mindenség sorsa jobbra fordult. Ám Tigris ezzel nem értett egyet…

Harmadik, az az befejező részéhez érkezve sem okozott csalódást a rajongóknak a Város-trilógia.

1956 őszén történt néhány fontos dolog a világban. Minket most természetesen az érdekel, hogy Marilyn Monroe Angliába utazott, hogy Sir Laurence Olivierrel leforgassa A herceg és a kóristalány című filmet.

Egy újabb tipikus Tony Scott film, amiben megtaláljuk készítőjének összes fontos ismertetőjegyét: gyors vágások, szűrők gyakori használata, Denzel Washington. Csupán egy dolog hiányzik. Maga Tony Scott.

Spielberg legújabb moziját annak egyik mondatának kifordításával tudnám jellemezni: Vannak fontos filmek és vannak kevésbé fontosak. A Hadak Útján az utóbbi.

Olyan könyvet akartam írni, amit nem akarsz az ágyad mellett tartani – írja Chuck Palahniuk a Kísértettek utószavában. Szerintem sikerült neki.

Frei Tamás nem okozott csalódást rajongóinak: A Bankár ugyanolyan izgalmas és érdekes lett, mint a szerző első regénye, A Megmentő.

Amikor meghalljuk ezt a szót, hogy középszerű, automatikusan valami rosszra gondolunk, pedig olyan alapvetően szórakoztató filmeket is takarhatnak, mint amilyen a Borotvaélen.

Egy gyerek számára a temető sok-sok veszélyt rejt, kivéve, ha az ifjút szellemek nevelik és megkapta a Temető Szabadságát.

Ahol a rum szinte olcsóbb az ivóvíznél és mindig van kivel inni, ott egy újságíró a paradicsomból igen hamar a pokolba zuhanhat.

Nem is olyan rég, egy tanárom azt mondta: gondolkodni nehéz. Jelen írásom tárgya is erre bizonyíték, de nem jelenti azt, hogy feltétlenül lehetetlen is.

Mindig tudtam, hogy Jason Voorhees és társai valójában meg nem értett lelkek, akik a véletlenek szerencsétlen körülményeinek áldozatai.

Gerard Butler el akarta készíteni a maga Véres Gyémántját és vérből nincs is hiány, de minden másból – főleg mértéktartásból – sajnos igen.

A Pandora dzsungel borította felszínén csupán egyetlen hely emelkedik a különleges erdő fölé. Egy magányos sziklaszirt, ami otthont ad a földi emberek kutatóbázisának.

Kedves Watson! Engedje meg, hogy felvázoljam legújabb esetünk konklúzióját, amiben ugyan nem kellett különösebben megerőltetnem agytekervényeimet, ellenben a fizikumomat és rekeszizmaimat annál inkább.

Hogyan élnénk meg, ha megtudnánk, hogy rákosok vagyunk és 50% az esélyünk a túlélésre? Joseph Gordon-Levitt nem tudja biztosra a választ. Szerencsére.

Egy újabb inváziós mozi, amiben E.T. távoli rokonai valamilyen ördögi szándékkal jönnek a bolygónkra, csak hogy a végén kioszthassunk nekik egy harmadik típusú pofont. Ezúttal azonban mindez gyakorlatilag UFO-k nélkül zajlik, méghozzá Moszkvában.