A Sötét Lovag eme idézete ha elsőre nem is tűnik úgy, de mindenképpen jól leírja azt a kilátástalannak tűnő helyzetet, amibe a koronavírus jelenleg a világot sodorta. Ha csak a mozi elmúlt bő száz évét vizsgáljuk, nem először néz szembe az emberiség világjárvánnyal, vagy háborúkkal, mégis a mostani - akár úgy véljük, hogy túlreagálja a média, a politikai vezetés, vagy az emberek az egészet, akár nem - mindenképpen eddig nem látott, új helyzetet teremt, aminek hatását még évekkel később is érezni fogjuk. Az alábbiakban azt igyekszem körüljárni, hogy hol tartunk most és mire számíthatunk az elkövetkezőkben.
Érdekes megfigyelni, hogy miképp fordult ki a világ mind a hét sarkából mindössze pár hét alatt. Ami csak egy távoli, megfoghatatlan járványnak tűnt, most a mindennapjaink részét képezi és gyökerestől felforgatta a hétköznapi életünket. A világvárosok utcái, terei, vendéglátóipari egységei jóformán üresen konganak, akárcsak a boltok polcai, ahol az utolsó darab babkonzervért is élet-halál harcot vívunk egymással, az orvosok, ápolók és nővérek a frontvonalban vívják nap mint nap a csatáikat, miközben a politika vagy könnyelműen, vagy figyelmeztető jelleggel igyekszik mindenkit nyugalomra inteni... feltéve, ha adott ország vezetése időben kapcsolt. 
Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy a filmipar most kivételesen előbb reagált, mint maga a társadalom. Amit elsőre csak rajongói túllihegésnek hittünk - vagyis hogy fújják le a 25. Bond-film, a Nincs idő meghalni premierjét a vírus terjedése miatt, már csak a nemzetközi sajtókörút miatt is, veszélynek kitéve a rajongókat és a stábot - arra az MGM váratlan gyorsasággal és meglepő józansággal reagált és az áprilisi premiert eltolta novemberre. Az ezt követő napokban erre hol csalódottság, hol pedig lesajnálás vette körül a filmet és természetesen megjelentek azok a "hiteles forrásból" származó pletykák is, amelyek szerint valójában a katasztrofális tesztvetítése miatt tolták el az egészet, hogy novemberig kipofozzák a mozit. Ez az attitűd pedig nem csupán a nézők, de a stúdiók részéről is érezhető volt, hiszen a járvány központjának számító Kínában számos sajtóeseményt, premiert lemondtak, továbbra is azt hihették a stúdiók, hogy elszigetelt esetről van szó. A világ legnépesebb országában. Ahonnan a bevételek nem egy produkciót húznak ki a pácból.
A félelem azonban érezhetően még a vírusnál is jobban terjedt és újságírók, szervezők egyre gyakrabban mondták vissza az előre meghirdetett eseményeket. A koronavírus iparra mért hatása viszont egyértelműen az elmúlt héten jutott új szintre. Olaszország határainak lezárása, a teljes vendéglátóipar, beleértve a mozihálózatok bezárása is önmagában jelzés értékű üzenet volt a világnak, hogy valami újjal, valami szokatlannal néz szembe - ha az nem volt elég, hogy a hamarosan ott forgó új Mission: Impossible forgatását felfüggesztették, a stábot pedig szélnek eresztették. Ezt viszont mindenképpen megfejelte, amikor a világ kvázi legkedveltebb színésze, a kétszeres Oscar-díjas Tom Hanks jelentette be a közösségi médiában, hogy ő és felesége, Rita Wilson tesztje a vírusra pozitív lett és két hetes karanténba vonultak Ausztráliában, ahol Baz Luhrmann új, Elvis Presley-ről szóló filmjét forgatták. (Azóta Luhrmann és családja is karanténba vonult.) És noha Hanks azóta is igyekszik napi szinten megnyugtatni mindenkit, hogy jól vannak, érdemes megvizsgálni az egész eset tömegpszichózisát. Ha egy számunkra ismert és szeretett személlyel történik valami, máris közelebbinek érezzük magunkhoz az egész fenyegetettséget - hiszen jelzi, hogy még egy ilyen nagy ember sincs biztonságban - és ez ijesztő.
