Ezek voltak a Puliwood legolvasottabb kritikái 2019-ben

|

Vajon a Bosszúállók: Végjáték lett az első? Hányadik helyet sikerült megcsípnie a Jokernek? Felkerült a listára a Marvel Kapitány? Benne van az első tízben a Shazam? Tarts velünk és derítsd ki!

Ismét egy év végéhez érkeztünk, ami újfent azzal telik, hogy számot adunk az eltelt 365 napról. Egészen elképesztő, de több mint kétszáz kritikát írtunk idén (ebbe beletartoznak a film-, sorozat-,  könyv- és képregénykritikák is) és nem bántuk meg egyiket sem, bár akadnak olyan alkotások, amiket legszívesebben kitörölnénk az emlékezetünkből (rád nézünk, Macskák!). 

Hirdetés

Mielőtt legörgetnétek, tippeljétek meg magatokban, hogy mi volt a legolvasottabb kritikánk. A Bosszúállók: Végjátékra voksoltatok, ugye?  Meglepő, de számos blockbuster csúszott ki a Top 10-ből és kerültek be kisebb költségvetésű darabok vagy kevésbé várt alkotások. Nem fogtok hinni a szemeteknek, amikor meglátjátok a rangsort. (FONTOS: Ez nem a legjobb filmek listája, hanem a legnépszerűbbeké, így NEM minőség szerint vannak felsorolva.)

30. Aladdin (Pavlics Tamás)
29. John Wick: 3. felvonás - Parabellum (Kónya Sándor)
28. Bird Box (Török Tamás)
27. Terminátor: Sötét végzet (Kónya Sándor)
26. Az oroszlánkirály (Gaál Alexander)
25. Végtelen útvesztő (Goretity Dániel)
24. A kedvenc (Török Tamás)
23. Csillagok határán (Kónya Sándor)
22. Pókember: Idegenben (Pavlics Tamás)
21. Kedvencek temetője (Török Tamás)
20. Drakulics elvtárs (Török Tamás)
19. Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány (T. Tamás)
18. X-Men: Sötét Főnix (Pavlics Tamás)
17. Két lépés távolság (Goretity Dániel)
16. Shazam! (Pavlics Tamás)
15. Az - Második fejezet (Török Tamás)
14. Fehér éjszakák (Péter Zsombor)
13. Alita: A harc angyala (Török Tamás)
12. Star Wars: Skywalker kora (Pavlics Tamás)
11. Üveg (Pavlics Tamás)

10. Neverland elhagyása (Kónya Sándor)

"A Neverland elhagyása további kérdéseket is felvet, hiszen közvetve ugyan, de kettéválasztja az embert és a zenészlegendát és ez az, aminek végrehajtására sokan képtelenek. Lehet-e egyáltalán különválasztani a kettőt egymástól? Lehet-e egy olyan ember művészetét élvezni, akiről ismeretes, hogy ártott másoknak? Mondhatjuk, hogy egy művészeti alkotás bizonyos értelemben önálló életet él, de ez csak egy bizonyos pontig érvényes. Van egy határ, ami után fel kell tennünk magunkban a kérdést: ha én rajongok ennek az embernek a művészeti tevékenységéért továbbra is annak ellenére, amit tett, azzal vajon csak a művészetét támogatom, vagy a művészetével együtt magát az embert is?"

9. Vihar előtt (Péter Zsombor)

"A fentiekből úgy tűnhet, hogy a Vihar előtt pocsék lett, de nem akarom senki kedvét elvenni a megtekintéstől, mert mint mondtam, megosztó film lesz. Könnyen lehet, hogy a fordulatok és a félrevezető történet másnál működni fog, nálam sajnos nem így lett. Itt pedig nem azzal van a baj, hogy nem egy szimpla thrillert kaptam, sőt, szeretem, ha egy mozi még meg tud lepni, de ha így teszi, akkor inkább maradt volna a tradicionálisabb vonalon. Knight remek író és rendezőnek sem utolsó, de itt túl sokat akart, innováció helyett pedig egy zavaros, túlgondolt sztorit talált ki. A nagy hal ezúttal nem akadt horogra."

8. Mi (Török Tamás)

"Lupita Nyong'o már önmagában megér egy misét és egy nézést egyaránt, hiszen az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő színésznő karrierje legösszetettebb és erőteljesebb alakítását tudhatja maga mögött, amit tényleg öröm és élmény nézni. A Mi továbbá kísérletezik bőven a műfaj eszközeivel, amikor pedig minden klappol, akkor olyan gyönyörűen fényképezett és megkoreografált jelenetek születnek, mint Nyong'o tánca önmagával az 'I Got 5 On It' frenetikusan menő és zseniális feldolgozására. [...] Jordan Peele nagyon furcsa horrorja egy igazi jelenség, ami már önmagában ezerszer jobb, mint a középszerűség. Bízom benne, hogy mindig hasonlóképp nyilatkozhatunk az Oscar-díjas rendezőről, mert a Mi összességében, ha nem is drasztikusan, de elbizonytalanított kissé."

7. Zöld Könyv - Útmutató az élethez (Péter Zsombor)

"Örömmel tapasztaltam, hogy Farrelly-nek sikerült meglepnie. Tény, hogy itt is megvannak a bevett sémák a rasszizmus szemléltetésére, illetve ki lehet következtetni, hogy hova fog kilyukadni a történet, de amíg oda eljutunk, az nem semmi. Tegyük félre a botrányt, mondván a film nem követi hűen a valós eseményeket. Itt ugyanis az üzenet a lényeg, az pedig ebben a formában tudja elérni a legnagyobb hatást. A Zöld könyvnek óriási szíve van, remek humorral operál és a drámát is ügyesen használja. Tipikusan olyan alkotás ez, amit szinte végig fülig érő szájjal nézünk, és utána el tudjuk hinni, hogy az emberiség nincs elveszve. Az ilyen filmekre pedig nagy szükségünk van!"

