Nehéz megállni, hogy ne csapjon át a visszaemlékezés pátoszosságba, hiszen 2010-ben egy kicsiny blogként, egészen más néven (CineStar) és mindösszesen pár fővel kezdtünk el foglalkozni a filmvilág dolgaival, ma pedig rengeteg átdolgozott délután, kollektív nevetés, fájdalmas pillanat és remek emberek csatlakozása/távozása után itt tartunk: a Puliwood ötödik évfordulójánál. Olyan, mintha ezer év telt volna el azóta, hogy 2016. május 16-án megírtam a "Helló, itt van a Puliwood!" című bejegyzést, amely igyekezett felhívni a filmszerető közösség figyelmét, hogy egy régi-új kutya érkezett a környékre, és eltökélt szándéka, hogy minél többen ugassák vele együtt Hollywood holdját. Így is történt, Facebook oldalunk már közel 22 ezer követőt tudhat magáénak, a Puligánok csoportunkban pedig pörög az élet, ezekért végtelenül hálásak vagyunk. Csakúgy, mint értetek: azért, hogy nap mint nap olvastok minket és visszajeleztek, akár pozitívan, akár építő jelleggel.
Úgy éreztem, hogy a lehető legjobb módja az 5. születésnapunk megünneplésének az, ha minden szerkesztő kiválasztja a kedvenc tartalmát az elmúlt évek terméséből, viszont főszerkesztőként megengedtem magamnak azt a luxust, hogy elkövessek két turpisságot. Egyrészt nem választottam ki egy konkrét cikket a megszámlálhatatlanul sok közül, az én kedvencem inkább a szóban forgó öt év lett a maga minden örömével, bánatával és izgalmával. (Persze ha nagyon választanom kellene, akkor a Puliwood saját vetítését mondanám, ahol együtt szórakoztunk a Talpig fegyverben című Daniel Radcliffe filmen). Másrészt erről a jelenlegi íróink sem tudtak (meglepetés!), de a megkeresésemre páran a korábbi szerkesztők közül is kiválasztották a kedvenceiket, hogy együtt ünnepelhessék velünk ezt a szívmelengető mérföldkövet.
Bagi Levente - Bécsi kiruccanás
Számtalan olyan lehetőséget kaptam a Puliwood által, amelyeket az emberek többsége nem tud megtapasztalni. Ezek közül a premier előtti sajtóvetítések csupán a jéghegy csúcsát jelentik. A kulturális programok, interjúk és legfőképp a kvízek, amikor a közösség tagjaival találkozhatunk mindig feledhetetlen élményeket jelentenek. Mindezek közül számomra a Bécsi Comic-Conon tett látogatás nyújtotta a legegyedibb tapasztalatokat, hiszen éveken keresztül csak olvastam és beszámoltam hasonló rendezvényekről, most azonban végre én is ott állhattam a rokonlelkű geekek tömegében. Persze Bécs azért jó messze van San Diegótól, de az én szememben az eredeti Comic-Con kistestvére is óriásinak tűnt. A dolgokra való rácsodálkozás mellett feladatom volt a Puliwoodot képviselni, és noha továbbra is inkább a kamera mögött érzem otthon magam, igyekeztem átadni nektek a rendezvény hangulatát. A tortára a habot az tette fel, hogy a Trónok harcából ismert Eugene Simonnal is interjúzhattam egyet, ami rutintalan izgulásom ellenére is remekül sikerült. Remélem, hogy a Budapesti rendezésű esemény is legalább ennyire színvonalas lesz és azok is megtapasztalhatják a Comic-Con élményt, akiknek Bécs már túl nagy távolság.
Péter Zsombor - Toplista: Az évtized legjobb horrorfilmjei
Mint az oldal (egyik) első számú horrorfogyasztója, rögtön lecsaptam a témára, amikor felvetődött az ötlet egy ilyen cikkről. Összeállítottam egy nagyjából 30 filmből álló magot, majd néhány kolléga segítségével kialakult a címlista és megszületett a végleges sorrend. Akadtak apróbb viták, voltak helyezések és filmek, amikhez ragaszkodtunk, ugyanakkor folyamatosan történtek apróbb változások. A végeredmény lehet megosztó, mint maga a műfaj, de egy változatos, sokszínű lista született, amin képviselteti magát a modern horror színe-java. Nagy élmény volt összehozni, igazi csapatmunka, amire büszke vagyok.