Az amúgy is feszült helyzetet pedig ezzel egyidejűleg értelemszerűen egyfajta tűzoltás próbálta követni. Egy héttel a Hang nélkül második részének világpremierje előtt a rendező, John Krasinski bejelentette a premier határozatlan időre való eltolását, a Sony a húsvétra tervezett Nyúl Péter 2 bemutatót augusztusra tolta, Ridley Scott történelmi drámájának, a The Last Duelnek a forgatását Adam Driverrel, Ben Affleckkel és Matt Damonnal (utóbbi kettő forgatókönyvéből) felfüggesztette, majd a Disney is az utolsó pillanatban lefújta a Mulan, és a már két éve tologatott Új mutánsok bemutatóját és londoni premierjét. (Pont aznap, amikor jelen sorok írója a saját szemével látta, ahogy a londoni Leicester Square-en a Mulan premierjére próbálják összeácsolni a díszleteket.) És ugyan érezhető, hogy a stúdiók Bond elnapolása után igyekeztek nem tudomást venni az egészről, bízva abban, hogy idő előtt megoldódik a probléma és nagyobb a füstje, mint a lángja az egésznek, azonban a premiertologatás és felfüggesztés csak a legszükségesebb esetekben történt meg. A Fekete Özvegy májusi bemutatója jelen sorok írásakor továbbra is változatlan, miközben még Vin Dieselék egy egész évet toltak a Halálos iramban 9 premierjén, ezzel pedig a jövőre tervezett 10 rész is automatikusan csúszott egy évet. Azóta pedig napi szinten érkeznek a hírek a felfüggesztett forgatásokról: a Warner többek között a Mátrix 4-nek és a Matt Reeves-féle The Batmannek két hét szünetet rendelt el, de a Netflix is minden sorozatának és filmjének az elkészültét felfüggesztette (köztük a zászlóshajónak számító Stranger Thingsét is), ahogy a Disney is leállította a sorozatait, így a Loki, a WandaVision és a The Falcon and The Winter Soldier forgatásait is.
De hogy mennyire sokrétű is a szórakoztatóipar jellege, az sokak számára csak most válik egyértelművé: egy-egy filmet övező sajtókörút nem csak az interjúkat, hanem a különböző show-műsorokban való vendégeskedést, az azokra való felkészülést is jelenti. Daniel Craig már címlapokon jelent meg és levezette a Saturday Night Live aktuális adását, Billie Eilish betétdala - amely alapvetően elődeihez hasonlóan promóciós célt is szolgál - már rég kint van, Emily Blunt és Cillian Murphy is tiszteletét tette a fontosabb talkshowkban, amelyek jelenleg közönség nélkül futnak. A The Hollywood Reporter szerint a Nincs idő meghalni esetében csak a promócióra elköltött 50-60 millió dollár kidobott pénz volt, de a kései bemutató miatt a film vesztesége még nagyobb lehet. Az elemzők szerint a filmipar vesztesége idén meghaladhatja a 20 milliárd dollárt is.