6. Marvel Kapitány (Pavlics Tamás)

"A Marvel Kapitánynak ugyan megvannak a maga szívet melengető pillanatai (a rajongók garantáltan az első percben elmorzsolnak egy könnycseppet), ahogy a vicces momentumai is, mégis az MCU olyan "szégyenpadjára" került fel, ahol ott várja az első két Thor, A hihetetlen Hulk, vagy a legutóbbi A Hangya és a Darázs. Az első stáblistás jelenet csak aláhúzza a film részben megkésett mivoltát, részben kényszeredett felvezető jellegét az áprilisi Végjátékra, és noha főhősnőjében bőven rejlik potenciál, erre a filmre mégis elsősorban egy vörös macsek miatt fogunk emlékezni."

5. Így neveld a sárkányodat 3 (Pavlics Tamás)

"Fogatlan és a Fényfúria kezdeti románca - John Powell ezúttal már sokkalta inkább komolyzenébe hajló, fantasztikus zenéje kíséretében - egyszerre hasfalszaggatóan vicces és szívet melengető. A látvány ehhez mérten pedig már helyenként a valósággal kokettál, annyira rá lehet csodálkozni a pelyhedző állakra, a sárkánypikkelyekre (vagy a minden eddiginél macskásabb sárkányokra), esetleg a homokra, vagy a vízre. De a film legnagyobb dicsősége mindenképpen az, hogy sikerült egy viszonylag egységesen magas színvonalat megőriznie a zárlatra, amely mese- és élőszereplős trilógiáknak is csak keveseknek sikerült, ezzel pedig Hablaty és Fogatlan felvételt nyert az animációs filmek Valhallájába. De elsősorban mégiscsak a szívünkbe. "

4. Ad Astra - Út a csillagokba (Török Tamás)

"Brad Pitt azzal együtt is halálosan profi és meggyőző, hogy a film személyesebb, drámai oldala sem tudott megfelelően működni. McBride jó mélyre elásott, de egyre felszínre törő belső vívódásai és azonosulható dilemmái együttes erővel elérik, hogy szívünkön viseljük az asztronauta sorsát. Ez nem jöhetett volna létre Pitt finom, olykor zavarba ejtően személyes játéka nélkül. Minden túlzás nélkül, sokszor pusztán egy apró, de észrevehető szemöldökrándulással is képes közvetíteni Pitt, hogy most bizony alaposan megborult az egyensúly karakterének belső világában. Ebből a következetes és árnyalt színészi teljesítményből pedig csak profitálni tudott az Ad Astra, azzal együtt is, hogy a film személyes szálából közel sem hozták ki mindazt, ami például a fináléban is ott bujkált. "

3. Joker (Gaál Alexander)

"Elnyomott álmokból, meg nem értett érzésekből márpedig megszámlálhatatlanul sok gyülemlett fel Fleckben, aki a nevetéséhez hasonlóan mindent megtesz azért, hogy úrrá legyen rajtuk, egy sor rajta kívül álló ok miatt pedig Gotham egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedő állapota az események egy olyan megállíthatatlan láncolatát indítja útjára, ahonnan egyszerűen már nincsen visszaút sem Arthur, sem pedig a szebb napokat látott metropolisz számára. Phillips innentől kezdve óramű pontossággal kimérve - bár néhol kissé szájbarágósan - ereszt le minket az emberi psziché újabbnál újabb mélységeibe, amely Lawrance Sher operatőr és Hildur Guðnadóttir zeneszerző munkájának köszönhetően a film második felére egy olyan hátborzongató audiovizuális élményben tetőzik, hogy ember legyen a talpán, aki képes lesz csontig hatoló hidegrázás nélkül végig ülni az amúgy jóval többnek érződő kétórás játékidőt."

2. Bosszúállók: Végjáték (Pavlics Tamás)

"A Russo-tesók a katarzist egyértelműen erre a részre tartogatták és működik, nem is akárhogy! Ebben részben tényleg a segítségükre volt a titokzatoskodó és valóban jó okkal szinte semmit sem mutató marketing, hogy aztán A király visszatérre rálicitáló, önmagától (okkal) meghatódó befejezésrengeteggel engedjük el hőseinket és az elmúlt 11 évet a saját útjukra, ahol majd az eltelt idő fényében fog igazán kikristályosodni, hogy mennyire is filmtörténeti jelentőségű ez a finálé. Merthogy az, ehhez kétség sem fér, csak a mértéke nem lesz mindegy."

1. Volt egyszer egy Hollywood (Török Tamás)

"Szándékosan csavart egyet a film a megszokott recepten, és talán példátlan, hogy mennyire el tud varázsolni annak hollywoodi miliője. Ám a hamisítatlan, sokat emlegetett "Tarantino-féle" dialógusok és történetmesélés számomra nagyon hiányzott a legfrissebb produkciójából, a megunhatatlan hangulat dacára. A Volt egyszer egy… Hollywood egy igazi rétegfilm, ami beállítottságtól függetlenül egy vérprecíz, elejétől a végéig igényes nosztalgiautazásra szólítja fel a nézőt - teszi mindezt egy tartalmas sztori rovására. A filmvégi hatás közel sem lesz garantált vagy annyira kézen fogható, mint korábban - Tarantino pedig sosem állt egyszerű rendező hírében, hál' istennek."

Mi a véleményetek a kritikák helyezéséről? Ti mindet olvastátok?

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.