Török Tamás - Tenet kritika
Az oldal megalakulása óta már annyi kritika és egyéb cikk van a hátam mögött, hogy nehéz mindent fejben tartani - hát még ha a kollégák írásait is számításba veszem. A "kedvenc cikk" mibenlétét több oldalról is meg lehet fogni, az én felfogásomban viszont a leginkább szeretett írás mindig az volt, ami által egyértelműen éreztem, mennyit fejlődtem szakmailag és íróként is az elmúlt évekhez képest. A tavaly publikált Tenet kritika tipikusan egy ilyen szerzemény volt, ami egyébként a leggyorsabban közölt írás is volt Christopher Nolan inverziós kémfilmjéről. Ez önmagában mit sem érne persze, ha a kritika minősége nem ütné meg a mércét, de úgy érzem, sikeresen világítottam rá a Tenet azon kettős természetére, ami alaposan megosztotta a nézői véleményeket. Emellett azokat az erényeit is sikerült talán megvilágítanom, amik egyébként a későbbi újranézések során egyre markánsabban kirajzolódtak, és melyek miatt számomra egy piszok emlékezetes filmélményként maradt meg a Tenet.
Pavlics Tamás - Kszi, Simon kritika
Sokat gondolkoztam, hogy a Puliwood elmúlt 5 éve alatt melyik volt a kedvenc írásom. Őszintén szólva nem sok van, mert ritkán vagyok elégedett önmagammal, de a Kszi, Simon kritikájára több szempontból is büszke vagyok. Az egyik, hogy ebből idéznek a DVD és Blu-ray borítón, ami azelőtt és azóta se fordult elő velem. A másik pedig, hogy a film különösen fontos a számomra. Ezt csak sejtettem, amikor nem sokkal a premier előtt elolvastam a könyvet, egyre inkább gyanítottam, amikor nem ment ki a fejemből a soundtrack, de miután egy derűs áprilisi napon elbattyogtam a Coventry szélén található Showcase Cinema premier előtti vetítésére és a végén a közönség tapsviharban tört ki… tudtam, hogy beleszerelmesedtem ebbe a filmbe és hogy ezt a kritikám (/ömlengésem) minden betűjében át akarom adni. Ugyan az alatta olvasható kommentek sokszor lelomboztak és úgy éreztem, hogy feleslegesen szenvedtem vele egy egész éjszakán át, hogy tökéletesre csiszoljam, miután Szabó "Szada" Dániel barátom megemlítette, hogy hallotta, amint a vonaton pont ezt a kritikát dicséri két lány… az még a fentieknél is felemelőbb érzés volt.
Hegedűs Attila - Telivérek kritika
2018 nyarának végén volt szerencsém Anya Taylor-Joy és Olivia Cooke közös filmjének, a Telivéreknek az első és egyben utolsó hazai vetítésén részt venni. Mai napig imádom a filmet, abban az évben ez volt a kedvencem, és néhány ismerősömnek írtam is róla egy gyors kritikát. A visszajelzések alapján pedig annyira jónak tűnt, hogy megkerestem vele a Puliwood főszerkesztőjét, Szadát, hogy nem tartanak-e igényt egy ilyen írásra. Szada azonnal mondta is, hogy nem… és innentől tartozom én is ehhez a szerkesztőséghez. (Egyébként Kónya Sándor kollégám egy szenzációs kritikát írt a filmről, mindenképp olvassátok el.) Ha mindenképp ki kellene emelnem egy olyan írást a fentin kívül, ami számomra mérföldkő a Puliwood szempontjából, akkor nem tudnék választani. Az Apokalipszis most, A Bly-udvarház szelleme, az Álom doktor, A 22-es csapdája, a Még egy kört mindenkinek vagy éppen az Ollókezű Edward is mind-mind ékes példái annak, hogy milyen nagyszerű emberek milyen szenzációs írásokat tudnak felmutatni.