Mert ha egy forgatás áll, az egyéb szakterületen dolgozókat akkor is fizetni kell, ha nem tudnak máshova elmenni. Példának okáért megint itt van a már emlegetett és sokat halogatott Új mutánsok: két éve be kellett volna mutatni, végül maga a rendező, Josh Boone szerint sem történtek meg az emlegetett utóforgatások (egy sem), azonban a film költségvetése majdhogynem megduplázódott. Avagy egy régebbi példa: Tim Burton soha el nem készült Superman filmje - amelyből végül egy képkockát nem forgattak - az előkészületi fázissal együtt 35 millió dollárba került, és ez az összeg ma lényegesen nagyobb lenne. A Shang-Chi (amelynek rendezője karanténba kényszerült vonulni), vagy A kis hableány munkálatainak a leállítása is napi durván 300 ezer dollárba kerül a stúdiónak filmenként. Rengeteg embernek - ahogy azt látjuk jelenleg a színházak bezárásának esetében is itthon - a megélhetését jelenti egy-egy film, vagyis most evidens módon nem a sztárgázsit bezsebelő színészekről, hanem a hangosítókról, világosítókról, technikusokról, díszletesekről, zenészekről és több száz, több ezer emberről beszélünk filmenként. Ha őket fizetés nélkül küldik szabadságra, azzal a mindennapi megélhetésük kerül kockára. De ugyanez igaz a filmes szakújságírókra (ahogy azt most láthatjuk itthon a VOX Mozimagazin példáján keresztül), hiszen premierek, illetve interjúk hiányában nincs miről írniuk, nincs mit megjelentetni, közönség hiányában pedig a moziknak sem éri meg nyitva tartani. Az amúgy is anyagi nehézségekkel küszködő CineWorld mozihálózat ( második legnagyobb a világon, amelynek a hazai Cinema City is a tagja) pedig komoly krízishelyzetbe kerül, ha a filmszínházakat be kell zárni.
Az egészben pedig mindenki számára továbbra is az a legijesztőbb, hogy nem látni a végét, mert ugyan egyes hírek szerint Kína már túl van a nehezén (amit vagy elhiszünk a jelenlegi helyzetért nem kicsit felelőssé tehető állami propagandának, vagy nem), Európába és az Egyesült Államokba csak most kezd begyűrűzni az egész. Azonban a politikai vezetés - mint amilyen a Trump-adminisztráció, vagy Johnson kormánya az Egyesült Királyságban - a helyzet kezelését továbbra is megnehezíti. Az új premierek, mint amilyen Vin Diesel Bloodshotja a vártnál jobban földbe álltak az észak-amerikai piacon, de a korábbi premierek is, mint a Sonic vagy az Előre is az ilyenkor szokásos 40-50%-os visszaesések helyett 60-70%-ot zuhantak. És ez a világjárványnak csak az első hete volt!
A kérdés az, hogy mi lesz ezek után, vagy mi történik, ha egyszer ezen is túl leszünk?! Merthogy túl leszünk. Mert sokan automatikusan a streaming (mint a Netflix, az HBO GO és az Amazon Prime) még nagyobb fellendülését várják mindettől, azonban ahogy azt fentebb is írtam, a jelenlegi helyzet, a forgatások beszüntetése őket is érinti és ha nem tudnak új tartalommal előrukkolni, az az előfizetőik elvesztésével jár majd. A folyamatos premiertologatások pedig a stúdiók több éves terveit boríthatják fel - nem is beszélve a bődületes mértékű adminisztrációról, ami a filmgyártáshoz szükséges, gondoljunk csak bele az adott helyszíneken való forgatás leszervezésébe és időhöz való kötöttségébe. Ebből a szempontból érthető tehát, hogy a Disney a kivárásra játszik a Marvel-filmjeikkel, mint ahogy a Warner Gal Gadot Wonder Woman 1984-ét és Christopher Nolan Tenetjét sem mozdította el egyelőre a nyári naptárából (ellenben a Sony elpaterolta a Venomot jövőre), azonban a napokban megkezdődő Legendás állatok 3 forgatását nemrég hivatalosan is elcsúsztatta a stúdió. Ugyanakkor már előkészületi fázisban lévő filmeket törölhetnek el, hogy a nagyobb presztízzsel rendelkezőknek teret biztosítsanak, elvégre a stúdiók életben maradásához elengedhetetlenek a profitábilis blockbusterek.
Az mindenesetre bizonyos, hogy ezután nem fog minden visszatérni a régi kerékvágásba, több szempontból sem. A mozi vs. streaming háborúban ez persze hosszú távon kedvezhet az utóbbinak, felerősítve az elmagányosodó, egyedüli nézőket, hiszen egy ilyen epidémiát követően miért akarnának ugyanolyan intenzitással moziba járni, ha az egy vírus esetében potenciális veszélyforrás?! Sokan mondhatják majd azt, hogy inkább maradnak a biztonságot nyújtó otthon falai között, ez pedig tovább áshatja a sírt a hagyományos, közösségi mozizásnak.
