2018 utolsó napjához érkeztünk, ami nem is telhetne mással, minthogy számot adjunk az eltelt évről. Számunkra is hihetetlen, de több mint kétszáz kritikát írtunk idén (ebbe beletartoznak a film-, sorozat- és könyvkritikák is) és nem bántuk meg egyiket sem, bár akadnak olyan alkotások, amiket legszívesebben már másnap elfelejtettünk volna.
A lista megtekintése nélkül biztosan sokan a Bosszúállók: Végtelen háborút tippelik a legolvasottabb kritikánknak, pedig meglepő módon az első helyezett cikkét háromszor annyian olvasták, mint a Marvel gigaprodukciójáét - talán az Oscar-gála miatt. Az is említésre méltó információ, hogy a várakozásokkal ellentétben az első öt kritika nem csupán és kizárólag hatalmas költségvetésből készült nagyágyúkból áll, egyedül a Végtelen háborúnak sikerült felkapaszkodnia az ötös fogatig. Nézzétek és ámuljatok! (FONTOS: Ez nem a legjobb filmek listája, hanem a legnépszerűbbeké, így NEM minőség szerint rangsoroltunk.)
30. A Hangya és a Darázs (Török Tamás)
29. A hihetetlen család 2. (Török Tamás)
28. Az idegen (Kónya Sándor)
27. Expedíció (Kónya Sándor)
26. Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Török Tamás)
25. Venom (Pavlics Tamás)
24. Legendás állatok: Grindelwald bűntettei (Pavlics Tamás)
23. Tűzgyűrű: Lázadás (Pavlics Tamás)
22. Ready Player One (Török Tamás)
21. Slender Man: Az ismeretlen rém (Török Tamás)
20. Tomb Raider (Török Tamás)
19. Bohém rapszódia (Török Tamás)
18. Az első ember (Török Tamás)
17. A legsötétebb óra (Török Tamás)
16. Valami Amerika 3 (Török Tamás)
15. Az apáca (Péter Zsombor)
14. Démonok között 2 (Kónya Sándor)
13. Fekete Párduc (Pavlics Tamás)
12. Predator - A ragadozó (Szabó Dániel)
11. Napszállta (Kónya Sándor)
10. A szabadság ötven árnyalata (Pavlics Tamás)
"Persze lehetne azzal mentegetni a filmet, hogy de legalább jól néz ki, de attól, hogy a macskám egy döglött, oszlásnak indult patkánytetemet tesz le elém nagy büszkén ajándékba, még nem fogom kitenni az ablakba. Az előző részt is jegyző James Foley most is szépen meghajolt az "írónő" akarata előtt és a luxust amennyire csak lehet hivalkodóan mutatja be (10 percenként egy közeli Ana jegygyűrűjéről, amin még azt is látni hol ment neki a Titanic), ezzel viszont a legkevésbé sem lesz egzotikus, vagy vonzó a közeg, mint mondjuk egy James Bond-filmben..."
9. Solo: Egy Star Wars-történet (Török Tamás)
"A Solo: egy Star Wars-történet nem az az irány, amit a Zsivány Egyes elindított. A rajongók pedig egyszerre lehetnek elégedettek és csalódottak, hiszen Ron Howard filmje a maga szerethető, ámde felszínes módján szüntelenül ellát minket mindazzal, ami látszólag a Star Wars. Azt azonban nem állítanám, hogy tragikus lett a végeredmény, mind popcorn-moziként, mind Star Wars-filmként lehet élvezni a Solót."
8. Három óriásplakát Ebbing határában (Péter Zsombor)
"Tény, hogy nem tömegfilmről beszélünk, de aki vevő a különleges, merész témájú alkotásokra, az garantáltan jó lóra tesz a Három óriásplakáttal. Vicces, ugyanakkor tragikus, szórakozott, mégis teljes mértékben komolyan vehető. Amíg léteznek ilyen alkotók és alkotások Hollywoodban, addig van okunk reménykedni, mert a mozi él és virul, csak épp másféle óriásplakátokkal kell felhívni rá a figyelmet."
7. Deadpool 2 (Pavlics Tamás)
"Látni fogjátok, hogy a szívemet még jobban kifacsartam a kedvetekért, hogy a film végére kizárólag a regenerálóképességetekkel tudjátok csak használni a rekeszizmaitokat, feltéve ha még mindig vevőek vagytok minderre, valamint a bőséges vérengzésekre. Szív, lélek, látvány és humor. Közel tökéletes, mint az első álomrandid. Ez a Deadpool 2. Ez vagyok én!"