Goretity Dániel - A műfajkeverés határai
A Pulihoz való csatlakozásom idején, 2018 nyarán azzal a célzattal (is) kerestem fel Szadát, hogy szeretném informatív, forgatókönyvírásra fókuszáló cikkekkel segíteni és szórakoztatni az olvasókat. Úgy voltam vele, hogy idehaza kevés értelmes szakirodalom található meg magyar nyelven, szóval ezen mindenképp szerettem volna változtatni. Ugyan sikerült számtalan, íráshoz kapcsolódó témában a számat tépnem, a választásom viszont most egyértelműen "A műfajkeverés határai" című írásomra esett. Mindig is kifejezetten érdekelt a zsáner elmélet és szerettem volna a megújulásuk kapcsán egy érdekes és komplex cikket lerakni az asztalra ami úgy érzem, sikerült is.
Buzsik Kriszti - Jótékonyságra buzdítunk
Rengeteg az anyag, de nem volt nehéz választani: egyértelműen az a közös cikkünk a kedvencem, amelyben jótékonyságra buzdítjuk az embereket. Rég elfogadtam, hogy a kritikaírás olyan tevékenység, ahol nem lehet mindenkinek megfelelni, és az írásaim valószínűleg csak a közönség egy kis rétegét fogják elérni és érdekelni. A fent említett cikknél éreztem igazán, hogy van haszna annak, amit a szerkesztőségben csinálunk, mert az ajánlókba egyénileg is ki-ki beletette a személyisége egy darabját az alapján, hogy kit választott, a szervezetek mégis bárki számára inspirálóak lehetnek.
Kátai Levente - The Good Place kritika és elemzés
Hiányérzetem maradt volna, ha életem egyik legmeghatározóbb sorozatáról, a The Good Place-ről csak egy kritikát írok, amelyben rébuszokban kapargatom a sorozat felszínét, és nem beszélek róla úgy, ahogy a széria mélysége megérdemelné. A The Good Place spoileres elemzésében azok a gondolatok ömlöttek ki, amik évadról évadra halmoztam fel magamban, raktároztam el különféle elemzéseket, kibeszélőket olvasva, és állt össze, miért is olyan nagyszerű az, amit átad ez a sorozat. Idehaza nem olyan elterjedt a széria, ahogy megérdemelné, és nem is nagyon láttam, hogy mások foglalkoztak volna vele ilyen behatóan, ezért mind a sorozat, mind annak elemzése közel áll a szívemhez, és ha csak pár embert közelebb tudtam hozni a The Good Place tanulságához, az már bőven megérte.
Hegyi Balázs - A Golden Globe botrány
Mivel én még csak két éve vagyok a Puliwood olvasója, sőt mi több, a szerkesztőséget is csupán január óta erősítem, egy rendkívül friss cikket választottam kedvencül. A Golden Globe-ot évek óta körüllengő feszültségről, illetve annak aktuális hozadékairól nem láttam még egy olyan összeszedett és részletesen kidolgozott magyar nyelvű írást, mint Milány Botondét. Ha valaki a napjainkban kirobbant botrány miértjére keresi a választ, ő azért, ha valaki viszont az aktualitásokon túlmenően egy átfogóbb képet is szeretne kapni a gáláról, ő amiatt olvassa el feltétlenül. Sok ilyen cikket kívánok magunknak továbbra is!