De ez még mindig csak egy lehetséges verzió, hiszen ahogy a Nagy Gazdasági Világválságot követően a nézők a musicalekbe, vagy 9/11-et követően a fantasykbe menekültek, úgy ezt követően is találhatnak maguknak valami új műfajt, ami akár a Marvel-féle könnyed képregényfeldolgozások további térhódításával is járhat, de az is lehet, hogy nem a szuperhősfilmek lesznek ezek. Például James Cameron évek óta húzódó Avatarjai - és úgy zusammen a könnyedebb sci-fi műfaja - még nyertesen jöhetnek ki ebből a szituációból és nézők menedéket találhatnak Pandora és a na'vik világában, amely a későbbiekben akár a műfaj reneszánszát, aranykorát is elhozhatja. (Ez persze csak hangos elmélkedés a részemről.) De Hollywood most garantáltan újratervezésre kényszerül, hiszen a fent említett félelem miatt a nézők nem szoknak majd vissza egykönnyen az amúgy is egyre csökkenő látogatottságú mozikba és ez csak akkor fog változni, ha a stúdiók valami olyat kínálnak, amit a streaming kínálatban nem találnak meg. A sorozatok esetében pedig (amelyek forgatását szintén leállították) a későbbiekben nagyobb fajta torlódást okozhat a járvány, hiszen ezek még inkább időhöz vannak kötve, amikor ősszel az új és a régi szériák aktuális szezonjai megkezdődnek. A Warner már leállította a szuperhős sorozataik (Supergirl, The Flash) forgatását, a Riverdale-ét pedig régebben, miután az egyik stábtag koronavírus-tesztje pozitív lett, de az Apple sem tett másként a Servant, a The Morning Show és a See második évada, vagy az Alapítvány feldolgozása kapcsán.
Ezzel együtt viszont az is jár, hogy a független, kis költségvetésű filmek és az azokat felkaroló fesztiválok, mint amilyen Cannes, Velence, vagy Torontó is veszélybe kerülnek, ahol nem egy később díjesélyes film debütje szokott megtörténni. Ez pedig az amúgy is válsággal küzdő Oscarnak csak még inkább ártalmas lehet, mind kínálatában, mind nézettségében.
Amit most Hollywood és a teljes filmipar tehet, hogy első körben kivárnak, míg kicsit tisztázódik a helyzet (ez talán a legnehezebb és a legköltségesebb), az amerikai stúdiók legnagyobb emberei, stúdiófejesei, producerei pedig leülnek egy hatalmas asztalhoz és elrendezik az elkövetkezendő évek fontosabb premierjeit, hogy eme válságos időkben nehogy még inkább maguknak ássák meg a sírt, egymást ütő filmbemutatókkal. A leállított filmek, sorozatok forgatásának kapcsán a készítők pedig kihasználják a plusz időt a forgatókönyv, a vizuális effektusok csiszolására. Arra pedig számíthatunk, hogy az álomgyár is megfogja őrizni a koronavírus mementóját akár dráma, akár vígjáték, akár Adam McKay-féle politikai szatíra formájában (vagy éppen trash filmként), ezzel is elősegítve nem csak a filmipart, hanem a minket is érő trauma feldolgozását. (Merthogy ez trauma! Akárhogy is nézzük!) Ennek ellenére a tényleges károk felmérhetetlenek az elkövetkezendő években (2022-re, 2023-ra realizálódhat a helyzet, ha csak nem lesz hosszan tartó a jelenlegi állapot) és nem lehet megmondani, hogy mennyiben a film minősége, az eltolt premier, vagy a mozizástól való félelem okozza majd a nézők távolmaradását az adott alkotástól. Annyit tehetünk, hogy ezután is a pénztárcánkkal szavazunk azokra a filmekre, amelyekért szeretjük mindazt, ami mozi. Addig viszont az egészség és a biztonság előrébb való bármely filmnél.