6. Jurassic World: Bukott Birodalom (Pavlics Tamás)
"Mert A Bukott birodalom kétség kívül egy érdekes filmes monstrum, amit megnézve érthető, hogy mi ragadta meg benne a spanyol Bayonát. Ugyanis a film egyik legnagyobb erénye, hogy nagyban nyit és kicsiben zár. A játékidő előrehaladtával folyamatosan szűkül a közeg és nő a feszültség és ez rettentő jól áll a filmnek (no meg a szériának) és egyből megérti az ember, hogy miért voltak képtelenek hozzá összehozni egy érdemi marketinget. Mert a vulkánkitöréstől sújtotta Nublar szigeten játszódó jelenetek a közvélekedéssel ellentétben nem a film első felét teszik ki, hanem jó, ha egyharmadát. "
5. Vörös veréb (Török Tamás)
"A film egy nagyon egyszerű példával élve olyan, mint a kedvenc rágónk, ami az első fél órában még kifejezetten kellemes, ám ahogy telik az idő, úgy veszik el minden íze, két óra után pedig kifejezetten idegesítővé válik a jelenléte. Francis Lawrence filmjének nincsenek ordító hibái, viszont utólag fogunk igazán rádöbbenni, hogy mennyire üres produkció a Vörös veréb."
4. Csillag születik (Török Tamás)
"Lady Gaga a vásznon is legalább annyira magabiztos, mint a mikrofon mögött, ezt már tudjuk. Azt is tudjuk, hogy kézzel tapintható a kémia közte és Cooper között, aminek eredménye egy egész izgalmas, de inkább emberi sikertörténet, amit Gaga személye tesz igazán hitelessé. Az elmúlt évek egyik legerőteljesebb romantikus drámájáról beszélünk, ám Bradley Cooper játéka és intelligens rendezői munkája az, ami megadta azt a lökést a Csillag születiknek, hogy hivatkozási alap lehessen a műfajban."
3. Hang nélkül (Pavlics Tamás)
"...Krasinski mozijának pont az egyszerűsége adja a nagyszerűségét, valamint az első perctől az utolsóig a nézőt a székbe szögező feszültsége. Elvégre egy ilyen pokoli helyen a legalapvetőbb érzelmi reakciók, mint a sírás, a düh, a nevetés, de még a testi fájdalom sem kifejezhetőek, máskülönben az ember életébe kerülnek és minden egyes lépését - szó szerint - meg kell terveznie, akárhova is menjen, akármit is csináljon. Ebből a szempontból is elképesztően feszült, találékony a mozi, ahogy a világát felépíti és benne típusfiguráit mozgatja."
2. Bosszúállók: Végtelen háború (Pavlics Tamás)
"Igen! Ez az a film, amire 10 éve vártál! Ez az a film, amelyben elolvadsz a gyönyörtől, ahogy Vasember, Doctor Strange, Pókember, Űrlord és a többiek csapatják, akár verbálisan, akár fizikálisan. És igen, ez az a szuperhősfilm, amelyben az igazi főszereplő maga az antagonista. Persze, kismilliószor hallottuk már és esetenként még működött is (nem is akárhogyan, lásd Magnetót), az a tézis, hogy minden gonosz a saját történetének a hőse. Thanos azonban - a kissé elkent háttér története ellenére is - valóban hisz a küldetésében, hovatovább van is benne bőven ráció (meg aktualitás), amelyért igyekszik mindent megtenni, mindent beáldozni, legyen annak bármennyire is fájdalmas az ára és pont ezért még valamelyest a szimpátiánkat is kivívja és pont ettől válik félelmetessé, no meg a CGI gúnyát maximálisan kitöltő Josh Brolin hathatós játéka miatt."
1. A víz érintése (Pavlics Tamás)
"Sally Hawkins, vagy a rendező kabalaszínészének számító Doug Jones (utóbbi most is 10 tonna smink alatt) szavak nélkül fejezik ki a szerelem tisztaságát éppúgy, mint a testiség őszinteségét, a végre érdemeinek megfelelően használt Richard Jenkins egy-egy fájdalmas pillantásában benne van a karakter egész drámája éppúgy, mint Octavia Spencerében, miközben Michael Stuhlbarg most is hozza egy fontos mellékszerepben a szokásosan magas minőséget. És természetesen ott van Michael Shannon, aki szexizmusával, arroganciájával, vagy ridegségével éppen annyira ijesztő, mint felbőszült dúvadként és akitől garantáltan megfagy az ember (vagy tengeri lény) ereiben a vér."
Mi a véleményetek a kritikák helyezéséről? Ti mindet olvastátok?