Fonyódi Noémi - Bosszúállók: Végjáték szerkesztőségi kritika
A közhiedelemmel ellentétben ritkán akad olyan film, amit nemcsak, hogy mindenki megnéz a szerkesztőségből, de átlagon felülinek értékeli. A Bosszúállók: Végjáték ilyen volt. Borzasztóan különböző személyiségek vagyunk, teljesen más ízlésvilággal, másfajta műfajokat szeretünk és nézünk. Van, aki inkább az indie filmeket szereti, míg mondjuk én a sorozatok kedvelem. Ennek ellenére rengeteget elmond egy filmről, ha egymástól függetlenül jónak értékelünk valamit és nagy az egyetértés abban, hogy valamilyen szinten korszakalkotó művet láttunk. Ez is mutatja, mennyire kis összetartó közösség vagyunk, vannak ellenvélemények és heves viták, mégis összetart minket a filmek és sorozatok szeretete. Tudom ez mennyire nyálasan hangzik, mert az, de akkor is szuper egy olyan szerkesztőséghez tartozni, ahol tiszteljük és elfogadjuk a másik véleményét. Sokszor élcelődünk egymás idiótaságán és azért kapja az ívet mindenki rendesen, de a nap végén abban mindannyian egyetértünk, hogy szeretjük, amit csinálunk. (Pavlics igazából nem, őt a Disney pénzeli, azért van csak itt...)
Kónya Sándor - 3 in 1: Mielőtt-filmek
A legtöbb cikknél azt érzem, hogy jó érzés megírni, de amikor az ember olyan filmről/filmekről ír, ami közel áll a szívéhez, az mindig hálásabb ügy az átlagnál. Nekem ilyen volt Richard Linklater Mielőtt-trilógiája, amit nagy örömmel néztem újra és még nagyobb örömmel kezdtem el írott szavakba önteni azt, hogy miért olyan kedves a szívemnek (és milyen érdekes, mennyire nehéz sokszor írni olyanról, amit imádsz). Ilyen cikkek írásakor mindig azon vagyok, hogy éreztessem, mennyire lelkes vagyok, mennyire imádom az adott művet, valamint hogy átadjak valamifajta tudást és a magam perspektíváját. Végső soron pedig remélem, hogy az olvasó is nyer valamit és nem csak én veregetem meg a magam vállát képletesen.
Milány Botond - The Mandalorian és a rajongás sötét oldala
Az elmúlt évek során rengeteg jobbnál-jobb cikket és véleménycikket olvashattunk írótársaim leütéseiből, így nem igazán tudnék csak egyet kiválasztani közülük. De mivel most ez a feladat, így nem volt más választásom, ezért pár óra keserves szortírozgatás után végül Pavlics Tomi kollégám véleménycikkére esett a választásom, amelyben nemcsak a The Mandaloriant járja körbe, hanem az egész Star Wars-világot, valamint az ehhez kapcsolódó rajongás jó, de főleg rossz oldalát, teszi mindezt érdekes, informatív és kellően körültekintő formában. Ráadásul terjedelmessége ellenére egy percig nem érződik száraznak a szöveg, hanem olvastatja magát az egész.
Kovács Gergő - Vikingek sorozatkritika
Nem kis kihívás kiválasztani egyet a Puliwoodon született anyagokból, főleg, ha egészen a 2016-os csatlakozásomig tekintek vissza. Kifejezetten kedvelem azokat a szerkesztőségi cikkeket, amikor egy-egy körkérdésre felel mindenki, hiszen ilyenkor nagyon élesen megnyilvánul az a sokféle ízlés és érdeklődés, ami a csapatot jellemzi (nemrég például a filmvilág imádni való rohadékjainál). A személyes kedvenc anyagaim mégis az utóbbi időben születtek: nagyon élveztem elmerülni a Star Wars animációkban, hogy gyorstalpalószerűen áttekintsem a Mandalore teljes krónikáját lefedő sorozatrészeket, vagy éppen összeszedni pár érdekességet Timothée Chalamet-ról, aki véleményem szerint az egyik legígéretesebb feltörekvő fiatal színész. A legizgalmasabb lehetőséget azonban akkor kaptam, amikor a Vikingekről írhattam átfogó sorozatkritikát - bár a vikingek aranykorát bemutató széria látott már szebb napokat is, számomra nagyon meghatározó élményt nyújtott, ezért különösen örültem a kritika alatt kialakult diskurzusnak és eszmecserének, ami mindig nagyon tanulságos.
Molnár Dávid - Évadkritika: The Boys 1. évad
2019 nyarának utolsó hónapjára valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki bőségesen jól lakott az MCU-val, valamint az annak sikereit kínosan imitálni vágyó DC-képregény adaptációkkal. Tíz évnyi non-stop szuperhősözönt követően arra lettem figyelmes, hogy az egykori izgatottság tova tűnt, és a filmvásznon ugyanannak a forgatókönyvnek az n+1-edik iterációját látom viszont. Semmi innovatív szándék, csak a már jól bevált recept egy-egy újabb díszítő mázzal leöntve. Teljesen véletlenül ültem le mindezek után a The Boys elé - a trailereket elkerültem, és mindenféle plusz információt is meghagytam az internet bugyraiban. Szűzies naivitással estem neki Hughie és Billy Butcher kalandjainak, ami végre olyat tudott nyújtani, amit a nagyvásznon már lassan több mint 10 éve nem éltem át: meglepő és merész húzásokat egymás után, melyek visszaadták a reményemet a posztmodern álkreativitással és unalommal szemben. Az első évadot, és az arról írt kritikámat mindig jó szívvel veszem elő, hiszen a The Boys egy akkor éppenséggel a csúcsán járó trenddel szemben állított görbe tükröt - tette ezt pofátlanul szórakoztatóan és igényesen.
Jasinka Ádám - A Végtelen háború 13+2 legviccesebb pillanata
Nem volt nehéz dolgom, az én kedvenc cikkem egyértelmű. A Bosszúállók: Végtelen háború baromi jó élmény volt, szinte minden létező formában megnéztem a moziban, ötször biztosan láttam nagyvásznon, és otthon is még legalább kétszer megcsodáltam, ahogy Porsche marad kedvenc hőseimből. A Végtelen háború azonban nem csak eposzokba illő volta, hanem remek humora miatt is emlékezetes maradt számomra, a 13+2 humoros pillanatról írt cikkem szintén.
Gaál Alexander - Tizenöt hírhedt filmes pszichopata
Kiválasztani egyetlen cikket az elmúlt öt esztendő megannyi nagyszerű írása közül piszkosul nehéz feladat. Pláne, ha a lehetséges jelöltek mindegyikében van valami, ami így vagy úgy, de többlet jelentéssel bír az ember számára. Szóval megpróbálkozva a lehetetlennel, mindenféle praktikát félretéve szimplán csak ráböktem arra az egyre, amelynek az elkészülésé legalább olyan izgalmas folyamat volt, mint a végeredmény maga. Tudat alatt valahol már a legelején nyilvánvaló volt, hogy végül A tizenöt hírhedt filmes pszichopata, akiktől kiráz minket a hideg címre keresztelt cikk lesz a befutó, hiszen az irományban felbukkanó jelöltek kiválasztása közben lezajlott eszmecserék, hellyel-közzel talán még egy klasszikus Agatha Christie-féle történetben is megállták volna a helyüket. Abból a szempontból legalábbis mindenképp, hogy a rendre felbukkanó egyet nem értéseink ellenére, végül nekünk is sikerült elcsípnünk a magunk pszichopata hajlamokkal rendelkező gyanúsítottjait.
H. Kéri Anita - Sharknado 4
Nagyon szerettem azt a feladatot, amikor a Baby Driver kapcsán összeállítottuk egy napunkat zenékből, vagy amikor kipróbálta magát a szerkesztőség szinkronszínészként, és Aprics László rendezésében levonhattam magamnak a következtetést, hogy nem mennek a sustorgós szavak. Emlékezetes marad számos sajtóvetítés is, ezek közül kiemelkedik a szerkesztői csapat miatt a Trollok vetítése, amit főleg a hozzáfűzött saját poénjaink miatt röhögtünk sírva végig, valamint egy igazán nagyszerű film is, az Éjszakai ragadozók, ami mind filmélmény szempontjából, mind pedig az azt követő beszélgetés miatt Török Tamás kollégámmal az egyik legszebb pulis élményem marad. De ha már nosztalgia és indulás, akkor számomra ez egyet jelent a legelső pulis kritikámmal, a Sharknado 4-gyel. Drága főszerkesztőm feltette a kérdést, hogy ki akkora állat, hogy elvállalja, én pedig fejest ugrottam a cápáktól hemzsegő pokolba. De hogy igazán felkészült legyek, előtte ledaráltam az első három filmet is. Ha most visszatekintek az életem komolyabb kihívásaira, iskolai felvételik, zongoravizsgák, mérnöki diploma, gyereknevelés stb., akkor egyértelműen erre vagyok a legbüszkébb.
Bacs Veronika - Csengetett, Mylord? közönségtalálkozó
Fantasztikus volt a Puliwood indulásánál jelen lenni, és végignézni annak fejlődését. Nagyon jó lehetőséget biztosított az oldal abban, hogy szabadon, különösebb kötöttségek nélkül gyakorolhassuk a cikk- és kritikaírást. Pavlics Tamás, Török Tamás, és a többi kritikusunk szerintem más oldalakkal összevetve is kimagasló színvonalat képviselnek. A saját írásaim közül számomra a legélvezetesebb azt hiszem a Csengetett, Mylord? budapesti közönségtalálkozójának a beszámolója volt, illetve a 10+1 téma a magyar történelemből, melyből szívesen néznénk egy filmet. A mai napig nagyon hálás vagyok annak, hogy mind a Puliwood szerkesztősége, mind a közönség lelkesen fogadta ezeket a cikkeket. Megtisztelő volt ennek a lelkes és odaadó csapat tagjának lenni.
Som Balázs - First Reformed
Tőlem egy ideje nem láthatott senki írást, mégis itt vagyok és ebben a pár sorban szeretném kifejezni a hálámat és egy személyes beszámolón megmutatni, hogy nem véletlenül létezik a Puliwood már öt éve, és hogy ez csak egy állomás a soron következőkig. Azért érzek hálát, mert annak idején lehetőséget kaptam, sőt platformot, hogy a filmek iránti rajongásom kinyilatkoztassam, mindezt egy támogató és hozzám hasonlóan megszállott rajongókból álló közösségben. A felkérés az volt, hogy írjak pár sort egy számomra emlékezetes anyagról, ezt viszont nem tudom úgy megírni, hogy ne egy-egy személyhez köthető stílus jusson eszembe. Ha csak a számomra azóta is fontos, First Reformed-ről írt kritikámra gondolok - de igazából bármelyiket említhetném - akkor mindig az járt a fejemben, hogy a csapat nívóját képviselő szöveg legyen: gördülékeny legyen akár egy Török, lényegre térő akár Szadáé, tükrözni tudjam a mozi iránti szeretetem, mint Kónya és persze ne legyen olyan hosszú, mint Pavlicsé. Utóbbi csipkelődésem is csak abból a tiszteletből fakad, amit az oldal szerzői, és egyúttal mondhatom: barátaim felé szerettem volna kifejezni. Remélem még megannyi szenvedélyből fakadó írást olvashatok tőletek!
Nagy Zoltán - Ismertetők
Mint egykori Puli-szerkesztő, igazán megtisztelő számomra, hogy pár mondatban én is megoszthatom gondolataimat az Olvasókkal a Puliwoodról. Noha utolsó cikkemet bő 3 éve írtam (ami legalább annyira megdöbbentő, mint a tény, hogy már öt év telt el az oldal elindulása óta… hogy repül az idő!), ennek ellenére mind a mai napig fontos része a mindennapjaimnak a Puliwood. Ha jól összeszedett, igényesen megfogalmazott filmhírekre, minőségi kritikákra, cikkekre vagyok kíváncsi, irány a Puliwood. Külön öröm számomra (az egykori könyvtáros "bácsi" számára), hogy egy ideje már nem csak filmekkel, de könyvekkel és képregényekkel is foglalkozik az oldal. Örök kedvenc rovatom az ISMERTETŐK, a jobbnál jobb toplistákkal és a filmekről, színészekről szóló listába szedett érdekességekkel. Boldog születésnapot kedves Puliwood! Örülök, hogy jelen lehettem, amikor kis kölyökkutyaként megtetted első lépéseidet, s kívánom, hogy még nagyon sokáig legyél a hazai filmrajongók hűséges társa!
Nektek mi a kedvenc tartalmatok a Puliwood elmúlt öt évéből?